Vörösiszap-fejlemények (dokumentumok)
- Részletek
- 2010. október 13. szerda, 06:20
- Galamus-csoport
Dési János: - Láttuk, mi történt itt Ajka térségében, és szóba került, hogy az országban több helyen vannak még ilyen zagytározók. Az a kérdés, hogy ezek mennyire veszélyesek, és mennyiben hasonlítanak az ajkai zagytározókra vagy mennyiben térnek el tőlük. Például Almásfüzitőben is van ilyen tározó.
Farkas Béla: - Almásfüzitőről tudok beszélni, mert az almásfüzitői vörösiszap-tározók a Tatai Környezetvédelmi Zrt. gondozásában vannak. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. végzi ezeknek a tározóknak a porzásmentesítését, lefedését. Amit le kell szögezni alapvető különbségként, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tározókon már nincs friss vörösiszap, illetve nincs technológiai víz sem, ami a problémát okozta Ajkán.
- Tehát Ajkán volt mellettük egy működő timföldgyár, itt pedig már nincs.
- Igen, az ajkai jelen pillanatban is működő lenne, ha éppen nem történik meg ez a szerencsétlenség.
- Tehát ott folyamatosan termelődött ez az anyag, a vörösiszap.
- Így van. Tehát az a technológiai víz, amit úgy hívnak, hogy retúrlúg, ami a vörösiszap fölött helyezkedik el és kiömlött Ajkán, ez Almásfüzitőn egyáltalán nincs, mert 20 éve nincsen már vörösiszap-keletkezés Almásfüzitőn.
- Tehát ez a folyadék, ami részben a bajt okozta, a munkálatok során keletkezett.
- A timföldgyártásnál az a technológia része, hogy a tározókra zagyként jut ki a hulladék és az iszap. Ami leülepszik ebből a zagyból, azt hívjuk vörösiszapnak, és ami a tetején van, azt retúrlúgnak, amit visszavezetnek a gyártási folyamatba, és újból kivonják vele az alumíniumtartalmat a bauxitból.
- Akkor ez folyt ki Ajkánál, ugye?
- Ez okozta a problémát. Látszik is a légi felvételeken, hogy tulajdonképpen a vörösiszapnak is csak az a része jött ki, amit a víz magával tudott ragadni. Ez pedig azért még a szakembereket is egy kicsit meghökkenti, mert ez friss iszap, és mindenki arra számított, hogy ennél képlékenyebb lesz.
- Ennek sűrűbbnek kellett volna lennie?
- Látszik a felvételeken, hogy igazából az iszap bent maradt volna magától, ha nem lett volna rajta víz.
- Ez a víz ugye abban a tározóban volt, de akkor ezek szerint Almásfüzitőn ez nincsen.
- Nincsen, már több mint 20 éve.
- És milyen a vörösiszap keménysége, állaga? Mert itt ugye mondják azt is, hogy Ajkánál is kifolyt a teteje, de talán ami alatta van, az már egy gátomlásnál sem feltétlenül okozna ekkora tragédiát, mert nem ennyire mozgékony, nem ennyire puha vagy nem is tudom, hogy kell ezt mondani.
- Így van. Ajkán mérik most a gát mozgását, de ha a vörösiszap akkora probléma lenne, akkor a roncsolt gátszakaszt már régen kidöntötte volna. Pontosabban az a gát biztos hogy ki fog dőlni, illetve a szakembereknek fel is kell borítaniuk, hogy helyre tudják állítani az állapotokat, de az iszap már nem fog elfolyni. Legfeljebb, ami ott van benne iszap, az sáros földként kidől oda a tározó mellé, és onnan össze lehet majd gyűjteni. Az iszap az idő múlásával ebből a szempontból egyre biztonságosabbá válik, mert ahogy veszti el a víztartalmát, a szilárdsága folyamatosan nő.
- Ugye itt a nagy tragédiát most az okozta, hogy ez mint egy ilyen lavina, elvitte az embereket, de akkor ettől már nem kell tartani.
- Nem, ettől nem kell tartania senkinek, de ez szerintem el is hangzott a tájékoztatásokban, legalábbis a józanabb hangvételűekben mindenképpen, ahol szakemberek nyilatkoztak.
- Az is elhangzik, hogy itt vannak ezek a rettentő nagy tározók, amik mégis valamiféle potenciális veszélyforrást jelentnek. Hiszen mondják, hogy vannak ebben veszélyes anyagok. Ezek, ha nem is kiömlenek, okozhatnak valamilyen lassabban lezajló rossz hatást, környezetkárosítást vagy veszélyesek lehetnek az emberi egészségre?
- Ahogy a közleményekben is hallani lehet, a lúgtartalom okoz problémát, de ahogy az iszap egyre idősebb, ez a kémhatás, ami a lúgosság mértékét jelzi, folyamatosan csökken és eltolódik semleges irányba. Ezáltal a kémiai kockázat folyamatosan csökken az iszap élettartalmával. Tehát, ahogy idősödik az iszap, ez egyre kedvezőbbé válik. Vagyis ilyen jellegű katasztrófától máshol nem kell tartani Magyarországon, mert már csak Ajkán van működő timföldgyár.
- Az előbb egy hallgatónk azt mondta, hogy ő hallotta vagy olvasta valahol, hogy ezt el lehetett volna vinni külföldre, és akkor többet nem a mi bajunk lenne azzal, ami itt történt. Tehát ezek csak ilyen szóbeszédek vagy tényleg lehet ezzel valahol még kezdeni valamit?
- Ez igazából egy távlati nyersanyagbázis, vagyis haszonanyagnak is lehet tekinteni. Jelen pillanatban az adott műszaki és gazdasági körülmények között Magyarországon ennek a feldolgozása és felhasználása nem megoldott. De ez nem jelenti azt, hogy távlatokban ez nem jelent értéket Magyarországnak. Pont az elmúlt hetekben, talán a múlt hónapban, olvastam egy cikket a ritka földfémek hiányáról. Például az Egyesült Államok már nem jut hozzá Kínából, és ezek a vörösiszap-tározók akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy ezeket kinyerjék belőle. Tehát emiatt gazdaságossá válhat a későbbiekben a felhasználás, illetve hosszú távon biztos hogy gazdaságossá fog válni, de ezt az időtávlatot nehéz megbecsülni.
- Mégis mennyi lehet ez, egy év, öt év vagy tíz?
- Ez évtizedekben vagy évszázadokban mérhető.
- Én nagyon nem értek ezekhez a dolgokhoz, de ilyen paraszti logikával, ami nem biztos, hogy működik, arra gondoltam, hogy ha kinyerik belőle, mondjuk, a ritka földfémeket, attól még ott marad a salakanyag, amivel továbbra sem lehet mit kezdeni. Tehát egy ilyen folyamat után lehet hogy már nincs benne az a ritka földfém, de maga a nagy tömegű anyag akkor is megmarad, nem? Tehát akkor azzal valamit még kell kezdeni.
- Igen, itt két dolog is fontos. Az egyik a műszaki megoldás, a másik pedig a gazdaságosság. Ezt az anyagot jelen pillanatban is fel lehet használni a vasércgyártásnál a kohóban, de ugyanekkora mennyiségben fog salak képződni, csak egy másfajta hulladék. Mert arra a technológia nem alkalmas, hogy vörösiszapot dolgozzon fel. Azonban annak ellenére, hogy talán csak az egy-két vagy öt százalékát szednék ki az anyagnak, az olyan értékes, hogy gazdaságilag már megéri átalakítani a vörösiszapot másfajta hulladékká. Az elhelyezési problémák ugyanúgy nem oldódnának meg, viszont gazdaságilag a feldolgozás megoldódna. Azonban ettől még egy több tízmillió tonnás hulladékmennyiséggel ugyanúgy számolni kellene, és valahol ennek helyet kellene csinálni. Azt pedig azért mindenki tudja - legalábbis szakmai berkekben köztudott -, hogy Magyarországon új hulladékkezelő létesítményt csinálni szinte lehetetlen a lakossági nyomás és főleg az ismeretek hiánya miatt.
- Mert senki nem szereti, ha valamilyen veszélyes dolog van a környezetében. Gondolom, olyan országokban, ahol sok hely van, ki lehet tenni az ilyesmit a puszta közepébe – nem tudom, hogy van-e ilyen –, ahol senkit nem zavar, itt meg kicsit sűrűn lakunk.
- Így van, úgyhogy például Kanadában és Ausztráliában a hasonló tevékenységeknél, főleg bányászatnál igazából nem is foglalkoznak a helyreállítással, mert az ő országuk akkora, hogy ez nem számít, nem is szempont. Emellett azért azt tudni kell, hogy Magyarország mindenképpen kulturáltan jár el abból a szempontból, hogy tárolja ezt az anyagot, és nem mondjuk a Földközi-tengerbe süllyeszti, mint például Olaszország, illetve más országok is, akiknek van tengerük.
- Az is sokszor elhangzik, hogy amikor privatizálták azokat a cégeket, amelyek timföldgyárat üzemeltettek, igazából senki nem törődött eléggé azzal, hogy azokat a környezeti károkat enyhítse, megszüntesse vagy elejét vegye, amelyet ezek maguk után hagytak.
- Igen, ha szigorúan vesszük, és most az utolsó néhány ajkai évet leszámítjuk, akkor tulajdonképpen ezeket a szennyeződéseket állami cégek okozták. Ezek mind nagy állami vállalatok voltak, és ha ezek a privatizációk nem történnek meg, akkor az államra száll a kárfelelősség, és az államnak kéne megoldania. De ha az állam eddig ilyen gazda volt, akkor milyen módon tudná megoldani ennek a kezelését vagy lenne-e célja, és lenne-e rá pénze? Ahol a privatizáció megtörtént, ott a tulajdonosok a kárt magukra vállalták és próbálják megoldani, kezelni ezeket a problémákat, nem pedig az adófizetők pénzét fordítják erre a problémára.
- Majd még beszélünk közgazdász szakértőnkkel erről, aki azt mondja, hogy önmagában attól, hogy valami magáncég, még nem feltétlenül jobb, legalábbis ez az általunk ismert, előzetes álláspontja.
- Igen, de a válság kapcsán azért meg kell jegyezni, hogy azok a környezeti károk, amelyekért az állam a felelős, ma sincsenek kezelve, például forráshiány miatt. És azért máshol is keletkezhetnek akár ugyanilyen vagy rosszabb, nagyobb kockázatok, mert az államnak vagy van pénze, vagy nincs.
- Ez a magántulajdonossal is sokszor így van, nem? Mert el tudom képzelni, hogy ha rosszabbul megy a bolt, akkor hogy lehet spórolni? Úgy, hogy arrébb tolják az adott a feladatot.
- Így van, de a magántulajdonos próbálkozik megoldani ezeket a problémákat, mert ez neki érdeke, de az államnak nincsenek ilyen érdekei.
- Azért az érdeke, hogy egészségben, biztonságban éljenek a polgárai és ne reklamáljanak.
- Igen, de vagy van pénze, vagy nincs.
- Most így rövid távon a legfontosabb kérdés az, hogy kell-e különösebben izgulniuk azoknak, akik most nyilván nem teljesen nyugodtak, ha meghallják, hogy a környezetükben is vannak ilyen tározók?
- Ezek a tározók biztonságosak, és a hatóságok folyamatosan ellenőrzik őket, bár ez valószínűleg sokakat nem nyugtat meg. Azonban most kiemelt ellenőrzések zajlanak minden ilyen tározónál, emellett a többi vörösiszap-tározó jellegében is más. Nincsenek sehol ilyen magas gátak, és régóta nem üzemelnek a tározók. Még azt is hozzá kell tenni, hogy szinte mindenhol – még Ajkán is – a nem üzemelő tározók már javarészt rekultiváltak, biztonságosnak tekinthetők, tehát nincsen semmi olyan, ami növelné a kockázatot.
- Tehát Ön azt mondja, hogy a többi tározótól már nem kell ennyire félnünk.
- Egyáltalán nem kell tartani ezektől a tározóktól. Viszont mindenképpen be kell fejezni mindenhol - majd itt Ajkán is - az összes szükséges rekultivációs műveletet, hogy a környezeti károk ne nőjenek, illetve ne jelentkezzenek újak.