A zsidók listázása – újratöltve

Az Egyházfórum című, negyedévente megjelenő folyóirat 2013 elején új internetes rovatot indított Világ-nézet címmel, amelyben heti rendszerességgel valamely aktuális egyházi, társadalmi, politikai kérdésről közölnek rövid cikkeket. A szerkesztők célja, hogy fórumot teremtsenek azoknak az elsősorban keresztény egyházakhoz kötődő szerzőknek, akik egy korszerűbb egyháziasságot és világlátást szeretnének megmutatni. Az alábbiakban Vörös Imre A zsidók listázása – újratöltve című írásából olvashatnak részleteket. (Vörös Imre az MTA levelező tagja, egyetemi tanár, 1990 és 1998 közt az Alkotmánybíróság tagja.)



Roger Scruton előadása a Magyar Tudományos Akadémián – mta.hu


„Roger Scruton angol társadalomtudós a Magyar Tudományos Akadémián ez év májusában előadást tartott az európai értékek és a nemzetállamok összefüggéseiről. Az előadásról a MTA honlapja is tudósított. Ezt követően azonban a vendég a Professzorok Batthyány Körében is előadást tarthatott, mivel mail-ben terjed Az európai értékek és a nemzetállamok című előadásának szövege.” „Az európai integráció és a nemzetállamok viszonyát egyébként inkább színvonalas zsurnalisztika, mint tudományos igényű előadás szintjén taglaló gondolatmenet a végén kifejezetten a magyar viszonyokról szólva érdekes fordulatot vesz: ’A náci megszállást túlélő zsidó kisebbség a kommunisták alatt további üldözést szenvedett el, ma viszont cselekszik azért, hogy felhívja jelenlétére a figyelmet. A budapesti értelmiségben sok a zsidó, és a Soros birodalom körüli kiterjedt hálózathoz tartozik. Ezen hálózatból sokan joggal gyanakodnak a nacionalizmusra, tekintik a nacionalizmust a XX. századi közép-európai tragédia fő okának, de nem különböztetik meg a nacionalizmust a nemzethez való olyan ragaszkodástól, amelyet ebben az előadásban védelmembe vettem. A világ tudomása szerint az őshonos antiszemitizmus is hat a magyarországi társadalomban és politikában, és ez akadályozza, hogy közös nemzeti kötődés alakuljon ki magyar származásúak és zsidók között.’


A kettős beszéd, a szándékoltan ködös fogalmazás szép példája áll előttünk: az ’egyrészt-másrészt’ ugyan oszt erre is, arra is, de alapgondolata egyértelmű: a szegény magyarok megint a nemzetközi zsidóság hálózatának esnek áldozatul, pedig ők megkísérelnék a ’közös nemzeti kötődést’ (ez mi?), de a gonosz budapesti zsidók (akik horribile dictu túlélték a holokausztot) és leszármazottaik ezt megakadályozzák. Nem tudom, honnan veszi Scruton, hogy a budapesti értelmiségben számszerűleg hány zsidó létezik (erről listája van?), azt sem tudom, hogy ezt mihez – nyilván valamilyen általa meghatározott numerus clausushoz – képest gondolja, ennek mi a relevanciája és hogyan jön ide Soros – hacsak nem egy sanda célozgatásról van szó a Soros által alapított Közép-Európai Egyetemre: a CEU-ra. Mindenesetre meglepő, hogy már nemcsak a magyar Országgyűlésben, hanem egy magát szívesen az ’észt osztó’ szerepébe feltoló, valójában – az alkotmánytervezettől eltekintve – többnyire közepes színvonalú állásfoglalásokat, azokat is nagyon szelektíven-egyoldalúan közzé tevő (mostanában mélyen hallgató) Körben is felvethető, sőt: fordításban terjesztendőnek vélt a zsidó értelmiség számbavételének igénye. Mi végre?”


„Az ’őshonos’ antiszemitizmus valótlan, nemzetgyalázó tétele Magyarország népével szembeni inszinuáció – talán arra a hallgatói körre jellemző, amelyikben ilyesmi elhangozhat, és amit az egyetértés jeleként nemcsak lefordítanak, hanem még terjesztenek is.”


„Keresztényként és demokrataként azonban nem az – egyébként is sokféle megfogalmazásban használatos – antiszemitizmusra helyezném a hangsúlyt. Már a közbeszéd ennél jóval alacsonyabb szintjén látom a problémát: a „zsidózás” önmagában véve, azaz annak strigulázása, hogy Magyarország polgáraként etnikailag ki milyen származású, és ebből negatív következtetések levonása olyan határvonal, amelyet keresztény és demokrata nem léphet át. A krisztusi üzenetből éppen az őskereszténységben bontakozott ki az emberi személyiség fajra, nemre, felekezetre, rangra, foglalkozásra (professzor-utcaseprő) tekintet nélküli feltétlen tiszteletének kategorikus imperatívusza: az emberi méltóság abszolút voltának vitát, korlátozást nem tűrő tétele.” „Az egyes ember, az individuum isteni eredetű természete a keresztény szellemiségnek (is) gránitszilárdságú alapja. Ebből adódik a másik ember iránti feltétlen és megelőlegezett bizalom a tekintetben, hogy a másik ember jó. Ezt a felismerést, alapállást nevezném a tulajdonképpeni szeretetnek. Számomra az, aki nem előlegezi meg embertársának a jóságába vetett feltétlen bizalmat, hanem faji csoportokba sorolással szelektál emberi egyének – Magyarország lakosai – között anélkül, hogy az individuumról a leghalványabb fogalma, tapasztalata lenne, nem keresztény – és persze nem is demokrata.”