rss      tw      fb
Keres

Az Úr színe előtt



„Tisztán állunk az Úr színe előtt” – mondta a miniszterelnök Tusnádfürdőn, miután utasítást adott Magyarország utolsó IMF-hitelrészletének előtörlesztésére. Ez jó hír, két szempontból is. Egyrészt büszkeséggel tölt el bennünket, hogy egy kis ország képes elvágni az őt gúzsba kötő neoimperialista háló utolsó szálait, ugyanakkor az is kellemes meglepetés, hogy az Úr ennyire tájékozott a magyar devizapolitika részletkérdéseiben. Adósságrátát számol, euró-államkötvényeket súlyoz, összeveti a Templeton-alapítvány kezén lévő államkötvény-halmazzal, majd kellő megfontolás után felmentvényt ad. Mindeddig úgy tudtuk, ezekkel a tennivalókkal a földi helytartók foglalkoznak.


Azt, hogy az Úr nem szereti az IMF-et, a szegények megnyomorítóját, vagy más oldalról és idősíkban megközelítve, a mi bankunkat, régóta tudjuk. A Strauss-Kahn-ügy valószínűleg erkölcsi szempontból is elmélyítette az averzióját. Függőben maradt, hogy IMF-tagságunkkal mi is a szegények kizsigerelőivé avanzsáltunk-e, de ez minden bizonnyal eldől majd az utolsó ítéletkor. Örömünket némiképp beárnyékolja az a keresztény teológusok által egyöntetűen vallott tény, hogy Isten szeme mindent lát. Így feltételezhetően az sem kerülte el a figyelmét, hogy 2012-ben Magyarország történelmének legnagyobb kamatterhét fizette ki úgy ezerháromszáz-milliárd forint értékben. Élünk a gyanúperrel, hogy a Magyar Nemzet és még jó néhány, tárgyilagos szemléletéről közismert orgánum a gyónási titok miatt nem tett említést erről a tényről.



A Helix csillagköd – közkeletű nevén The Eye of God [Isten szeme] – Hubble Space Telescope, 2009 – nasa.gov

Az Úr végtelen kegyelmét bizonyítja az is, hogy szinte megjegyzés nélkül tért napirendre az első polgári kormány adósság-kimutatásain, amikor is a kabinet vagy négyszázmilliárd forinttal kozmetikázta az államadósságot azzal a pofonegyszerű módszerrel, hogy az államot terhelő közadósságot egy száz százalékban állami tulajdonú bank magánadósságaként tüntette fel. Brüsszeli istentagadók, de a legjobb esetben is agnosztikus bürokraták már akkor pedzegették, hogy a magyar EU-tagfelvétellel párhuzamosan ez a kiskapu bezárul, s 2004-ben a mellékkasszában elkönyvelt tételeket is hozzá kell adni az államadóssághoz. Feleljen értük a következő ügygondnok.


Mindezzel együtt semmiképpen nem becsülnénk le a bukott baloldal szerepét a 2008-as világgazdasági válság kirobbantásában. Nem is gondoltuk volna, hogy egy közép-európai ország kormányfője, fejlesztési miniszterével titokban összebeszélve, az 1929. évihez hasonló kataklizmát tud előidézni a világpiacon. Hiába: világnemzet lettünk. Némiképp átformálva az ismert mondást, ha Magyarország tüsszent, a világ náthás lesz, bár a mutatók Európa gyógyulásáról és Magyarország tüdőgyulladásáról tanúskodnak.


Elgondolkodtató, hogy a 2010-es kormányváltás óta, feltehetően az egyre színvonalasabb és jogszerűbb devizahitel-mentőcsomagok hatására a forint/sváci frank-árfolyam 185-ről 240 közelébe kúszott, ezzel is javítva az adósok pozícióját. Csendben kérdezzük, nem jött-e el az ideje annak, hogy a keresztárfolyam egyházi bíróság elé álljon és ott adjon számot tetteiről. Mert ahogy egyes kormánytisztviselők és pártvállalatok svájci adóparadicsomokban bejegyzett cégeinek listáján végigtekintünk, a frank pápai kiátkozására még egy ideig várni kell.


Ez az ország megért már néhány évtizednyi agymosást a sarló és kalapács jegyében, az ismert eredménnyel. Vajon az oltár jegyében jobban fog menni?




Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető