Nyilvános kivégzés: Alföldi a parlamentben



Nem, Alföldi természetesen nem személyesen volt jelen a Parlamentben. Szerencséjére: a felbőszült jobboldal minimum kiseprűzte volna. De a nevét annál többször megidézték, hol sűrű átkok, szitok, gúny, hol kegyes borzongások közepette. Ha statisztikát készítenék, az országgyűlésen kívüli személyek közül némely európai politikus mellett valószínűleg az ő neve szerepelt volna a legsűrűbben a kiátkozottak feketelistáján. De míg az európai potentátok legalább politikai aktorok, akiknek a tetteiről és nyilatkozatairól folyhat(na) legitim vita (no persze nem az folyik, hanem szimpla rágalmazás és a verbális kokik, sallerek diadalmas osztogatása), addig Alföldihez egy olyan parlamentnek, amely nem szenved durva szerepzavarban, semmi köze sem lehetne. Legfeljebb külön-külön a képviselőknek, magánemberi mivoltukban, nézőként. De gyanítom, ez ritkán fordulhatott elő: a jobboldalon egyre inkább sikknek számított nem járni a Nemzetibe, hátha ragályosak Alföldi feltételezett hajlamai a nemzetgyalázásra és a homofóbok bunkóságai szerint valami még rosszabbra, aminek nincs helye a fideszes hiszekegyben.


De ha valaki a gyanús színházat büszkén el is kerülte, attól még boldogan lenne közönsége egyéb drámáknak. Hagyományőrző jelleggel, például egy nyilvános kivégzésnek. Merthogy az országgyűlésben éppen ez folyt, az élvezet kedvéért jó hosszan elnyújtva. Alföldi nyilvános kivégzésében ki-ki ízlésének és pozíciójának megfelelő szerepet választhatott: sürgethette vagy biztathatta a tempósan készülődő hóhért, megköpködhette és trágár szavakkal szidalmazhatta a kivégzésre várót, hangosan örvendezhetett a Sátán e fiókájának eltaposásán és a jó diadalán, vagy csak egyszerűen tapsikolhatott a látványosságnak – végre egy kis szórakozás az unalmas szavazások vagy a már szintén unalmassá vált ellenzékrugdosás közepette.


Szereposztás volt nem csak a személyek, de a jobboldal pártjai között is. A Jobbik (személyesen Novák Előd) gyújtogató, csóvás emberként már a ciklus elejétől szította a lángot, kimondhatta a konzervatív szájba kevésbé illő trágárságokat, azokat az obszcén hasonlatokat, amelyekért egy különösen alpári stílusú, részeg férfitársaságból is hazatanácsolnák az erre vetemedőt. De a Jobbik azonnal szövetségesre talált a KDNP-ben. A Jobbik megalázott, emberi méltóságba taposott, a KDNP szörnyülködött és a füstölőért kapkodott. A Jobbik a parlamentben szónokolt, a KDNP inkább sajtónyilatkozatokban háborgott. De mindketten vért akartak: Alföldinek nemcsak az eltávolítását, de a nyilvános megalázását és ellehetetlenítését. A Fidfesz és különösen a kormánytagok a higgadt ítéletvégrehajtó szerepét vállalták. 2010 óta egyszerre nyugtatták és biztatták a kivégzésre gyülekező közönséget. „Mindennek eljön az ideje” – mondja Halász János államtitkár Novák legordenárébb megszólalására –, „Csak tudja, ezt nem így kell csinálni”.


Hát nem is. Ki-ki tegye a dolgát. Végül is Alföldi 2010-es vétke – a színház végül meg nem valósult bérbe adása a román nemzeti ünnepre – megalapozta a talajt arra, hogy világossá tegyék: Alföldi nem maradhat sokáig a Nemzeti élén. A héják és a galambok ebben a madárrajban csak a tempóban különböznek egymástól: a „mérsékeltek” (például Szőcs Géza) ki akarják várni a pályázatot, a „radikálisok” (nemcsak a Jobbik, hanem az Alföldi fejét velük együtt már 2010-ben követelő KDNP) pedig azonnali kivégzést követelnek. Sőt, mint később kiderült, ennél többet is: Alföldit már régen megbuktatták, de a hajsza zavartalanul folyik tovább, ezúttal az István, a király bemutatója miatt. Vér kell, nem vitás. Alföldi pedig ideális célpontnak látszik. Többről van szó, mint hogy a politika műítésznek képzeli magát – ezen már meg sem lepődnénk, hiszen a kurzus lényege, hogy a hatalmát folyamatosan terjeszti ki, csapatait fokozatosan ereszti rá a rajta kívül eső területekre: vallásra, történelemre, ízlésre, családra. De itt már nemcsak az illetéktelen beleszólás vétkét követik el, durva és primitív, megfellebbezhetetlen ítéletet mondva szerzőkről, szerepformálásról, produkciókról. Itt a rendszer fő szabálya: a bűnbak-kijelölés általánosan alkalmazott mechanizmusa sújt le („Feszítsd meg!”), ezúttal a nyilvános politizálásba bele nem keveredő művészre. Ahogy máskor meg másra.


Hiszen olyan csábítóan alkalmas bűnbak. Az a legkevesebb, hogy az előző kormány idején nyert pályázatot, tehát eleve gyanús. De ráadásul egy jelképesen és valóságosan is „nemzeti” intézménynek, az így elkeresztelt alakulatok hierarchiájának csúcsán lévő, igazi „Nemzetinek” áll az élén. Ha még egy nyamvadt nemzeti trafikban is a „magunkfajtának” kell ülnie, hogy engedhetnénk meg, hogy itt olyasvalaki rontsa a levegőt, aki ugyan nem „másé”, de nem is a „miénk”, legalábbis ennek semmi látható bizonyítékával nem igazolta magát – gondolhatták a honatyák.


De van tovább is: Alföldi, ha nem is politizál, produkcióiban, művészi magatartásában sehogy sem illeszkedik egy bigottan és korlátoltan felfogott „nemzeti konzervatív” ízlésvilágba. Gyanúsan modern. Gyanúsan nem tekintélytisztelő. Gyanúsan hányavetinek és öntudatosnak látszik. Valahogy nem konform a rezsim stílusával, kultúrájával. Nem úgy néz ki, mint a kurzus emberei. És nemcsak nem úgy néz ki, de nem is úgy néz, nem is úgy beszél, valószínűleg nem is úgy gondolkodik. Ráadásul csapata is van. Neki, sajátmagának. Hogyhogy? Miért nem az egyetlen nagy csapat tagja? A vezér csapatáé? Ha 1968 lenne, lehet, hogy 68-as lenne. Az meg, tudjuk, minden baj forrása. Vagy liberális – na, az talán azért mégsem, de a fizimiskája, a pulóvere, a zakója mintha arra formázna. Talán romkocsmába is jár.


Az már csak hab a tortán, hogy saját nyilatkozata szerint nem illik a kormány „családpolitikai elképzelésébe”. És hogy ez mennyi kacagtató vidámság, férfias móka forrása! Lehet a színházát a parlamentben többször is „melegedőnek” nevezni. Kósa élvezettel szőheti tovább Debrecenben ezt a remek poént, és Kerényi is önfeledten „buzizhat”. Novák alig idézhető trágárságokat ereszthet meg, és sem a neki felelő kormánytagok, sem az ülésvezető kormánypárti elnökök nem pirítanak rá – egyetlenegyszer szakítják félbe, amikor a szocialista Újhelyi István ül a pulpituson.


Alföldit nem azért üldözik, mert a politikai ellenzék tagjának vélik. Azért, mert megéreznek benne valami ennél mélyebb, „kulturális” ellenzékiséget, ami ízlésben, életfelfogásban, értékrendben, magatartásban sejlik fel. Valahogy: másfajta szellem. Innentől mindegy is, hová szavaz. Ezért nem elég leváltani. Erkölcsileg, művészileg ki kell végezni, meg kell alázni.


Az alábbiakban csak néhány szemelvény olvasható a gyilkos parlamenti hajszáról. Kezdve a román ügy miatti hazaárulózástól, amelynek nyomán Novák rögtön megérzi a vérszagot, és összehívja az akkor még általa vezetett albizottságot. A Fidesz óvatosan távol marad. (Novák azért kicsit zsenánt, és ezt a vadászzsákmányt különben sem a Jobbiknak akarják átengedni.) De hogy a kormányzati vélemény félreérthetetlen legyen, a KDNP nyilatkozatsorozatba kezd: Alföldinek szerintük is mennie kell. Több államtitkár érzékelteti: persze, menni is fog, de mindent a maga idején. Csak nyugodtan, szépen, ne tessék belerondítani a terveinkbe. Kerényi mégis megteszi: az igazgatóváltáskor nyilvánosan „buzizik” egyet. Az MSZP ezután írásbeli kérdésben kéri számon Orbánt, hiszen személyes miniszterelnöki megbízottja szólta el magát. Orbán helyett Semjén kenetteljesen válaszol: nem szólnak bele művészeti kérdésekbe (á, dehogy!), viszont kreatív gyurcsányozásba kezd.


Ezek után nem csoda, ha a Nemzeti lefejezése nem elégíti ki a vérszomjat. Jön az egyelőre utolsó felvonás: a fideszes sajtó érveivel felvértezve a parlament elátkozza az István, a királyt is. Az Arany balladából is tudjuk: Zács Feliciánnak a gyerekeit is kivégzik (ahogy más pártütőkét is). Ha Alföldinek vesznie kell, vesszen minden, amit csak teremtett, aminek köze van hozzá. Érdeklődéssel várhatjuk az Alföldi-bemutatót tervező Vígszínház sorsának alakulását.



Alföldi Róbert – MTI

1. Novák Előd napirend utáni felszólalása: „Ceterum censeo: Alföldi Róbertet le kell váltani”
2010. december 7.


Novák Előd (Jobbik): „Tisztelt Országgyűlés! A Nemzeti Színháznál tartott tüntetésen rájöttünk, hogy mi a pikáns magyarázat arra, hogy Alföldi Róbert még mindig a helyén lehet, tudniillik azért nem váltották még le, mert senki sem mert hátat fordítani neki. Pedig meglehetősen megosztó személyiség, az őt minősítő vélemények skálája elég széles. Onnan indul, hogy egyesek szerint karóba kellene húzni, mások szerint isten ments, hiszen ezt még élvezné is. Én persze nem győzök elhatárolódni az efféle gondolatoktól. De mondok még durvábbat is. A tisztelt fideszes képviselők még az obstrukciótól sem riadnak vissza, ha Alföldi Róbertet meg kell menteni. Mert azt megtehetik, hogy leszavazzák a napirendi javaslatot, akár napirendre sem veszik. Egyet nem tehetnek meg, hogy nem jönnek el az ülésre, holott ezt a Házszabály 13. § (3) bekezdése is előírja, hogy a képviselőknek kötelességük részt venni a saját bizottságuk ülésein is. Így tehát miről van szó? Egy kormánypárti obstrukcióról. Meglehetősen ritka műfaj, és meglehetősen furcsa, hogy ilyen erőtlenségről tesznek tanúbizonyságot, hogy ehhez, a szabotációnak az eszközéhez nyúlnak. Ezek után indított a Jobbik egy olyanfajta társadalmi mozgalmat, amiben az állampolgárokhoz fordult, hogy hívják fel a Házszabályban is előírt részvételi kötelezettségükre azt a négy tisztelt fideszes képviselőt, akik ilyen nyíltan megmondták, hogy nem is hajlandók részt venni a bizottság munkájában. Ezért hívtuk fel a választópolgárok figyelmét, hogy levélben forduljanak, hiszen az Országgyűlés honlapján megtalálható ennek a négy fideszes képviselőnek az e-mail címe is, és közzétettük a Jobbik honlapján és a hozzánk közel álló portálokon is, és amelyik médium vállalta ennek a leközlését, az e-mail címüket, hiszen ezek nyilvános adatok. Valóban, ahogy már itt is elhangzott, mily nagy sérelem, a mobilszámát is közölte a legolvasottabb jobboldali hírportál ezeknek a közszereplőknek. Természetesen ettől sem győzök elhatárolódni, sőt az albizottság elnökeként, hogy szolidaritást vállaljak ezekkel a képviselőtársaimmal, hadd mondjam el, hogy az én mobilszámom is közzé van téve, például a Jobbik honlapján. Aki Alföldi Róbert leváltásáért akar tenni, az természetesen csatlakozhat az ez ügyben indított Facebook-oldalhoz is, ott is kifejezheti egyetértését azzal, amiben továbbra is változatlan az álláspontunk; ceterum censeo: Alföldi Róbertet le kell váltani. (Taps a Jobbik soraiban.)”


2. Novák Előd azonnali kérdése: „A KDNP is alkalmatlannak tartja”
2010. december 20.


Novák Előd (Jobbik): „Tisztelt Államtitkár Úr! Azt már tudjuk, hogy miért nem váltják le a Nemzeti Színház éléről Alföldi Róbertet: mert senki sem mer hátat fordítani neki. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból) Azt azonban nem tudjuk, hogy Alföldi Róbert…(Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) „


Újhelyi István, elnök (MSZP): „Tisztelt Képviselő Úr! Ez az a pillanat, amikor rögtön, 15 másodperc után kénytelen vagyok közbeszólni, mert ha nem ismerném az Ön korábbi kijelentéseit, akkor nem értettem volna azt az ízetlen és szerintem sem a Magyar Országgyűléshez, sem az európai kultúrkörhöz nem becsatlakoztatható megjegyzését, amit most megengedett magának. (Taps az LMP soraiban.) Természetesen visszaadom a szót, azzal, hogy nem fogom eltűrni a hasonló megjegyzéseket az azonnali kérdések órájában sem.”


Novák Előd (Jobbik): „Természetesen az elnök úrnak jogában áll közbeszólni sajnos még ma (közbeszólások), azonban azt gondolom, hogy sokkal inkább méltatlanok ezek a történések, amelyek a Nemzeti Színház színpadán egyfajta garázdaságként folyhatnak. Épp erre irányul a kérdésem, hogy ha ilyen új megítélés alá esik Alföldi Róbert, akkor mikor kap inkább állami kitüntetést, ezt szeretnénk tudni, hiszen egyre inkább ebbe az irányba fejlődik a kormány. Szeretnénk tudni azt is, hogy meddig használhatják még a Nemzeti Színházat tulajdonképpen „melegedőnek” Alföldi Róbert és társai. Ezekre természetesen mind szeretnénk választ kapni. Azonban nemcsak a Jobbik tiltakozik ez ellen. Kapaszkodjon meg, miniszter úr, a KDNP szavait fogom idézni, ugyanis mielőtt még leváltottak volna – bosszúként – az albizottság éléről, kérésemre Pálffy István a következő üzenetet, állásfoglalást küldte a bizottságnak. A „KDNP alkalmatlannak tartja Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház vezetésére. Továbbra is várja, hogy vizsgálat állapítsa meg a Nemzeti Színház igazgatója lépésének szerződéses következményeit” – írja nekem Pálffy István, kérésemre, az elmaradt albizottsági ülésre, ezért vagyok kénytelen itt ismertetni. „Meggyőződésünk, hogy a nemzeti teátrum igazgatója a magyar színjátszás első számú intézményét olyan célra kívánta biztosítani harmadik személynek, amely súlyosan sértette a közönség jelentős részének érzékenységét, ezzel a Nemzeti Színház tekintélyét csorbította, és ártott az intézmény hírnevének.”


Halász János, nemzeti erőforrás-minisztériumi államtitkár: „Nem tudom – vagyis tudom, itt a parlamentben az a műfaj, amit Ön most művel, az azonnali kérdések órájában van, és Ön kérdez, én pedig válaszolok –, hogy a színházban, a színpadon ez milyen műfaj, nem tudom, hogy bohózat-e vagy valami más, amit Önök művelnek. Sokkal fontosabb ügyről van itt szó, mint ahogy Önök ezt kezelik. Köszönöm szépen az elnök úrnak azt, hogy helyreutasította a képviselő urat. Azt kérdezte, mikor kap állami kitüntetést Alföldi Róbert. Szeretném jelezni Önnek és a tisztelt Háznak, hogy a kormánynak nem áll szándékában Alföldi Róbertet kitüntetni állami kitüntetéssel. De ennél sokkal többről van szó a Nemzeti Színház ügyében. Az elmúlt hetekben Önök elmondták, ha kell, minden héten interpellálnak, kérdeznek, és megtesznek mindent, hogy Alföldi Róbert ne legyen ott igazgató. Tudja, ahhoz, hogy ne legyen igazgató, nem ezt kell tenni, hanem mást, a kormány pedig felelősen, odafigyelve, precízen, átgondoltan lép ebben az ügyben is. Higgye el, eljön az az idő – ahogy már többször mondtam Önöknek, mindennek eljön az ideje –, amikor ez az ügy is megváltozik. Csak tudja, ezt nem úgy kell csinálni, ahogy Önök teszik.”


Novák Előd (Jobbik): „Államtitkár úr, nem tudom, hogy ennyire nincs humora, vagy ennyire komolyan megtörténhet Magyarországon, hogy Alföldi Róbertet a kitüntetés veszélye fenyegeti. Mindenesetre folytatom a KDNP álláspontjának felolvasását. Tehát „a KDNP változatlanul azt várja a felelős minisztériumtól, hogy vizsgálja meg a direktor szerződését, és amennyiben azt Alföldi Róbert megszegte, haladéktalanul távolítsák el a Nemzeti igazgatói székéből. A KDNP értetlenül áll az előtt, hogy Alföldi Róbert ügyében mindeddig semmi érdemleges nem történt”, írja Pálffy István. Örömmel tapasztaljuk azt, hogy Vidnyánszky Attila neve felmerült, sokkal jobban örülnék, ha érdemben például erről beszélne államtitkár úr. S mindenképpen meg kell említenem azt is, hogy elnök úrnak inkább Balatonőszödön kellett volna keménykednie, nem pedig itt az elnöki jogával visszaélve megzavarni egy beszéd lendületét…”


Halász János, nemzeti erőforrás-minisztériumi államtitkár válasza: „Tisztelt Képviselő Úr! Elmondtam már Önöknek itt a Házban is korábban, egyetértünk azzal, hogy sok jóérzésű magyar ember önérzetét és hazafiságát megbántották az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban, és valóban sokszor méltatlannak érezhetik a Nemzeti Színházhoz az ott bemutatott darabokat. Kértem Önöket ezért, hogy legyenek türelemmel és bízzanak bennünk, bízzanak abban, hogy a megfelelő időben hozzuk meg a megfelelő döntéseket. A kulcskérdés az, hogy ki készíti elő a következő évadot. Azt hiszem, képviselő úr, azok a hírek, amiket Ön is hallott, mind-mind olyan irányba vezetnek, amelyek megoldják ezt a kérdést oly módon, ami nem feltétlenül Önöknek, hanem a nemzetnek és a Nemzeti Színház ügyének fog majd segíteni. (Taps a kormánypártok soraiban)”


3. Novák Előd interpellációja: „Saját szavazóik elvárásának megfelelve váltsák le!”
2011. február 28.


Novák Előd (Jobbik): „Tisztelt Államtitkár Úr! Decemberben azonnali kérdéssel fordultam Önökhöz, mivel a Nemzeti Színházat továbbra is melegedőnek használja annak igazgatója. (Derültség.) Halász János arra is próbált magyarázatot adni, miért nem váltják le Alföldit: ’Itt egy színházról van szó, a színháznak van egy évada, a színházi évadnak majd júniusban lesz vége. A darabok, a bemutatók előkészültek. Már zajlik az évad.’ Ezzel szemben évad közben váltottak már kormányfőt is, igaz, ha a Fideszen múlik, maradt volna Gyurcsány a ciklus végéig, ezt tudjuk. Tehát nem lenne semmi akadálya, hogy a saját szavazóik elvárásának is megfelelve leváltsák Alföldi Róbertet. ’A kulcskérdés az, hogy ki készíti elő a következő évadot’ – szólt az államtitkári válasz legutóbb, és nem sokkal később idő előtti sajtótájékoztatót tartott Alföldi a szeptemberben kezdődő évadról. Ezt is el kell tűrjük, hogy ez a devianciát a színpadra vivő igazgató már 2012-re tervezi az Óz, a csodák csodájának sajátos felnőtt változatát? Pálfordulással próbál megfelelni az új elvárásoknak, jövőre már a klasszikusok évadját hirdetve, de ez is csak efféle perverz átírásokkal sikerül, amit már megismertünk a János vitéz esetében.


’Nem adhatok mást, csak mi lényegem’ – mondta Luciferként Alföldi. És valóban. Feszítik a húrt? Meddig kell tűrjük a Nemzeti Színház meggyalázását? Meddig vezetheti azt egy olyan személy, akiben nincs nemzeti érzés? Konkrét határidőt várok Öntől. A KDNP egy nem régi közleménye szerint – kimondták ebben nagyon keményen – értetlenül állnak az előtt, hogy Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatójának ügyében mindeddig semmi érdemleges nem történt. A kisebbik kormánypárt szerint minden ésszerű határidő lejárt a kultúráért felelős államtitkár számára, hogy a Nemzeti Színház kérdésben lépjen. ’Egy dologban viszont egyetértünk Alföldi Róberttel – mondja a KDNP –, abban, amit most megfogalmazott: ő magától a Nemzetiből nem megy el. Így legyen. Elküldjük’ – zárta sorait a KDNP közleménye. Ezek után várunk államtitkár úrtól egy ésszerű határidőt, egy konkrét választ.”


Szőcs Géza, nemzeti erőforrás-minisztériumi államtitkár válasza: „Úgy vélem, hogy nem a Magyar Országgyűlés hatásköre eldönteni, hogy mi a művészi szép, mi a jó, mi a követendő (Taps az LMP és az MSZP soraiban – Szórványos taps a Fidesz soraiban). Alföldi Róbertnek határozott idejű munkaszerződése van. A Nemzeti Színházzal kapcsolatos álláspontunkat kialakítottuk, a vonatkozó döntést nyilvánosságra is fogjuk hozni a megfelelő pillanatban: akkor, amikor (közbeszólások a Jobbik soraiból) majd ezt a legcélszerűbbnek látjuk. Nem fogadjuk el, hogy más politikai erők írják elő, hogy mit és mikor tegyünk. Avagy, ahogy Az ember tragédiájában Lucifer mondja: nem a kakas szavára kezd virradni.”


Novák Előd (Jobbik): „Alföldi Róbert legújabb polgárpukkasztása az volt, hogy a Nemzeti Színházban teret biztosított most, február 26-ai ősbemutatóval Esterházy Péter keresztényellenes darabjának. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És?) Ön ezt védelmezi. A Népszabadság tudósításának bevezetője, akiket azért nem lehet Alföldi-ellenességgel vádolni, azt mondja: ’A három arkangyalt szegecselt bőrszerkóban tereli be egy pucér fenekű nő. Csak arkangyalokra ne bízza magát az ember – mondja Isten az első jelenetben.’ Ön szerint ennek van helye a Nemzeti Színházban. A Magyar Nemzet tudósítása szerint a darabban Isten egy középkorú gyilkos férfi, akinek a fia neonáci. Államtitkár Úr! Ön tegnap azt nyilatkozta egy lapnak, hogy Alföldi Róbertnek máshol, egy őt megillető és méltó helyen kellene munkát biztosítani. A méltó hely, azt gondolom, lehet, hogy Ön nem a Csatornázási Művekre gondolt, de talán kompromisszumként felajánlhatom Bakács Tibor volt munkahelyét, a Megasztárt vagy esetleg a Heti hetest; nem hiszem, hogy Önnek kellene gondoskodni arról, hogy ezeknek a keresztényellenes, polgárpukkasztó daraboknak helyet biztosítson. Ezért nem tudom elfogadni a választ.”


4. Novák Előd kérdése a nemzeti konzultáció kapcsán: „Alföldi homoszexuális darabja”
2012. szeptember 17.


Novák Előd (Jobbik): „A nemzet döntő többségének ellenére van ez a színjáték. Mondhatnám, az emberek előbb fizetnének be Alföldi Róbert legújabb homoszexuális darabjára a Nemzeti Színházban, mintsem hogy e konzultációs színjáték részesei legyenek. Jóri András adatvédelmi biztosként meg is állapította, hogy törvénytelen a nemzeti konzultáció adatfeldolgozásának a módja. Miniszterelnök-helyettes Úr! Gátlástalanul folytatják a konzultációs színjátékot Kubatov Gábor rendezésében, vagy hajlandóak valamiféle változtatásra? (Taps a Jobbik soraiban)”


Navracsics Tibor, közigazgatási és igazságügyi miniszter: „Tisztelt Képviselőtársam! Nehéz kibogozni kérdésének az értelmét, amely Alföldi Róberttől Jóri Andrásig feszülő ívvel rendelkezik. Nehéz azt is egy mondatban összefoglalni, hogy vajon mit akart ezzel a kérdéssel azon túl, hogy kapjon két perc szabad beszédidőt a parlamentben. (Novák Előd a fejét csóválja.) Ezt bármikor megkaphatja. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)”


5. Írásbeli kérdés Orbán Viktorhoz a Kerényi-botrány után


„Kövér László,
az Országgyűlés elnöke részére


Tisztelt Elnök Úr!
Az Alaptörvény 7. cikk (2) bekezdése alapján, kérdést kívánok feltenni Orbán Viktor miniszterelnök úrnak „Alkalmasnak tartja-e Kerényi Imrét 2013. április 23-án elhangzott mondatai után arra, hogy az Ön megbízottjaként feladatkörének megfelelően a tudatos nemzeti közjogi gondolkodást megalapozza és gondoskodjon a magyar kulturális értékek megőrzéséről és fejlesztéséről?” címmel .


Kérdésemre írásbeli választ kérek a Miniszterelnök Úrtól.


Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Televíziós felvétel tanúsítja, hogy Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott 2013. április 23-án a Belvárosi Polgári Szalonban tartott nyilvános rendezvényen a következő véleményének adott hangot: ’Én a magam részéről nagyon bízom abban, hogy Vidnyánszky úr meg fogja cselekedni azt, amit megkövetel tőle a haza (…), és meg fogja csinálni azt a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről meg a barátságról, tetszik érteni, meg a hűségről’.


Alkalmas-e Ön szerint a közjogi gondolkodás megalapozására olyan ember, aki szerint a feltételezett szexuális irányultság szempont lehet a művészi, munkahelyi teljesítmény megítélésében? Rábízható-e a magyar kultúra értékeinek védelme és gyarapítása arra, aki egy kulturális műhely teljesítményét az idézett szavakkal meggyalázza?


Kerényi Imre nyilatkozata szerint mindezt megtenné, ha ’alkirály’ volna. Jelenleg ugyan nem ’alkirály’, de az Ön miniszterelnöki megbízottjaként fontos kormányzati feladatokat lát el.


Kérdezem Miniszterelnök Urat, továbbra is összeegyeztethetőnek tartja-e ezt a felfogást a megbízott kijelölt feladatkörével?


Budapest, 2013. május 23.
Lendvai Ildikó”



És a válasz


„Tisztelt Képviselő Asszony!


A Miniszterelnök úrhoz intézett kérdésére az alábbi tájékoztatást adom.


Az Ön által az országgyűlési politikai térbe beemelt kérdés gyökerei alapvetően egy, a művészeti szereplők közötti, az értékválasztások eltérőségén és a személyes valóságképek különbözőségén alapuló vitához visznek bennünket. A Kormány – szemben Önnel – nem kíván a művészeti élet belső vitáiba belefolyni, azokat az államigazgatás és a politika mezőjébe vinni. Csodálkozom azon, hogy – szemben korábbi hallgatásával – most fel kívánja emelni szavát egy a közéletben szerepet vállaló személy megnyilvánulásai miatt. Ön nem tiltakozott frakcióvezetőként, amikor Gyurcsány Ferenc elmondta az őszödi beszédet. Sőt azt nyilatkozta később, hogy ’az őszödi beszédben nem az volt a hiba, ami elhangzott, hanem az, hogy nem nyilvánosan hangzott el’. Ön azon sajnálkozott, hogy az olykor nyomdafestéket sem tűrő sorokat nem hallotta mindenki.


Tisztelettel:
Dr. Semjén Zsolt
Budapest, 2013. június 7.”



6. Mirkóczki Ádám napirend előtti felszólalása: „Gyalázat a szegedi Dóm téren”
2013. augusztus 27.


Mirkóczki Ádám (Jobbik): „Tisztelt Ház! Szeretnék elébe menni, hogy tegnap egy képviselőtársunk interpellációja közben Rétvári Bence államtitkár úr arra hívta fel a figyelmet, hogy miért nem inkább azzal a gyalázattal foglalkozik ez az ominózus képviselőtársunk, ami augusztus 20-án Szegeden történt a Dóm téren. Nos, egy picit megérezte az államtitkár úr, hogy miről szeretnék ma beszélni, napirend előtt én ezzel kívánok foglalkozni. Sajnos volt szerencsétlenségünk végignézni azt a gyalázatot, ami augusztus 20-án a szegedi Dóm téren történt, ismételten Alföldi Róbert rendezésében. Ezen persze nem kell elcsodálkoznunk, hiszen Önök, akármit is mondjanak most vagy később, három éven keresztül ezt az úriembert kitartották. Mindezt a gyalázatot, amit évek vagy évtizedek óta folytat, most is és ezúton is közpénzen tette, hála Önöknek egyébként, mert Szegeden MSZP–fideszes nagykoalíció van, egyedül a Jobbik ellenszavazatával sok-sok millió forintot juttattak újra erre a szennyre, amely során sok millió tévénézőhöz eljuthatott ismét az a beteges deviancia és az a mondanivaló, amely egyben kimeríti a nemzetgyalázást, a kereszténygyalázást, a devianciát, a deviancia propagálását és a történelemhamisítást. Azt gondolom, hogy ideje lenne Önöknek is levonni a következtetéseket, és végre úgy hozzáállni a kulturális kérdésekhez, ahogy azt Önök rendre kommunikálni szokták, ahogy azt hirdetni szokták.”


„Szeretném idézni Szentesi Zöldi Lászlót, az Echo Televízió munkatársát: ’Intézzük el gyorsan Alföldi legújabb átiratát: bődületesen silány produkció. Érthetetlen módon nem az István, a királynő, de még csak nem is a posztmodern István, egy király címet kapta, hanem régi, kellemes emlékeink meggyalázásaként az István, a királyt.’ Tovább nem folytatom. Sokkal pikánsabb az Önök egyik alapító tagja és párttársuk, Bayer Zsolt írása. Hangsúlyozom itt is, hogy nem idézek minden szót, mert lehet, hogy azért ismét fizetésmegvonás járna. Idézek Bayer Zsolttól, aki szerint: ’Az nem művész, csak egy közhelyes kretén. A gondolat teljes hiányát aljas és ostoba külsőségek pufogtatásával fedték el’.” „…hát, itt most nem idézek, hogy milyen ’rocksztárként gitározik, és rápöffent egy dzsangára? Hogy Laborc úgy néz ki és úgy viselkedik, mint egy transzvesztita…’ pont, pont, pont? Ismét nem idézem tovább.” „Ez az Önök párttársának, házi újságírójának és bizalmasának véleménye. Adódik tehát a kérdés, hogy miért és meddig tűrik mindezt. Én pedig jókívánságomként csak annyit kívánok, hogy adjanak egy színházat Alföldi Róbertnek, maguknak pedig vegyenek éves kötelező bérletet, és élvezzék ezt a művét.”


Kovács Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: „Kétszeresen is zavarba hoz a képviselő úr, hiszen – ahogy ő nagyon helyesen az elején megállapította – az államnak, illetve a kormánynak ehhez az előadáshoz semmi köze nem volt, ez teljesen nyilvánvaló. Hivatalból és államtitkárként azt tudom mondani, hogy tartanunk kell magunkat ahhoz az ősi elvhez, miszerint de gustibus non est disputandum. (Taps a kormánypártok soraiban.)”





Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa