Hány hadosztályuk van? – 2.
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2013. szeptember 17. kedd, 06:51
Cikkem 1. részében tehát azt állítottam, s állítom persze most is, hogy a demokratikus erők összefogásának folyamatában először igenis a két nagyobb erőnek kellett megegyeznie, s azt tekintettem „nagyobb” erőnek, amelynek a választásokon biztos esélye van 5 százalék, továbbá reménye van 10 százalék elérésére listán. Akkor most nézzük, „hány hadosztályuk van” a többieknek.
Az esélyek latolgatásának állandóan visszatérő alapmozzanata, hogy szavazókat kell nyerni a középről, mert a baloldali szavazatok újraelosztásával nem sokra megyünk. Ezt másként úgy is meg szokás fogalmazni, hogy választási lehetőséget kell adni azoknak, akik sem a Fideszre, sem az MSZP-re nem akarnak szavazni. Hiszen éppen ebből a célból jött létre az Együtt is. Azonban az első nagy lelkesedés után, amikor a Medián rögtön 14 százalékot mért az új mozgalomnak, a mutatók csökkenni kezdtek. Ennek sok oka lehet, nyilván ott vannak köztük a kezdeti botladozások, de talán még inkább az, hogy az Együtt a tárgyalások során – szükségképpen – egyre közelebb került az MSZP-hez, s ez nem volt a centrista szavazók ínyére. A Párbeszéd csatlakozása ezen nem sokat segített, mivel a párt „zöld” antikapitalizmusa a szavazók e csoportjának éppoly kevéssé szimpatikus.
Ezért kérdéses, hogy jól számít-e az LMP, amikor kizárólag a kétoldali, sőt többoldali elhatárolódás jelszavával kampányol. Hasonlóképpen antikapitalista, zavaros ideológiája elvben nemigen vonzhatja a szóbanforgó csoportot. Ha azonban nem erre lesznek tekintettel, hanem kizárólag arra, hogy se jobbra, se balra ne szavazzanak, akkor a befutó protesztszavazatok esetleg fölvihetik a jelenlegi 3 százalékos támogatottságot 5-re, és a párt vezetője nyilván erre számít. Ha sikerülne megnyerniük a párt élére Sólyom László exelnököt, akinek köpenyéből annakidején végül is kibújtak, egy ilyen siker nagymértékben garantált lenne. De ez persze éppoly kevésbé vehető biztos lehetőségnek, mint a nagyszámú protesztszavazat befutása.
Az Együtt-PM-nek viszont talán segíteni fog Bokros Lajos mozgalmának (Modern Magyarország) a hírekben már fölvetődött elvi támogatása. Ez ugyanis egy tisztességesen piacpárti, szabadelvűen konzervatív párt, s így alkalmasint ellensúlyozhatja az MSZP újra és újra föltörő populizmusát, amely időnként direkt módon kel versenyre a Fidesz demagógiájával. Elvi támogatásról lenne szó, nem szövetségről, listákról és hasonlókról, hiszen ilyesmire az Együtt–PM-nek nincs is lehetősége, s ezért nem tárgyaltak ők egyetlen más, az összefogásba jelentkező párttal sem. Az Együtt-PM ugyanis már jelenleg is pártszövetség, amelynek a parlamentbe jutáshoz nem 5, hanem 10 százalékot kell minimálisan teljesítenie a listáján, újabb partner tehát úgy hiányzik neki, mint egy púp a hátára. Ha netán az a veszély fenyegetne, hogy nem érik el a 10 százalékot, akkor a PM-nek is valamilyen tagozat vagy platform stb. formájában be kellene olvadnia az eredeti Együttbe.
Az úgynevezett „4 K”, az úgynevezett „szociáldemokraták” és az úgynevezett „liberálisok” pártjai szerintem fantomszervezetek, ezért nem is tartom érdemesnek foglalkozni velük. A Demokratikus Koalíció azonban nem ilyen. Kimaradása az összefogásból tehát határozottan káros, ugyanakkor bizonyos értelemben szükségszerű. Mielőtt ezt az állításomat megindokolnám, előbb hadd kérjem meg olvasóimat, nézzenek bele egy régebbi cikkembe, 2011 októberéből, a címe: Végre. Nem hiszem, hogy az ott leírtak alapján bárki azt állíthatná, nem rokonszenvezem a Demokratikus Koalíció pártjával és Gyurcsány Ferenccel. Az ott írtakhoz képest a helyzet közben csak annyiban változott, hogy ma már – az Együtt megalakulása óta – nem egy párt van, amelyre nyugodt lélekkel lehet szavazni, hanem kettő. A kérdés azonban nem az, hogy rokonszenves-e a DK pártja illetve a vezetője, vagy hogy lehet-e rá nyugodt lélekkel szavazni, hanem az, hogy „hány hadosztálya van”.
A Medián nyári mérései alapján a DK-nak 3 százalékos a népszerűsége a biztos pártválasztók körében, s ezt rávetítve a 106 választókörzetre, arányosan csakugyan mintegy 9 hely járt volna neki. (De hát az Együtt–PM sem kapta meg a 12 százalékos népszerűségi mutató alapján neki járó mondjuk 36 helyet, csak 31-et!) Ha azonban az MSZP 20 és az Együtt–PM 12 százalékát összeadjuk, az bizony 32 százalék, ami gyakorlatilag a tízszerese a DK népszerűségének.* Ez ütőkártyának valamivel több ugyan a semminél, de prima facie nem eléggé erős, az MSZP jóindulatára számítani pedig nyilvánvaló naivitás, „figyelemmel […] arra a tényre, hogy a Demokratikus Koalíció politikusai 2011-ben távozásukkal az MSZP több helyi és megyei szervezetében máig ható konfliktust okoztak” – ahogyan a szocialista párt közleménye eufemisztikusan fogalmaz. Ami pedig Gyurcsány személyét illeti, én sem láttam ugyan olyan objektív fölmérést, amely kimutatta volna, hogy vajon a kormányváltást akaró választók körében több szavazatot vitt vagy hozott volna a személye, de egy dolog biztos. Gyurcsányt nemcsak a jobboldalon gyűlölik fanatikusan (amire büszke lehet), hanem a baloldalon is sokan viszolyognak tőle. Meg lehet nézni neves baloldali elemzők és publicisták idevágó véleményeit. Ha ezt valaki macerásnak találná, jobb híján megint egy saját írásomat ajánlom a figyelmébe, 2009 decemberéből, a címe: Gyávák.
pppppppppppppppppppppppppppppp
A DK 3 százalékos népszerűsége tehát ugyanannyi, mint az LMP-é. Ahogyan ott nem tartottam lehetetlennek, de valószínűnek sem az 5 százalék elérését, ugyanígy látom itt is. Sőt: ott legalább elvileg föl lehetett tételezni centrista protesztszavazókat, de kikre számíthatnánk itt? A legtöbb elemző evidenciának tekinti, hogy külön indulás esetén a DK egyetlen mandátumot sem fog szerezni egyéni körzetben, listán pedig nem fogja elérni az 5 százalékos küszöböt. De mégse zárjuk ki a lehetőséget már eleve. Viszont építsünk be egy elővigyázatossági faktort, amely a következő. A baloldali pártok a választások előtt néhány héttel mérjék föl a körzetekben, melyikük jelöltje áll jobban, s a továbbiakban csak az maradjon versenyben, a másik lépjen vissza, mégpedig minden külön föltétel nélkül. Akármelyik. Ami pedig a listát illeti: mindenki, aki hajlik rá, hogy a DK-ra szavazzon, figyelje a fölméréseket, s ha a választásokig hátralévő időszakban a DK folyamatosan túllépi az 5 százalékot, szavazzon rá nyugodtan, mert így a baloldal egészében véve nem veszít szavazatokat. Ha azonban nem, akkor ne, mert a szavazata el fog veszni. Egy esetleg kialakuló ilyen helyzetben a DK-nak voltaképpen vissza kellene majd vonnia a listáját.
Aki tud okosabbat mondani, szóljon. Akinek nincs jobb dolga, siránkozzon vagy gúnyolódjon. Remélem, hogy sokan véljük úgy: nekünk van hadosztályunk.
* A szerk. megj.: Az Ipsos augusztusi közlése szerint az Együtt 2014–PM-et az elmúlt fél évben a választásra jogosultak 3–5 százaléka támogatta, augusztus hónapban 4 százalékon állt a párt. A biztos pártválasztók 6 százaléka támogatta az Együtt–PM-et. A Tárki júliusi felmérése szerint Együtt 2014–PM a teljes népességen belül változatlanul 4 százaléknyi szavazót vonzott, míg a pártválasztók körében a júniusi 7 százalék után 8 százalékon állt. A Medián júliusi felmérése szerint az Együtt-PM a biztos szavazók körében 12 százalékot kapna.
