Ne bízd a választóra!
- Részletek
- Napi apró
- 2010. március 10. szerda, 03:28
- Lévai Júlia
Az MSZP már a múlt héten bejelentette: a maga részéről akkor is elmegy a választási vitákra, ha legfontosabb ellenfele, a Fidesz semmilyen módon nem képviselteti magát. – Végre egy normális ötlet –, gondoltam én, és még el is ábrándoztam, milyen szellemes megoldásokkal lehet majd elkápráztatni egy ilyen rendezvényen a közönséget. Ennél tisztább lehetőség ritkán adódik a helyzet egyértelmű reprezentálására. Az egyik fél odaül, a másik meg nem.
Emellett ma már szinte szakember sem kell ahhoz, hogy a moderátor a legkülönfélébb technikai eszközökkel használja ki a féloldalas helyzet lehetőségeit, s ezzel fölerősítse, hogy ez itt egy reprezentáció.
A vitapartner hűlt helyét ezer féle módon lehet kitölteni: meg lehet rázni egy csengettyűt, valahányszor az ellenfél következne, be lehet játszani rövid zenei részleteket, amelyek hangulata finoman rímel a szóban forgó témára, és lehet poénkodni is, ha az nem durva vagy közhelyes ötlet. De ha mindez túl sok erőfeszítést jelentene, akkor ott állhat egyszerűen az obligát üres szék, amibe időnként mégis beleül valaki, hogy az ördög ügyvédjének szerepét is eljátssza olykor. Bármit ki lehet találni – az aszimmetria mindig jó humorforrás, csak a direkt gúnyt és fölényeskedést kell kikerülni. Ha legalább az utolsó pillanatban is, de ezzel végre valami igazi derűt hozhatna az MSZP a csoffadt hangulatba, miközben némi viszonylagos sikert is learathatna. Ráadásul ezt mindenki értené, nem kell hozzá műveltnek lenni, elég egészséges igazság- és egyensúlyérzékkel rendelkezni.
Nagyon úgy fest azonban, hogy az MSZP egyáltalán nem bízik, sem a saját kommunikációs szakemberei képességeiben, sem a reprezentáció erejében vagy a választók ép érzékében. Kedden ugyanis már le is zajlott az első szakpolitikusi vita: Korózs Lajos szociális államtitkár beszélt az MSZP nyugdíjpolitikájáról. A rendezvény azonban – legalábbis a média híradásai alapján – semmilyen módon nem reprezentálta a lényeget, vagyis hogy mit jelent az, amikor a vitát csak az egyik fél veszi komolyan. Hogy például ilyenkor hiába számolja ki az MSZP-s korrekt módon, hogy szerinte mi lesz a nyugdíjakkal: ha ezek a számok sehol nem kapnak kérdőjeleket, sehol nem válnak dilemmák részeivé, ha nem tudjuk, a másiknak mik a szándékai, tehát semmilyen ellenfény nem világítja meg őket, akkor a meggyőző erejük is gyengébb. – Ha nekem itt nincs ellenfényem – mondhatta volna Korózs Lajos –, nem tudom mihez képest bizonyítani az igazamat. Ami nagy gond, hiszen azért van a többpártrendszer, mert egyetlen pártnál sem lehet ott a Bölcsek Köve. Kedves Választó, a Kő nálunk sincsen. Így mi is csak a saját igazságainkat tehetjük közzé, a másik fejével nem gondolkozhatunk. De az igazságainkat most korrekt módon közzé tesszük. Te pedig, légy szíves, döntsd el, melyikünk viselkedése tetszik neked, s hogy szerinted mit reprezentált ez a „vita”.
Ehelyett jött Budai Bernadett szóvivő, és ő eldöntötte.
– A Fidesz gyávaságát bizonyítja, hogy nem jött el vitatkozni – minősítette azon melegében az ellenfelet. Hát ahogyan a Fidesz is szokta. Amivel puff, jól lecsapta mindazt, amit előzőleg a reprezentáció kitalálásával felépítettek. Ez minden volt, csak nem a helyzet reprezentálása – sikerült belefutni a „nem én vagyok a hülye, hanem a másik” vásári képmutogatás műfajába. Már csak a nyeles palacsintasütő hiányzott a kezükből, semmi egyéb.
További reprezentációk szerdán és csütörtökön, a polgár meg választhat a krumpli és a burgonya között.
(Lévai Júlia)