Mesterházy levele: porhintés, ultimátum



Néhány mondat az előzményekről: Az Együtt–PM és az MSZP megállapodását követően Bajnai kijelentette, hogy mindenki mással a megegyezés az MSZP feladata. Mindenki más az MSZP listájáról kaphat helyet.


Mit mondott 2012 októberében Bajnai? Amikor ernyőszervezet létrehozását javasolta, az egyik alapvetése az volt, hogy a pártok és szervezetek önálló identitásuk feladása nélkül csatlakozhatnak hozzá: a közös nevező az, hogy demokráciát akarnak, annak érdekében szövetkeznek. Ez a célkitűzés deformálódott mára odáig, hogy jut hely nekik az MSZP listáján, ha jut.


A következő deformációt az jelenti, hogy ha jut, milyen feltételekkel.


Gyurcsányéknak az MSZP-hez intézett javaslatából kiderült, hogy ő és a pártja választási koalícióban gondolkozik, ezért, logikusan, nem kívánja, hogy az MSZP és az Együtt–PM felnyissa a megállapodását. Ez annak a szemléletnek a jegyében történik, hogy a legszélesebb összefogás nemcsak azok között jön létre, akik kormányozni is akarnak együtt. (Közbevetőleg: a dolog pikantériája egyrészt az, hogy a megállapodást végigolvasva, nemigen van benne olyan kitétel, amely a rezsimváltás szempontjából lényegesen eltérne a DK által képviselt nézetektől, legfeljebb a DK álláspontja két dologban radikálisabb: szerintük új alkotmányra van szükség és a határon túliak szavazati jogáról mást gondolnak. De ez nem akadály, mert nem visszatart a céloktól, nem megy szembe velük. Másrészt a DK ezzel a megoldással is éppen az eddigi elvárások szerint cselekszik: még a látszatát is kerülni igyekezett annak, hogy önmagát a kormányzásra készülők közé akarná tolni, pedig korábban ezzel jócskán megvádolták. Most, ismét, mint a DK-választók lenyúlása érdekében, éppen az ő elkötelezettségükkel visszaélve és arra apellálva számítgatnak. A rivális ellenzéki pártok ez esetben is a pozitív gesztust fordítják a visszájára, használják visszafordított fegyverként: már nem elég, hogy a DK nem akar kormányozni, azokat a nézeteit is tagadja meg, amelyek eltérnek az MSZP nézeteitől, akár közük van a rezsimváltáshoz, akár nincs.)


A DK nyilván azért javasolt közös listát, mert az együttműködésnek ez a formája kifejezi, hogy van, amiben egyetért a két párt (rezsimváltás), és van, amiben nem. Vagyis nem jár identitás feladással a közös küzdelem, nem jár mindannak a feladásával, amiben a DK különbözik az MSZP-től, továbbá, győzelem esetén, az önálló frakcióalakítást minden későbbi alku nélkül biztosítja.


Ehhez képest Mesterházy, miközben látszólag szavakon lovagol, azért hangsúlyozza a választási koalíció helyett a politikai szövetség meghatározást, mert ebbe ágyazza a megállapodás ellehetetlenítéséhez szükséges ürügyet: „aki szövetséget köt velük, az attól kezdve nem képviseli önállóan saját politikáját a kampány során, hanem szövetségeseivel egyetértésben jeleníti meg a közös álláspontot.”


Vajon miért is nem elegendő azokban a kérdésekben közös álláspont, amelyek egy választási koalíció alapját jelentik? Mire gondol Mesterházy, vajon miben képvisel a rezsimváltás tekintetében mást a DK, mint akár az MSZP, akár az Együtt–PM? Látjuk amúgy, a gyakorlatban, a maximalista kívánalom teljesítését az Együtt–PM-mel szemben is? Teljesen ugyanazt mondja például Mesterházy a rezsicsökkentés ügyében, mint Bajnai? Nem. Pedig ők kormányozni is együtt akarnak majd. Akkor miről van szó?


Porhintésről van szó. Ezzel a kívánalommal ugyanis megoldható, hogy a DK vagy ne lépjen szövetségre az MSZP-vel, mivel az MSZP az identitásának teljes feladását várja el cserébe, vagy ha szövetségre lép, akkor egyszer és mindenkorra önként mondjon le arról, amire három évvel ezelőtt létrejött, s amit egy következő parlamentben is megjeleníteni szeretne.


Mesterházy kérdéseket tesz fel arról is,hogy egy másik demokratikus párt, amellyel választási „szövetségre” készül, személy szerint kiket jelölne az MSZP-listájára az együttműködés fejében. Úgy gondolja, joga van ahhoz, hogy sikeres egyezség esetére egy másik, demokratikus fórumokkal rendelkező párt demokratikus fórumai helyett meghatározza, kiket delegálhatnak.


Mondhatnánk erre, hogy joga van hozzá, hiszen a saját listájára venné fel az érintetteket, de nem mondhatjuk, mert ezt a helyzetet maga az MSZP teremtette az Együtt–PM-mel közösen, amikor kizárólag ketten állapodtak meg, mindenki mást kiszorítottak, mindenki másnak csak ultimátumot kínáltak.


Vagyis ez a „tárgyalási procedúra” a két nagy ellenzéki pártnál puszta színjáték, amikor a DK-ról van szó. Elbábozzák a nyilvánosságnak, hogy valódi vita zajlik a feltételekről, miközben a valódi cél a kiszorítás, illetve az, hogy a nyilvánosság előtt ezt a kiszorított fél együttműködésre képtelenségeként, árulásként adják el.


Ebben a helyzetben a DK-nak nincs más választása, mint ragaszkodni az identitásához. Aminek az az alapja, hogy az Orbán-rezsim csak őszinte és valódi demokratikus együttműködéssel váltható le. Ehhez szükséges az a látásmód is, amelyet a DK képvisel, és azok a szavazók is, akik a DK mögött állnak. És nem adhatják fel azt az elvet, hogy demokratikus pártokban a demokratikusan választott fórumok dolga eldönteni, kik a vezetőik és kiket delegálnak bárhová, akár a parlamentbe is. Derüljön csak ki a következő pár hónapban, hogy valóban annyit ér-e a hazai választóközönségnek az a szemlélet és az az ország- és jövőkép, amelyet a DK képvisel, mint amennyit a jelenlegi mérések mutatnak; hogy igazuk van-e az ellenzéki térfél nagyobb pártjainak, amikor még ezt is a tizedére degradálják, amikor szövetséget ajánlanak. Avagy derüljön ki az ellenkezője: ha nincs így, akkor a választóknak ezt alkalmuk lesz kifejezésre juttatni még a következő hónapokban.


Megegyezni bármikor meg lehet, egészen az utolsó napig. Ennek biztosan nem a DK lesz az akadálya.