rss      tw      fb
Keres

A nagy dohányárudai szemforgatás

Egyik ismerősöm mesélte, hogy meg kell várnia, amíg a nagyobb gyerekei hazaérnek, és vigyáznak a kisöccsükre, és csak akkor szaladhat le a helyi Nemzeti Dohányboltba cigiért. A legkisebbet ugyanis nem viheti magával a trafikba, mert a szülőt sem szolgálják ki a felügyelete alatt álló kiskorú jelenlétében. Vagyis, aki nem akarja a kicsi gyerekét őrizetlenül az ajtó előtt hagyni, az várja ki a pillanatot, amíg egymaga közelítheti meg a helyszínt. (Szervezze meg, szívjon, ha szívni akar.)

Előrebocsátom, én soha nem dohányoztam, talán emiatt is hiányzik belőlem a kérlelhetetlen buzgalom a dohányosok megregulázására, nem érzem a neofita „egykor az voltam” típusú kárörömöt sem, hogy valami olyasmi történik, ami bezzeg engem már nem érint. Ugyanakkor állampolgárként, jogászként megszólal bennem a vészcsengő, mivel tisztában vagyok az alapvető jogokkal, a szülő-gyermek kapcsolat mibenlétével, ennek jogi szabályozásával, azzal, hogy mit jelent a szülői felügyelet fogalma, milyen felelősséget jelent általában. Ezt a felelősséget ilyen megkötésekkel sem felülírni, sem pótolni nem lehet, mert ez nemcsak ésszerűtlen, indokolatlan, hanem nevetségesen képmutató, de leginkább jogtalan. Elképzeltem, mi történne, ha egyszer kedvem szottyanna belépni egy ilyen üzlethelyiségbe (kizárólag a példa kedvéért feltételezve), mert mondjuk fagyit szeretnék venni az unokámnak, vele együtt, és nem lenne a közelben más vegyesbolt. Akkor tényleg ki lehetne-e zavarni onnan mindkettőnket ilyen alapon? Mégis mit láthatna meg ott az unokám? Ugyanazt a cigit, amit más gyerek megláthat bármikor a dohányos szülő retiküljében, zsebében vagy a konyhaasztalon? Vagy netán tervezik bevezetni pornótermékek árusítását is, és ehhez készítik elő a terepet? Végül is miért ne? A forgalmazható termékek köre eddig is szédítő tempóban bővült.

Először a Nemzeti Dohányszakkereskedők Egyesületének honlapját kerestem fel, hogy kiderítsem, mi lehet e történet hátterében. És ott bizony olyasmit olvastam, amiből kiderült, hogy az ismerősömmel nem véletlenül esett meg, ami megesett A „Milyen kötelezettségeket vállal magára a szerződő?” alcím alatt többek közt ez áll:

„A dohányboltban a fiatalkorúak védelme érdekében nemcsak a 18. életévét be nem töltött személyek kiszolgálása, de még a bent tartózkodása is tilos. Amennyiben fiatalkorú személy a dohányboltba belép, a jelenlétében a felnőtt fogyasztó sem szolgálható ki, a fiatalkorút fel kell szólítani a távozásra. Amennyiben erre nem hajlandó, a rendőrség segítségét kell kérni, és az értékesítést a távozásáig szüneteltetni kell.”

A dolog innentől kezdve érdekelt csak igazán, mert nem akartam hinni a szememnek. Felhívtam az Egyesületet, sikerült is beszélnem az egyik munkatársukkal, aki a legnagyobb természetességgel állította, hogy erre törvényi előírás van, nézzem csak meg. Meg is néztem a honlapjukon található törvényszöveget, amelyben külön fejezet szól a fiatalkorúak különös védelméről (16.§), és megállapítottam, hogy ez a normaszöveg azért még nem szakadt el teljesen a józan észtől, mert nem olvasható ki belőle olyan rendelkezés, amely alapot adna a fentebb elbeszélt skandalumra. De kétségtelen, hogy éppen most, július 1-jétől lépett életbe egy módosítás, amelynek a megfogalmazása némi félreértésekre adhat okot. Az eredeti szabályozás szerinti szöveget mellékelem lábjegyzetben*, és kiemeltem azokat a kulcsszavakat, amelyek az értelmezésben (nyelvtani) eligazíthatnak. Ezek világosan mutatják, hogy az egyesületi értelmezés túlterjeszkedik a normaszövegen. A törvényben csak az áll, miszerint törekedni kell arra, hogy fiatalkorú ne juthasson dohánytermékhez. Szeretném hangsúlyozni: nem úgy fogalmaz a jogszabály, hogy a fiatalkorú nem láthatja, amikor a szülő megveszi a cigijét, hanem arról szól, hogy ő maga ne juthasson hozzá. A törvénynek egyébként más szakaszaiban is, ahol egyáltalán felmerül a fiatalkorú ügye, csak arról van szó, hogy az értékesítés, a hozzáférés legyen elzárt előlük.


Nemzeti trafik Szigetváron az óvoda kapuja mellett – hvg.hu

Intézkedésre, arra, hogy felszólítsák a boltból való távozásra, akkor ad lehetőséget a jogszabály, ha felmerül a gyanú, hogy a dohányterméket maga a fiatalkorú akarja megvásárolni. Konzekvensen fogyasztóról beszél a szöveg, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni semmilyen értelmezéssel. Fogyasztó egy boltban az, aki saját magának vásárol. Ebből következően az eladó a fogyasztó életkorát ellenőrizheti, ha kiderül róla, hogy fiatalkorú, felkérheti őt távozásra, hívhat rendőrt, ha a távozást megtagadja. De nem hívhat rendőrt a szülő ellen, aki gyermekével fogyasztóként vásárolni szeretne. (Most tegyük zárójelbe, hogy a rendőrrel való fenyegetés szerepeltetése a jogszabályban mennyire szükséges. Aki garázda, azzal szemben külön rendelkezés nélkül is felléphet a rendőrség. Ma viszont ott tart a dohánykereskedők egyesülete, hogy a rendőrrel való fenyegetés akár azt a szülőt is érintheti, aki a gyereke társaságában szeretne dohányterméket venni magának egy ilyen árudában, de nem akarja őt az ajtó előtt hagyni őrizetlenül.)

Most július 1-jétől a 16. § módosult. ** A (2) bekezdésébe az alább kiemelt félmondatot iktatták be:

(2) Amennyiben annak gyanúja merül fel, hogy a dohánytermék értékesítési helyére (dohányboltba, elkülönített helyre) fiatalkorú személy lépett be, illetve a dohányterméket fiatalkorú kívánja megvásárolni, a dohánytermék-kiskereskedő köteles a fogyasztót életkora hitelt érdemlő igazolására felhívni.”

A beillesztett félmondat – habár megtévesztő lehet a belépés szó használata miatt – még mindig nem ad alapot arra, hogy a szülői felügyelet mellett a boltban lévő kiskorúak miatt a kiszolgálást megtagadják, hiszen a szöveg továbbra is, végig és kizárólag fogyasztót említ. A fogyasztó életkora ellenőrizhető, és ha korhatár alatt van, ő nem szolgálható ki és ő szólítható fel távozásra. Ha viszont csak fogyasztókra vonatkoznak a szabályok, akkor teljesen felesleges és illogikus külön kezelni a fiatalkorúak belépését a helyiségbe, mert a lényeg nem ez, hanem az, hogy fogyasztóként lép-e be. Ha szülővel van, akkor nem ő, hanem a szülő a fogyasztó.

Miután számomra világossá vált, hogy a törvény sehogy sem ad jogalapot az egyesületi interpretációra, megnéztem a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság honlapját is, vajon szolgál-e bármilyen útbaigazítással ebben a kérdésben.

És legnagyobb megdöbbenésemre szolgált. Kiderült, hogy az Egyesület a kereskedőket felügyelő hatóságtól vehette át a megfogalmazást, a honlapon ugyanis ez volt olvasható:

„2013. július 1-jétől lényegesen megváltoztak a dohánytermék-értékesítés fogyasztóvédelmi szabályai. Az előírások alapvető célja a dohányzásnak a fiatalkorúak körében történő visszaszorítása, ennek érdekében a fiatalkorúak dohánytermékhez jutásának megakadályozása. Fontos szabály, hogy 18 éven aluli személy nem léphet be a Nemzeti Dohányboltba, ott nem vásárolhat dohányterméket. Kétség esetén a dohánytermék-kiskereskedő köteles a fogyasztót életkora hitelt érdemlő igazolására felhívni, ennek hiányában a kiszolgálást meg kell tagadni és felszólítani az üzlethelyiség elhagyására!”

Majd idézik a törvény vonatkozó passzusait a módosított formában, totálisan felülemelkedve a dilemmán, hogy a fiatalkorú mikor fogyasztó.

Természetesen szóban is próbáltam érdeklődni. Készséggel álltak rendelkezésemre, de magyarázatot arra nem kaptam, hogy miért következik ez az értelmezés ebből a törvényből. Hiszen szerepelhetett volna magában a jogszabályban is az, hogy 18 éves kor alatt belépni sem lehet dohánybolt területére. Lehetséges, hogy a jogalkotói szándék mögött az ilyen értelmezésnek megfelelő óhaj van, és nem tudjuk, hogy csak a fogalmazás rossz, vagy az áll a másfajta szövegezés hátterében, hogy kínos lett volna törvénybe foglalni ennyire sarkos és – lássuk be – végtelenül bigott és álszent követelményt. A valóság azonban az, hogy a törvényszöveget ma a jogalkalmazók maguktól értelmezik kiterjesztően. A túlteljesítés pedig nem a demokráciákban szokásos attitűd. Igazodni egy félelemkeltő, önkényeskedésre hajlamos hatalomhoz szoktak így, akár irracionális mértékben is.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Alkotmánybírósághoz, ombudsmanhoz fordulni már nem érdemes, talán a nyilvánossághoz még igen: Térjünk már észhez!


Nemzeti trafik a II. kerületi Budenz József Általános Iskola és Gimnázium mellett – index.hu

A szégyenletes trafikpályázatok eredményeként létrejött dohányboltok és a működtetésük szemforgató szabályai sajnos tökéletesen megfeleltethetők egymásnak. Nevetséges, hogy a vegyesbolttá tupírozott, nemzetinek nevezett árudák készletének látványa is olyan veszélyt jelent, hogy még szülői felügyelet mellett is meg kell óvni ettől a 18 év alatti kiskorút, mert ugye másképpen néz ki a cigi az árudában, mint a konyhaasztalon. A gyerek azzal a szülővel tölti a napjait, aki otthon elfogyasztja a csak az ő távollétében megvásárolható dohányterméket. Mégis mit gondolnak a jogalkalmazók, titokba maradhat az a tény, hogy dohányt a dohányboltban vesznek? Nem hiszem. Gátlástalan cinizmusról van szó egyfelől, taszító szemforgatásról másfelől, ahol a cinizmust a szemforgatás palástolja. A fiatalkorúban egyvalami biztosan mély nyomot hagy majd, a képmutatás csimborasszója. Jó ürügy ez a szabályozás a szekírozásra is, a parancsolgatásra, rendőrhívogatásra, érezze csak mindenki, hol a helye. Lesz mindig ürügy a szabadság további korlátozására is újabb és újabb társadalmi csoportokkal szemben, ehhez csak arra van szükség, hogy mindig legyenek más társadalmi csoportok, amelyeket sikerül ellenük hangolni. Hozzá kell szoktatatni a polgárokat a jogtalan korlátozások tűréséhez! És ehhez elég olyan közeget teremteni, amelyben a többséget a jogtalanságok ténye nem zavarja. Nem zavarja, ha a hatalom neki tetsző ügyekben jogtalankodik.



* „1) A dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység folytatása során törekedni kell arra, hogy fiatalkorú dohánytermékhez ne juthasson.

(2) Amennyiben annak gyanúja merül fel, hogy a dohányterméket fiatalkorú kívánja megvásárolni, a dohánytermék-kiskereskedő köteles a fogyasztót életkora hitelt érdemlő igazolására felhívni.
(3) Amennyiben a fogyasztó az életkorát a (2) bekezdésben foglaltak szerint nem igazolja, vagy bebizonyosodik, hogy a fogyasztó fiatalkorú, részére dohánytermék nem értékesíthető, és azonnal fel kell szólítani őt arra, hogy a dohánytermék értékesítési helyét hagyja el.
(4) Ameddig a (3) bekezdés rendelkezései szerint felszólított fogyasztó a dohánytermék értékesítési helyét nem hagyja el, a dohánytermék értékesítés nem folytatható még az arra jogosult fogyasztó részére sem.
(5) Abban az esetben, ha a (3) bekezdés rendelkezései szerint felszólított fogyasztó a felhívás ellenére nem hagyja el a dohánytermék értékesítésének helyét, a dohánytermék-kiskereskedő a rendőrhatóság intézkedését kérheti.
(6) A dohánytermék-kiskereskedővel szemben az e §-ban szabályozott rendelkezések be nem tartásáért a fogyasztóvédelmi hatóság bírságot szabhat ki.”

** A 16. § teljes szövege a módosítás után:
A fiatalkorúak különös védelme

16. § (1) A dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység folytatása során törekedni kell arra, hogy fiatalkorú dohánytermékhez ne juthasson.
(2) Amennyiben annak gyanúja merül fel, hogy a dohánytermék értékesítési helyére (dohányboltba, elkülönített helyre) fiatalkorú személy lépett be, illetve a dohányterméket fiatalkorú kívánja megvásárolni, a dohánytermék-kiskereskedő köteles a fogyasztót életkora hitelt érdemlő igazolására felhívni.
(3) Amennyiben a fogyasztó az életkorát a (2) bekezdésben foglaltak szerint nem igazolja, vagy bebizonyosodik, hogy a fogyasztó fiatalkorú, részére semmilyen termék nem értékesíthető, és azonnal fel kell szólítani őt arra, hogy a dohánytermék értékesítési helyét hagyja el.
(4) Ameddig a (3) bekezdés rendelkezései szerint felszólított fogyasztó a dohánytermék értékesítési helyét nem hagyja el, a dohánytermék értékesítése, illetve a dohányboltban más, e törvény alapján a dohányboltban forgalmazható termék értékesítése sem folytatható még az arra jogosult fogyasztó részére sem.
(5) Abban az esetben, ha a (3) bekezdés rendelkezései szerint felszólított fogyasztó a felhívás ellenére nem hagyja el a dohánytermék értékesítésének helyét, a dohánytermék-kiskereskedő a rendőrhatóság intézkedését kérheti.
(6) A dohánytermék-kiskereskedő köteles a dohánytermék értékesítését megtagadni abban az esetben is, ha annak gyanúja merül fel, hogy a nem fiatalkorú fogyasztó a dohányterméket fiatalkorú részére történő továbbadás céljából kívánja megvásárolni.
(7) A dohánytermék-kiskereskedővel szemben az e §-ban szabályozott rendelkezések be nem tartásáért a fogyasztóvédelmi hatóság bírságot szabhat ki.