rss      tw      fb
Keres

Minden gyerek lakjon jól, aki éhezik



Tombol a nyár, és a jól működő propagandagépezet. A hazai sikerekről írnak, beszélnek és elszámolnak a jól működő programokkal.

Ezzel szemben mit sem számít, amit a két szemeddel látsz. Mert nem az a fontos, hogy a valóságban kik élvezik a nyári táborokat, vagy részesülnek legalább egyszer naponta meleg ételből, csak az a fontos, hogy sokan, sokszor mondják el határozottan: senkit sem hagyunk bajban.

Néhány napja északkelet-magyarországi cigány telepeken járva találkoztam egy családdal; 7 kiskorú gyerekkel. Közülük ketten középfokú iskolába járnak, ezért ők nem jöttek a közeli közösségi házba ebédelni, ketten pedig még csak másfél és négyévesek.

Így hát ők sem tartoznak a nyári étkeztetési listába. Mert rendelet van, névsor van, nem éhes gyerek.

Amikor azt kérdeztem az illetékestől, ugyan miért nem kaphat minden gyerek enni, nem volt válasz. Nem azért, mert a kérdezett nem tudta a megfelelő sikerorientált választ, hanem mert a kérdést sem értette.

„De hát ott esznek mindazok, akiknek jár.” Már nem tudom, hogyan lehet megkérdezni azt, hogy ki mit gondol arról az országról, ahol felnőtteket megszégyenítő sikkel, rutinnal készíti el a cukros vizet egy cumisüvegbe egy nyolcéves gyerek. Ő, mielőtt átmegy ebédelni, tudja, hogy a kicsinek is kell adni valamit. Ezért egy bögrével kimeri a vizet a vödörből, beleszórja a cukrot, és a másfél éves testvérének adja. A kicsi ezzel lakik jól.

Néhány utcával odébb találkoztam más szerencsésekkel, akik szintén voltak ebédelni. De itt is van olyan, akit nem láttam odaát. A kicsit szomorú szemű, de szívesen beszélgető 8 éves kislány anyja sem érti a kérdésemet: „A gyerek nem jár ebédelni”? Szerinte nekem ismernem kéne a hatalom hozta verdiktet: magántanulónak nem jár ebéd!

És vajon miért magán tanuló egy 8 éves? Erre már sokkal bizonytalanabb választ kapok: hááááát, ezt döntötte az iskola, mert a pszichológus azt mondta: zavarja a többieket, meg gyógyszert is kap, hogy nyugodt legyen. Megpróbáltam a 30 éves szakmai tapasztalatomat összeszedni. A kislánnyal folytatott beszélgetés után sem értettem, miért magántanuló.

Igen, gyógyszer van, ebéd nincs!

Lehetne mondani, micsoda olcsó demagógia. Nekem viszont keserű tény: van gyerekesély-program, van romastratégia, van gondoskodó állam, csak azok nem tudják használni, akikért mindez létrejött.

Vagy lehet, hogy akik ma működtetik, írják a stratégiákat, mit sem tudnak a valódi helyzetről? Lehet, hogy visszaköszön a sokat hallott vád: Pestről, föntről okoskodóktól messze vannak a tények.

Azt hiszem, ha így lenne, sem lenne jól, de a cinikus, tudottan hazugságra épülő propaganda mindennél rosszabb.



(A szerző kora gyerekkori szakértő)