Galamus.hu - Galamus.hu

Miért (nem) szavaztam?

Nyomtatás

Részletek: Körkérdések; 2010. október 04. hétfő, 03:01; Galamus-csoport

6. oldal / 6

Mihancsik Zsófia
Miért nem mentem el szavazni?

Röviden: azért, mert nem volt kire és nem volt miért.

Miért nem volt kire?

A Fideszről és Tarlós Istvánról természetesen szó sem lehetett. Tarlósról nemcsak azért nem, mert Fidesz-jelölt, nemcsak azért nem, mert valóban abszurd, hogy Magyarország vezető politikai négyese az ő főpolgármestersége esetén így néz ki: Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök, Tarlós István főpolgármester – az első három is bőven sok. Hanem azért sem, mert kizárt, hogy én egy pökhendi (1), goromba, mindenkit lekezelő és kioktató (2), plakát- és melegsátor-betiltó (3) emberre szavazzak. Még akkor sem tenném, ha övé lenne a legjobb Budapest-program a kínálatban. Ilyen értékrendű és stílusú emberekre nem bízunk fővárost, de még egy Bt-t sem, mondom én, mert egy Bt-hez is legalább két ember kell, és a másikat nem tenném ki egy ilyen partner kényének-kedvének.

Ha a két szóba jöhető parlamenti pártról gondolkozom, nekem minden további érv helyett elég az, amit a főpolgármesterjelölt ügyében nem tettek. Hogy miközben a Fidesz a szemük láttára és tehetetlen asszisztálásuk mellett építi ki a fideszes egyed- és önkényuralmát, teszi tönkre az emberszabású (az emberi individualitást tiszteletben tartó, a szabadságot és a biztonságot szolgáló) jogállamot, épít ki elképesztő arcátlansággal hatalmi piramist elvek és tartás nélküli szolgalelkekből, és folytatja az emberi agyak és lelkek rombolását (4), ők arra sem voltak képesek, hogy leüljenek, tárgyaljanak egymással és találjanak egyetlenegy olyan jelöltet, akire a fővárosban tanácstalankodó nagy számú baloldali és liberális szavazó jó szívvel rábólinthatna. Aki személyében és pozíciójánál fogva valódi és megbízható ellensúlya, ellenmodellje lehetne a gátlástalan kormányzati politikának. Engem a legkevésbé sem érdekel az LMP arca és jövője, nem érdekelnek az MSZP túlélési harcai és üres baloldali szólamai, rám az tartozik, hogy felismernek-e egy vészhelyzetet, és képesek-e alkalmazkodni hozzá. Ez a minimum, amiért a pártokat tartjuk. Semmit sem várhatok két olyan párt jelöltjeitől, amely a politika értelmét az önarcképformálásban és önérdekérvényesítésben látja, és mélyen lesajnál több százezer embert.

Az már csak részletkérdés, hogy mi lett a közös főpolgármesterjelölt helyett: két siralmas jelölt. Engem sem ők, sem a pártjuk soha az életben nem győznek meg arról, hogy a budapesti autósokon kell bosszút állni azért, mert nincs öt metróvonalunk százegy megállóval, mint Bécsnek. Hogy a környezetvédelem fontosabb, mint az embervédelem, hogy vonzó, ha valaki feltűrt nadrágszárral, mezítláb ücsörög egy óriásplakáton vagy életidegen kedélyességgel és erőltetett fiatalossággal idétlen performanszokon bizonygatja a másságát, hogy indokolható, ha egy politikus még mindig képes az ingyenesség maszlagával etetni bárkit és hogy még egyszer szabad bármivel megbízni egy olyan embert, aki botrányos ügyeket legalábbis eltűrt korábbi városházi főfunkciója idején.

Miért nem volt miért?

Egy jelenbeli és egy jövőbeli okból.

Mert teljesen mindegy, mekkora támogatottságot kap (vagy nem kap) most a Fidesz. Ha az áprilisi választáson megjelent több mint 5 millió szavazó (és 8 millió választásra jogosult) közül 2 millió 700 ezernek, azaz 52,7 százaléknak a szavazatát hónapok óta fel lehet tüntetni a „nemzet akarataként”, két-, sőt háromharmadként, ha erre hivatkozva bármit meg lehet tenni, anélkül, hogy ezt az arcátlan hazugságot képesek lennénk hatékonyan és eredményesen cáfolni, akkor mindegy, milyen számok jönnek ki a mostani választásból. És nem az a baj, hogy a Fidesz áthazudja (nem átértelmezi, nem átideologizálja, hanem áthazudja) a számokat; az a baj, hogy ezt honfitársaink többsége el is hiszi. Vagy elhiszi, vagy nem érdekli, a Fidesz szempontjából ez mindegy, s így most az én szempontból is. Ugyanígy abból sem következik semmi a következő négy év Fidesz-politikájára nézve, ha kettővel több szocialista polgármester nyer Budapesten, mint amennyi szocialista országgyűlési képviselőjelölt nyert. És abból sem, ha Tarlós Istvánnak tíz emberrel több néz a körmére (ha egyáltalán néz, ebben sem lehetünk biztosak az elmúlt négy év után).

És a jövőbeli ok. Én 1989 óta minden választáson szavaztam. Természetesen elmentem a vizitdíjas népszavazásra is, noha praktikus okom nem volt rá, hiszen tudható volt, esélye sincs annak, hogy a józan ész győzzön. De ott volt értelmes alternatíva: a „nem” válasz mögött értelmes alternatíva volt. Itt már nem volt. A Fidesz ellen leadott szavazatom mögött nem lett volna ellenállítás. És én, pusztán a tiltakozás kedvéért, az egyetlen szavazatommal sem erősítek már olyan pártokat, amelyek a jövőben sem lesznek képesek, még a protesztszavazatom mögé sem, számomra megbízható tartalmat tenni. Arról nem beszélve, hogy én szóltam: vége a népfrontnak. Mert pusztán a közös ellenségre szervezett népfront, amit a 2010. őszi helyzet megint kínált, megeszi a jövőt: nyilvánvaló, hogy a Fidesz ilyen gondolkodású, hitelességű és magatartású ellenkínálat mellett akadálytalanul nyeri, ugyanilyen fölénnyel, a 2014-es választásokat is. És a borzalmas propagandagépezettel szemben már nem elég beszélni. Konzekvens és európai politikusi és pártmagatartásokra van szükség, a napi gyakorlatban hitelesülő magatartásokra, méghozzá hosszú időn keresztül. A mostani „nem” szavazatom tehát a két pártnak arról szól, hogy nem látom bennük az esélyét sem annak, hogy a jövőben értelmes, tisztességes, hiteles és egy magamfajta baloldali liberális ember számára vállalható alternatívái lehetnének egy életveszélyes hatalmi alakulatnak.

Úgyhogy egyetlen okom lett volna rá, hogy elmenjek szavazni: elvből. Mert a szabad állampolgári akaratnyilvánítás a demokrácia része, és én a demokráciát is, ezt az elvet is, fontosnak tartom. Az elvi megfontolás azonban, mihelyt testet ölt, mindig konkrét cselekvésben teszi. És innentől visszajutottunk a kérdéshez: ki mellé tegyem az ikszet. Nem volt ki mellé, és nem volt miért.

(1) Részlet Júniusban történt című írásomból: „Ezek után csak egyetlen kérdésem maradt: hogy a Sólyom vezette Alkotmánybíróság 1992-es hitvallásának megfeleljünk, kinek kellene ma a rasszista beszélőkkel szemben a ’közvéleményt és a politikai stílust formálni’? Ha a ’a gyalázkodásra bírálat kell hogy feleljen’, kik lennének a bírálók? Láttuk, Sólyom László erre nem alkalmas. Pedig összefoghatna Tarlós Istvánnal, a Fidesz fővárosi frakcióvezetőjével, aki ’Szebb jövőt’ köszöntéssel búcsúzik azon az új választások kiírását követelő tüntetésen, amelyen a Fideszt támogató civil szervezetek mellett a Jobbik és a Magyar Gárda aktivistái is részt vettek, majd még csak nem is mentegetőzik, hanem pökhendi cinizmussal a magyar nyelvről értekezik.”

(2) Telefonüzenetek 2002-ből: „A Tarlós Istvánként bemutatkozó férfi az első felvételen ’kis barátomnak’ szólítja vetélytársát…majd csalással vádolja: ’Az a barátságos ajánlatom, hogy a tapétaragasztóidat állítsd le, ha nem akarsz nagyon ráfizetni ezzel a csalásra. Jó tanácsként mondom ezt. Pá!’” Vagy 2006 júniusában, egy óbudai önkormányzati ülésen: „Ide figyelj, Szénásikám, te summantottál az MDF-székház-ügyben is. Most elmondtad a mondandódat, újra visszatértünk az ügy tárgyalására, úgyhogy ne ravaszkodj, mert leverem a szemüvegedet, és rá is ugrok!” És: „Egy fővárosi választási kampányban nekem semmi szükségem nincs, hogy a Szénási elrohanjon a férfimanöken barátaihoz, akik erotikusan exponálják magukat a választáson, és olyan nyilvánosságot produkáljanak nekem... Mert én ezt szubjektíve Szénási kollégából kinézem." (Index, 2006. augusztus 24.)

(3) 2001. július 10., Index: „Az Óbudai polgármester kezdeményezésére alulírottak a következőben állapodnak meg: Az évek óta sikeres Pepsi Szigeten a fiatalkorúak védelmében, de a másként gondolkozók biztonságának érdekében is, semmi néven rendezett homoszexuális jellegű felvilágosító vagy egyéb címen folytatott műsorok nem lesznek. Az elnevezés e tekintetben közömbös. A lényeg, hogy a Diáksziget az legyen, ami. Zenés, kulturális fesztivál.” „Tarlós az Indexnek nyilatkozva kijelentette: intézkedése ellenére semmi kifogása nincs az ellen, hogy ’a homoszexuálisok a saját géntérképüknek megfelelően éljenek’. Illetve: A MEO-ban megnyílt Andres Serrano retrospektív kiállítása (2002. február, Galamus), és Betiltotta a Tv2 plakátjait Tarlós (2005. október 20, Index).

(4) Újabb komoly téglákat vettek el a demokrácia és a társadalmi játékszabályok és erőviszonyok eddig is ingadozó alapépítményéből, amikor hetekig azzal tömték a választók fejét, hogy az önkormányzatok nem lehetnek ellenzéki tűzfészkek, nem lehetnek politikai ellensúlyok, hogy a hatékonyság feltétele a harmónia, az „egy húron pendülés” a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok közt. Nem tették hozzá, hogy ez csak a diktatúrákban van így. Mert egy egészséges társadalomban természetes (és napi tapasztalat), hogy ellentétesek az érdekeink, és az ebből adódó konfliktusokat nem harmóniának csúfolt behódolással, hanem értelmes és kompromisszumos tárgyalásokkal lehet csak értelmesen és úgy feloldani, hogy minden fél a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön ki belőlük. Ez az ország ezt nem tudja, a hétköznapjaiban sem tudja, és a Fidesz most is mindent megtett azért, hogy ne is tudja meg.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!