Szakértői kormányt!
- Részletek
- Napi apró
- 2013. augusztus 28. szerda, 08:09
- Méray Tibor
Húsz évvel ezelőtt a felszabadult Közép-Európa országai között az első helyen álltunk. Csehszlovákia, majd Szlovákia és Lengyelország mögöttünk kullogtak. A nyugati világ kedvencei voltunk.
Ma a 28 európai tagállam sorában az ötödikek vagyunk. Hátulról. „Előttünk” Bulgária, Románia, Lettország és Horvátország – visszafelé nézvést. A visegrádiak mind megelőztek bennünket. „Utolsókból lesznek az elsők”. Nekünk sikerült húsz év alatt elérni, hogy az elsőkből az utolsók legyünk.
Történelmi szégyen!
A felelősök? A kormányaink! Mindegyik.
A jó szándékú Antall történelemtanár volt. Ahhoz értett. Máshoz nem. Egyebek közt ezzel magyarázható a szerb-horvát háborúban a horvátok felesleges támogatása, aminek most a szerbiai magyarok adják meg az árát. A süllyedés vele kezdődött.
Boross-sal, a lovastengerész törhetetlen kadétjával és a kommunisták megbízható, honvédelmi érdemrenddel kitüntetett káderével, a gyanúktól nem mentes vendéglátóipar funkcionáriusával, a Párt XI. kongresszusát és hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját ünneplő cikk írójával csak folytatódott.
Horn értett ahhoz, hogy elbitorolja miniszterelnökének, Németh Miklósnak az érdemeit. Külpolitikusként a saját hazájában is vádak alatt álló Balladur, francia miniszterelnök államfői álmainak szolgálatában, teljesen feleslegesen úgynevezett alapszerződést írt alá a magyargyűlölő Meciarral. Gazdasági ügyekhez – a legfontosabbhoz! – fikarcnyit sem értett. Amíg tehette – legalább egy éven át – hátráltatta az ország előmenetelét, ezzel, mellesleg ezzel is, elérte saját pártjának választási bukását.
Orbánnak volt egy mára kvázi teljesen értékét vesztett jogi diplomája, Soros-ösztöndíjjal és az akkori amerikai nagykövet támogatásával megspékelve. Valójában semmihez sem értett (és ért). Kivéve a hangzatos dumákkal kicifrázott pálfordulásokat. A Kommunista Ifjúsági Szövetség titkári tisztje után buzgó liberális lett, no meg az Egyház keményszavú megleckéztetője. Aztán – az Antall–Boross–satöbbi-párt bukását látva – szinte egyik napról a másikra felfedezte, hogy nem liberális, hanem éppenséggel antiliberális, továbbá jobboldali és keresztény. Amire még Horthy sem gondolt – merészkedett –, volt képe reformátusként egy Szent István-körmenet élén páváskodni és elterjeszteni azt a történelmi baromságot, hogy István király Fehérvárra menet megállt – Felcsúton. Keblére ölelte, aztán könyörtelenül ledöfte szívbéli haverját, Torgyánt – nem sokkal később pedig a nem száz százalékig engedelmeskedő ex-miniszterét, Dávid Ibolyát is.
Medgyessyn, a nagy (tartalék nélküli) pénzosztogatón – a korábbi ügynökön – a saját pártja adott túl.
Gyurcsány – sajnos, a véreskezű Apró Antal villájának lakója – érzelmes, melegszívű amatőr volt. Roosevelt, Churchill, de Gaulle, Merkel asszony is hazudtak, hazudnak olykor. De ő az egyetlen politikai tisztségviselő a történelemben, aki kimondta azt a mondatot, hogy „hazudtunk reggel, este, sőt délben is”. Bármi is motiválta, ezzel – mint politikus – hosszú-hosszú évekre, talán örökre elásta magát. Más baklövésekről, mint például a kormányzati negyed halvaszületett ötletéről nem is beszélve.
Bajnainak nem volt ideje, hogy az ország megtudhassa: a korábbi üzleti tevékenységéről nem szólva, mennyit ér. Most meg – jónak tűnő kezdés után – a mozgalma hanyatlóban, még esetleges miniszterelnökként is az erősebb párt kegyeitől függne.
A második Orbán-kormány mindmáig: kudarc- és hazugságözön. A kezdeti ígéret, a millió új munkahely: zéró. Magyarország és vezetőinek tekintélye? A zéró alatt. Ma már nem akad jóformán egyetlen jelentős európai és amerikai vezető, aki a magyar miniszterelnökkel szóba állna. Zavaros és több mint zavaros ügyek véget nem érő sora. Az MDF-fel közös és közösen eladott székház milliói? Josip Tot és Kaya Ibrahim? Az azeri baltás gyilkos kiengedése? Munkanélküliek milliói? Éhező gyermekek? S ezenközben: az Orbán-bányák eredete és nagyon sok milliós bevételei? A 7,5 milliárdot érő tőzeg? A Kékessy Dezsővel közös tokaji ügy? („Ne mi nyerjük a legtöbbet!”) A székesfehérvári panellakástól a budai luxusvilláig, a földbirtokokig? 1848 óta tömérdek kormányfője volt Magyarországnak: Orbán Viktor a haza történetének első és egyetlen miniszterelnöke, aki funkciói idején családi–egyéni milliárdossá, az ország egyik leggazdagabb emberévé vált. Gyalázat!
A fentieknek egy közös tanulsága van: elég a politikusok uralmából!
Magyarországnak a 2014-es választások után – feltéve, hogy az Orbán-vircsaftból sikerül megszabadulnia – szakértői kormányra van szüksége.
Tisztakezű emberekre, akik értenek a gazdasághoz.
Korábbi pártállás, funkció, nyilatkozat – érdektelen.
Nevek, ábécé sorrendben és a teljesség igénye nélkül:
Békesi László, Bod Péter Ákos, Bokros Lajos, Chikán Attila, Dávid Ferenc, Felcsúti Péter, Kupa Mihály, Németh Miklós, Petschnig Mária Zita, Róna Péter, Zdeborsky György.
Főtanácsadók: Lámfalussy Sándor és Kornai János.
Mindegy, hogy melyik oldalról jönnek.
Mindegy, hogy egyben-másban nem értettek egyet.
Ami a múltat illeti, mindent félre kellene tenniük.
A bal-, a közép- és a jobbközép pártoknak, a Parlamentbe bekerülve, megegyezés után, kötelességük volna egy cikluson át támogatni ezt a kormányt. A vezetőik fiatalok: kibírnak négy évnyi, tanulságos várakozást.
Az ország sorsa forog kockán.
Megbűnhődte már e nép…
Méray Tibor író, újságíró
