Kiretusált cigaretták
- Részletek
- Napi apró
- 2013. július 27. szombat, 07:36
- Lángh Júlia
Lekvárfőzés közben félfüllel hallgatom a France Culture-t; megnyugtató érzés, hogy a faluban, ahol a rádiókészüléken csak az arcátlanul kormánypropagandista magyar közrádió hallható, interneten mindenhová eljutok. Éppen plakátokról, reklámokról van szó a többszemélyes beszélgetésben a francia kulturális rádióban, amikor legnagyobb döbbenetemre azt hallom, hogy kiretusálták a cigarettát Sartre egyik híres fényképéről. Nem akarom elhinni. Jean-Paul Sartre filozófus Gauloises-t szívott, és ezt az egész ország tudta.
A beszélgetés a rádióban másfelé kanyarodott, nekem is törődnöm kellett a baracklekvárral, de este utánanéztem az ügynek. Kiderült, hogy régi a történet, ezért sem kapott a műsorban többet egy félmondatnál; csak én nem ismertem. Most elmesélem, egyrészt mert ami dohány, az ma aktuális téma, másrészt mert amiről szól, az a stréber öncenzúra, a mindenáron megfelelni akarás, a sztálinista módszerek alkalmazása. Ami, sajnos, az általunk Európa boldogabb felének nevezett részeken is előfordul.
2005-ben történt, hogy egy kiállítás katalógusában Sartre fotójáról eltüntették a vele szinte összenőtt cigarettáját. 2009-ben az egyik reklámügynökség kavart jókora botrányt, amikor a Jacques Tati-filmhét plakátján kiretusálták a pipát (Tati szájában mindig, minden szituációban jelen volt a pipa), és egy sárga, hajtogatott papírszélmalmot raktak a helyébe. De már 1996-ban is botrány volt, joggal, amikor egy Malraux-t ábrázoló bélyegen fosztották meg az írót, de Gaulle kultuszminiszterét, örökös cigarettájától.
A megrendült hangú tiltakozások történelemhamisítást, totalitárius rendszerekben dívó cenzúrát emlegettek. Tény, hogy az 1991-es, ún. Evin-törvény szigorúan szabályozza a szeszesitalok és dohánytermékek reklámját, de azt nem teszi lehetővé, hogy művészi és kulturális produktumokat megcsonkítsanak. Márpedig Sartre és Malraux cigarettája, Jacques Tati pipája a kultúra elidegeníthetetlen része, és nemcsak a franciák számára.
Jelen ízlésünknek és erkölcsünknek megfelelően megmásítani (netán végképp eltörölni) a múltat, úgy látszik, politikai rendszerektől független kísértés, bűnös emberi gyengeség.
