Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. október 1.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. október 02. szombat, 15:16
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Még bent van az irodájában?
Demszky Gábor: - Igen. Most pakolunk, és tulajdonképpen a mai napom azzal telt, hogy részben fogadtam a hasonló hívásokat, mint ez, meg nyilatkoztam különböző médiáknak, hogy milyen is az utolsó nap, részben pedig az utolsó leveleket írtam alá és postáztunk. Tehát összepakoltam, és már a kocsi csomagtartójában van az a sok papír és irat, amit magammal viszek.
- Amerikai filmekből ismerős az a jelenet, amikor a távozó éppen kirúgott vagy leváltott akármilyen munkatárs vagy főnök egy nagy papírdobozban viszi ki a csomagjait. De gondolom, Önnek nem fér bele egy papírdobozba, ami húsz év alatt összegyűlt.
- Négy nagy papírdoboz van a kocsiban. Még ma este egy diplomáciai fogadáson azért elköszönök. Fenn a Történeti Múzeumban van egy Budapest-kiállítás és ott elköszönök a diplomáciai testületek tagjaitól, a nagykövetektől, és ott átadok egy kötetet, amelyben beszámolok a húsz évről. Ezt lefordítottuk németre illetve angolra, és akkor ezzel kapnak egy áttekintést arról a két évtizedről, amelyről egyébként a kiállítás is szól. Tehát ez lesz az utolsó hivatalos aktus a részemről.
- Én a legprimitívebb kérdésnek tartom riporterek részéről, amikor megkérdezik az alanyuktól, hogyan érzi magát, de most nem tudom megkerülni. Hiszen húsz év főpolgármesteri munka után és ráadásul ilyen eltelt négy év után, mégis meg kell kérdeznem, hogy milyen érzésekkel távozik?
- Természetesen vegyes érzésekkel. Ez a húsz év tulajdonképpen két részre bontható. Azt lehet mondani, hogy a szinte egész pontosan az első évtized az, amit minden tekintetben úgy éltem meg, hogy sikeresnek volt mondható, vagy az első három ciklusra is lehet ezt mondani. És azóta tulajdonképpen van egyfajta romlás vagy lefelé csúszás. Különösen az utolsó év volt az, ami egészen tragikus volt. Tehát igazából azt lehet mondani, hogy az összkép a húsz évről bennem vegyes, de majd a történelem ítél. Az utolsó egy év számomra természetesen elsősorban kínszenvedés volt és nagyon nehéz volt.
- Nem lehetett volna, ha nem is menet közben, de mondjuk egy évvel ezelőtt kiszállnia?
- Ezt a kérdést sokszor feltették nekem, többek között a Népszabadság újságírói is, akiknek megpróbáltam ezt kifejteni. Nagyon rövid leszek, és nem biztos, hogy Ön szeretni fogja, amit mondok. Ma a következő forgatókönyvet látom kedvezőbbnek és jobbnak annál, ami történt. Úgy tűnik, akkor jártam volna el helyesen, ha amikor először azt tapasztalom, hogy a helyettesem nem azt csinálja, ami a dolga vagy nem jól végzi a dolgát – nem bűncselekményekre gondolok, hanem egyszerűen nem teszi a feladatát –, akkor én azt mondom, függetlenül attól, hogy szocialista vagy nem szocialista – tehát ez nem pártpolitikai kérdés –, hogy elveszem a feladatot, és ezzel tulajdonképpen megakadályozok valamit, ami megtörtént.
- Bár koalíciós válságot okoz vele, ugye?
- Így van, de ha végiggondoljuk, ez lett volna a kedvezőbb még Hagyó Miklósnak is. Ez lett volna jobb a szocialista pártnak, ez lett volna kedvezőbb nyilvánvalóan a szabaddemokratáknak, és mi magunk is sokkal jobban éreztük volna magunkat.
- Nekem tetszik ez a válasz. Miért gondolta, hogy nem fog tetszeni?
- Azért, mert elképzelhető, hogy erre a válasz a szocialisták részéről az lett volna, hogy felbontják a koalíciót, és előrehozott választások lettek volna. Ez azért nem kizárt ilyen esetben, mert nehéz megmagyarázni, hogy egy szuper főpolgármester-helyettest miért váltunk le. Nehéz kommunikációs helyzet lett volna, hiszen ezek nem bűnök voltak, hanem hibák.
- De mégis magára vállalja így utólag a felelősséget, hogy Ön akkor követte el a hibát, amikor nem vitte kenyértörésre a dolgot.
- Ez valóban így van, ezt megtehettem volna, de nagyon gyenge volt a hátországom ehhez. Tehát egy picike frakció, egy kicsi párt és egy média, amely nem értette volna ezt. És annak a veszélye, hogy jön akkor azonnal az ellenzék, a választás, és elveszítjük a választást. Tehát ez egy kockázatos lépés lett volna, de meg kellett volna ezt lépni. Tulajdonképpen az, hogy ezt nem tettem meg, politikai hiba volt, amiért én is és a szabaddemokraták is, de még inkább a szocialisták óriási árat fizettünk.
- A mostani kampányban a nagy esélyes, Tarlós István mindenhol azzal kampányol, hogy igazi polgármestert Budapestnek. Tehát ő lenne ez az igazi polgármester, és Ön ezzel szemben akkor nem igazi volt. Ő úgy gondolja, hogy ez egy jó kampányfogás? Tehát Önnel szemben vagy az Ön húsz éve után valóban lehet eredménnyel és sikerrel úgy kampányolni, hogy na, akkor végre igazi polgármestert a fővárosnak?
- Én erről azt gondolom, hogy a főpolgármesterség egész más, mint a kerületi polgármesterség. Tehát ezzel a feladattal már ismerkedett ellenzékben Tarlós István, de igazából akkor fogja megismerni, amikor ide bejön és válságból válságba fog tulajdonképpen nap mint nap csöppenni, meg új és új helyzetekbe. Például BKV, távfűtés, hajléktalanság kezelése, és még ezer ügy. Csak néhány példát mondok, amelyek mind aktuálisak. És nem rövid távon fog kiderülni, hogy ő igazi polgármester-e, mert én azt gondolom, hogy száz nap után nem reális megítélni a tevékenységét, mert az nagyon rövid idő. Az első bizonyítványt akkor kapja majd meg Tarlós István, amikor újraválasztják vagy nem választják újra. Én nem azt mondom, hogy ez négyszer történjen meg. Ez egy nagyon erős elvárás lenne az én részemről és igazságtalan, mert Tarlós István hatvankét éves. Azonban az egyszeri újraválasztás bizonyítvány az igaziságról.
- Tehát akkor mondhatja el magáról, hogy ő igazi polgármester volt, ha négy év múlva majd újraválasztják.
- Így van, akkor én is azt mondom, hogy igazi volt. Egyébként azt kívánom, hogy így legyen. Tehát én Budapest-párti vagyok, és nem vagyok Tarlós-ellenes. Kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan tudja majd ellátni ezt a feladatot.
- A vicc az, hogy Tarlós sem Demszky-ellenes.
- Semmi értelme nem lenne ennek, hiszen én nem is indultam. Én azt szeretném, ha az utódom a huszonhat európai uniós támogatással folyó nagy beruházást legalább befejezné, ha a város nem kerülne egy egész más pályára, ha nem szólna bele a kultúrába és így tovább. Tehát azt szeretném, ha a város rendben lenne és békében működne. Tulajdonképpen én azt is el tudom fogadni, ha jobban működik, mint az én időmben, nekem az nem fáj. Tehát nem politikusszemmel fogom ezt nézni, hanem főpolgármesteri szemmel, ha úgy tetszik. Tehát nekem az a jó, ami Budapestnek jó. Én most már ebből a szerepből nem tudok kikerülni, ezért ha Budapestnek rossz, azt én nem tudom úgy megítélni, hogy jaj, de jó, most valaki bebizonyította, hogy rosszabb nálam. Ha így lesz, akkor én nagyon szomorú leszek és elkeseredett.
- A HVG.hu-n most délután megjelent egy fénykép-összeállítás arról, hogy mi épült Budapesten húsz év alatt. Ezt csak azért mondom Önnek is meg a hallgatóknak is – nem tudom, hogy Ön tud-e róla –, mert elterjedt az a közhelyes és rövid megállapítás, hogy Demszky húsz éve alatt semmi nem történt a fővárosban. Nem állítom azt, hogy egyedül az Ön érdeme, ami végbement vagy, hogy Ön vagy a főváros intézte ezt egyedül, de itt van a Lágymányosi-híd, itt van a Teve utcai rendőrpalota, itt van a WestEnd City Center, itt van a Millenáris park, ami mondjuk inkább az Orbán-kormányhoz köthető, de mégiscsak budapesti létesítmény, és ami az elmúlt években ott kialakult, az nagyon jól sikerült. Aztán itt van még ING-székház a Dózsa György úton, mint a legizgalmasabb modern épület. Aztán itt van még a megint csak az Orbán-kormányhoz inkább köthető és nagyon ronda Nemzeti Színház, meg a jobban sikerült Művészetek Palotája. Aztán itt van a Megyeri-híd, ami nagyon látványos. Viszont nincs ott a Váci út, pedig ami ott épült, az egész fantasztikus, és a Marina Part sincs ott, meg a Ferencvárosi rekonstrukció sincs ott, pedig az is látványos. Azonban ott van az épülő Cet a Duna-parton. Szóval nem lehet azt mondani, hogy Budapesten semmi nem változott húsz év alatt, és mégis sokan így érzik. Miért van ez?
- Nagyon érdekes ez. Két város van Európában, amelyekről a külföldieknek rendkívül jó a képe. Tehát magasra értékelik a turisták és a befektetők ezeket a városokat, ugyanakkor az ott élő emberek nagyon negatív véleményt alkotnak. És nagyon érdekes, hogy ez a két város Róma és Budapest. Ha ez csak Budapest lenne, akkor azt mondhatnánk, hogy ez a magyar önsorsrontó dolog lép fel itt is.
- Ez a tipikus magyar pesszimizmus.
- Így van, és bús magyarság nyilvánul meg ebben. De az, hogy Róma a másik, amely egy igazán vidám és egy egész más hangulatú város, ez egy érdekes képlet. Én nem tudom ennek a megfejtését. Tehát kétségtelen, hogy a külföldiek, a vendégeink jobb ítéletet alkotnak, mint mi magunk a városunkról. Egyébként az előző sort folytatva, tizenhatezer beruházás volt húsz év alatt, amit a főváros és a vállalatai hajtottak végre, tehát nem a magánszektor. És ebből én egyet emelnék ki, amit említett, csak talán nem kapott elég hangsúlyt, mégpedig a közraktárakat, amely most Cet nevet kapta, és amely Budapestnek a legérdekesebb szórakozóhelye és kulturális központja lesz.
- És az egyik legelhanyagoltabb hely volt.
- Így van. És néhány hét múlva kész lesz. Tulajdonképpen én örültem volna, ha még az én időmben átadhatjuk.
- Azt elhiszem, és mennyire örült volna, ha a 4-es metró is kész lenne. Mert akkor aztán tényleg azt lehetett volna mondani, hogy na lám, két ilyen látványos teljesítmény.
- Van egy másik csoda, ami kevésbé ismert a budapestiek előtt. Ez a szennyvízkezelő, ami több mint százmilliárdos beruházás, és azzal már 99 százalékban biológiailag tisztítjuk a szennyvizeinket. Tehát ezzel tiszta vizet öntünk a Dunába.
- És ezzel a Budapest alatt lakóknak tesznek jót.
- A budapestieknek is, igen. Mert van északon is és délen is egy tisztító, ami azt jelenti, hogy a Duna egész budapesti szakaszán, megfelelő kotrás után, már ez érzékelhető lesz. Különösen akkor, ha fölöttünk a szlovákok is megcsinálják mindazt, amit mi megtettünk. Egyébként ez egy nagy uniós projekt. Ez az Élő Duna Projekt, amely folytatódni fog a Balkánon is, és én erre nagyon büszke vagyok. Ebben benne van tíz évünk, és ez, ha jól emlékszem, most augusztus 8-án készült el és akkor adtuk át.
- Azt mondja még meg nekem, hogy elmegy szavazni?
- Nagyon gondolkodom, mert én Budakeszin lakom, és nem nagyon látok ott alkalmas vagy rokonszenves jelöltet.
- Igen, ez a paradox helyzet, hogy nem fog tudni budapesti jelöltre szavazni.
- De szerintem el fogok menni. De a szüleimet biztosan elküldöm, akik Pesten szavaznak, meg a feleségem szülei is itt Pesten szavaznak, meg a rokonság. Úgyhogy nem a kormánypártra fogunk szavazni, gondolom, ez nyilvánvaló. Ugyanakkor nincs erős ellenzék. Tehát nyugodtabban vonulnék vissza, ha úgy érezném, hogy a közgyűlésben kiegyenlítettebb erőviszonyok lesznek, és ha azok az értékek, amiket mi képviseltünk – például a multikulturalitás, a szociális érzékenység –, azok erős hangsúllyal továbbra is jelen lennének. Tehát nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy ezt az ellenzék továbbviszi, és ha az ellenzéknek lenne esélye, hogy egy következő választáson aztán újra visszaszerezze Budapestet. Budapest véleményem szerint az alapértékeiben inkább egy szociálliberális, tehát baloldali liberális város, mintsem konzervatív. Tehát ezen a mostani választáson valószínűleg az elmúlt nyolc évet ítélik meg úgy a választók, hogy most változást akarnak.
- Köszönöm szépen. Demszky Gábor főpolgármesterként utoljára nyilatkozott a Klub rádiónak, de gondolom dolgozni azért fog, úgyhogy jó munkát kívánok Önnek.
