Szórakoztató lenne, ha nem volna felháborító
- Részletek
- Napi apró
- 2013. szeptember 17. kedd, 06:31
- Mihancsik Zsófia
Akár szórakoztató is lehetne, ha nem volna felháborító az a mosakodás, amelyet az Együtt–PM rendez sorozatban, hogy az MSZP–DK tárgyalások kudarcáért ne kelljen felelősséget vállalnia.
Most Kónya Péter szólalt meg. Azt mondja, amikor „kiderült”, hogy a két „összefogás” párt nem együtt fog tárgyalni a Demokratikus Koalícióval, mert ez csak az MSZP reszortja lesz, akkor… Mi az, hogy kiderült? Kiderülni olyasmi szokott, amit az ember háta mögött döntenek el, ami rajta, a tudtán és az akaratán kívül történt. Márpedig épp ő maga mondja fél perccel korábban, hogy az MSZP és az Együtt eleve így állapodott meg. Hacsak nem az történt, hogy az MSZP e tekintetben kész helyzet elé állította az Együtt–PM-et, és egyoldalúan belefoglalta a megállapodásba, hogy márpedig a DK-val ő fog tárgyalni. Egyedül így érthető, hogy az Együtt számára „kiderült” a dolog. De akár kiderült, és az Együtt–PM boldogan tudomásul vette az MSZP egyoldalú döntését, akár közös akarat volt, az Együtt kivonta magát a további kínos tárgyalásokból, és odadobta az MSZP kénye-kedvének a Demokratikus Koalíciót. Azt a pártot, amely kínos viták után vált ki az MSZP-ből, és amely azért nem alakíthatott frakciót, mert Mesterházy Attila elbocsátó szép üzenete úgy volt fogalmazva, hogy Kövér László meg a házbizottság tiltó értelmezésének alapul szolgálhasson. És egyáltalán: odadobta a pártot annak az MSZP-nek, amely a saját kormányzati bukásának felelősségét még mindig Gyurcsány Ferenc nyakába varrja, és tudjuk, akit bűnbaknak teszünk meg, azt roppantul szoktuk utálni. Az történt, aminek történnie kellett: Gyurcsányt az MSZP eleve kipaterolta az „összefogásból” (Gyurcsány a hvg.hu-n hétfőn megjelent interjújában mondja el, hogy Mesterházy a tárgyaláson mintegy „mellékesen megjegyezte, ’te egyiken sem lehetsz rajta’ [mármint sem egyéni jelöltként, sem listán], majd folytatta a mondanivalóját”, a DK többi ismert vezetője ellen is hirtelen kifogása lett (lásd ugyanott, illetve Niedermüller Péter nyílt levelében), ezzel szemben adott volna két listás helyet, nyilván ismeretlen DK-s jelölteknek.
Meg persze négy egyéni körzetet. Olyat, amelyről már minden Együtt–PM-es vezető elmondta, most Kónya Péter is, hogy ezt ők tették lehetővé, hiszen nagylelkűen beleegyeztek, hogy a nekik egyébként „járó” 35 egyéni választói körzetből négyet átengedjenek, hogy az MSZP-nek legyen mozgástere a „többi kis párttal” folytatott tárgyalásokon. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy semmit sem kockázattak a nagylelkű átengedéssel, mert négy nyerhetetlen körzetről van szó. Mondhatjuk úgy is: négy biztos vereségtől szabadultak meg.
Vagyis az a „korrekt, ésszerű és méltányos” ajánlat, amelyet Mesterházy a DK-nak tett, és amelyet nem győz ezekkel a jelzőkkel dicsérni az Együtt összes politikusa, kettő darab listás helyről és négy biztosan vesztes egyéni választókörzetről szólt (mínusz Gyurcsány, Vadai, Molnár és Varjú, mert az MSZP úgy döntött, hogy ők nem kerülhetnek be a parlamentbe).
Akkor kik is azok a DK-s jelöltek, akiket az Együtt „teljes szívvel” és „teljes mellszélességgel” támogatna és a sajátjának tekintene, ha a DK hajlandó volna „megállapodni”? A négy biztosan bukott választókörzetben elinduló négy ismeretlen DK-s jelölt.
Na ez az a beszéd, ami szórakoztató lenne, ha nem lenne felháborító.
Meg az, hogy lassan már Karácsony, Jávor és Juhász szájából is azt fogom hallani, amit Bajnai, Szigetvári meg Kónya szájából, hogy ők mindig is be akarták venni a DK-t Gyurcsányostul az „összefogásba”. Szeretném, ha ezt bizonyítanák. Hogy én is bizonyíthassam az ellenkezőjét. Bár Karácsony még tartja magát. Olvassák el, ha még nem tették, mit nyilatkozott szeptember 4-én az MTV reggeli műsorában: Gyurcsány lépjen hátra, a kulcskérdés a 2004-es népszavazás meg a 2006. őszi „rendőri túlkapások”, ezenkívül Gyurcsány az akadálya (!) annak, hogy a baloldal új lapot nyithasson. Szeptember 10-én meg azt mondta, hogy a DK szavazói kellenek, de Gyurcsány húzzon a francba. Bocsánat, ennél sokkal nyálkásabban fogalmazott: Gyurcsány „feltehetően ismeri a választási rendszer által rárótt felelősséget és nyilván ennek a felelősségnek a tudatában fogja alakítani a politikáját”. Tán egyeztetnie kéne Karácsonynak meg Kónyának, elvégre egy szövetségben vannak: nem ártana, ha ugyanazt mondanák.
Most már csak egy dolog az ezerből, ami szórakoztató lenne, ha nem volna felháborító. Az Együtt–PM elbeszélése ma már ott kezdődik az MSZP minősíthetetlen ultimátumáról, amelyet nem Gyurcsány, hanem a DK nem fogadott el, hogy „Gyurcsány Ferenc úgy döntött, mégsem az összefogást, hanem az ellenzéki vetélkedést választja” (Kónya); meg hogy kizárólag „Gyurcsány Ferenc barátom” miatt hiúsult meg a megállapodás a DK-val, sőt, Gyurcsány a saját érdekeit a DK érdekei fölé helyezte (Szigetvári). A történet eleje – az Együtt elegáns kivonulása a további tárgyalásokból, a Mesterházy-diktátum, a nyerhetetlen körzetek, a DK-politikusok eltiltása – eltűnt az elbeszélésből.
Én időben szóltam: újabb értelmezési verseny kezdődik. De őszintén szólva magam sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan, és hogy ebben Bajnai pártja fog elöl járni. Azt meg végképp nem, hogy finoman szólva ekkora lesz az erőszak, amelyet elkövetnek a valóságon. Azért, hogy Mesterházyt és önmagukat felmentsék, hogy Gyurcsányt meg a DK-t végleg kigolyózzák, hogy azt az 54 százaléknyi szavazót, aki kormányváltást akar és az „összefogásban” reménykedik, csalárd módon a saját pártjukra állítsák. Ez a módszer tényleg semmiben sem különbözik Orbán Viktor „amortizációs” módszerétől. Arról az Orbánról beszélünk, akit le akarnak váltani. „Összefogva”. A „korszakváltásért”.
Tényleg szórakoztató lenne, ha nem volna elkeserítő.
