Vörösiszap-fejlemények (dokumentumok)
- Részletek
- 2010. október 13. szerda, 06:20
- Galamus-csoport
Dési János: - A vörösiszap-üggyel kapcsolatban a hírekből tudjuk, hogy a cég operatív vezetőjét több ember halálát okozó közveszélyokozással és környezetkárosítással gyanúsítják. Ahogy itt figyelem a kommentárokat, a megjegyzéseket, két vélemény van, ezek nem büntetőjogi, hanem sokkal inkább civil megközelítések. Az egyik szerint egy cég első számú vezetője igenis mindenért felelős, ami a cégben történik, akár büntetőjogilag is, és a másik oldalon pedig az a vélemény, hogy azért mégsem ő ment a gátat megkopogtatni, hogy ereszt-e már, nem? Tehát ő csak nagyon áttételesen tehet arról, ha valami tragédia történik. A büntetőjog az ilyen típusú ügyeket hogyan ítéli meg, mennyire szokta megtalálni az első számú vezetők felelősségét, mert üzemi baleset, tragédia sajnos máskor is előfordult már nyilván.
Tóth Mihály: - Külső szemlélőként látva ezt a katasztrófát az első szavam büntetőjogászként is, és ez nem puszta gesztus vagy ilyenkor szokásos fordulat, hogy az áldozatok hozzátartozói és a sérült, illetve kitelepített emberek felé szeretném határozottan és nyomatékosan kifejezni őszinte részvétemet, együttérzésemet. Egyúttal azt a reményemet is, hogy a további bajt sikerül megelőzni.
- Reméljük.
- Ezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert büntetőjogász vagyok, és a büntetőjogi felelősséget illetően óvatosabb. Szóval a közvélemény gondolkodásmódja hasonló helyzetekben körülbelül úgy működik, meg azoké is, akik ezt a gondolkodásmódot néha kicsit elhamarkodottan felkarolják, hogy ha tragédia történt, akkor az emberi mulasztás biztos, és büntessük meg súlyosan, akit ez terhel. Találjuk meg a felelősöket, indítsunk ellenük eljárást. Ezzel szemben a büntetőjogász azt mondja, hogy tragédia történt. Az emberi mulasztás valószínű. Indítsunk tehát eljárást, találjuk meg az esetleges felelősöket és büntessük meg őket. Ez azonban egy fordított gondolkodásmód. Nem abból indul ki, hogy van felelős, és az eljárás a felelősség alapja, hanem abból, hogy lehet hogy van felelős, de az eljárás a felelősség megkeresésének az eszköze. Ez látszik büntetőjogilag helyesnek. Én tehát, hogy a kérdését ne kerüljem meg, azt mondom, hogy itt most majdhogynem demonstratívnak, de mindenképpen kicsit elhamarkodottnak érzem ezt a vezetőre hárított felelősség mellett működő eljárást és őrizetbe vételt. Itt a helyes eljárás az lett volna, hogy a kétségtelenül meglévő bűncselekményi gyanúk mellett – foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, közveszély okozás, környezetkárosítás, mindegyiknek a gondatlan alakzata, mert szándékosság aligha merült fel –ismeretlen tettes ellen eljárást indítani és a büntetőjog hagyományos, tradicionális és mellőzhetetlen fogalomrendszerének megfelelően megtalálni azokat, akik ezért a tragédiáért felelősek és megbüntetni őket.
- Két kérdés van itt akkor rögtön. Ahogy ön is mondta, ez nagyon megrázó eset volt, és hogyan fejezze ki másképp a társadalom az együttérzését? Sokat beszéltünk róla, sokat szerepelt a tévékben, rádiókban és tényleg szörnyű képek voltak, tehát valószínűleg a hatóságokon is nagy a nyomás, hogy csináljatok valamit, nem lehettek olyan ügyetlenek, hogy még egy gyanúsítottat sem tudtok bevarrni. Persze, mert a nagyok mindig megmenekülnek, majd a portást fogják megint megbüntetni, talán még a miniszterelnök is tett egy ilyen megjegyzést. Tehát az egyik kérdés, hogy ellen tud-e állni a magyar hatóság, a bíróság, ügyészség, rendőrség – ahogy látjuk, ezek szerint kevésbé – az effajta társadalmi nyomásnak?
- Jó lenne, ha ennek a nyomásnak ellenállna, mert a társadalomnak is, a közvéleménynek is meg lehet magyarázni, hogy ebből nem biztos, hogy jó sül ki. Amikor társadalmi nyomásnak vagy közfelháborodásnak engedünk, ami természetesen jogos, egy pillanatig nem mondom, hogy nem jogos, akkor nem úgy kellene levezetni ezt a feszültséget, hogy gyorsan keresünk és találunk valamilyen felelőst. Nem akarok a móri ügyre utalni, ami persze nem analóg, de emlékezzünk, milyen hatalmas társadalmi nyomás mellett dolgoztak a bűnüldöző szervek. És nem is arról van szó, hogy portás vagy vezérigazgató, a kettő között ott vannak a tervezők, a kivitelezők, az üzemeltetők, a karbantartók, az ellenőrök és hadd ne soroljam még. Most egy nagyon hosszadalmas és nehéz büntetőeljárásnak nézünk elébe, ahol nagyon sok szakvélemény alapján, építési, statikai, műszaki tervező, veszélyes anyag tárolással foglalkozó kiváló szakértők hosszadalmas munkájával elkészített szakvéleményei alapján lehet és kell majd a felelősségről állást foglalni. De óvatosan kérdezem meg, valóban az a helyes sorrend, hogy először az őrizetbe vétel és majd utána a bizonyítékok?
- Itt azért látszanak a dologban teátrális elemek, tehát a miniszterelnök parlamenti beszéde előtt nem sokkal veszik az illetőt őrizetbe és ezt maga a miniszterelnök jelenti be a parlamentben. Most nem mondom, hogy összefügg a kettő, hogy előre meg volt tervezve, de mindenesetre népszerűségi pontok gyűjtésére lehet, hogy ez jó.
– A három bűncselekményi tényállás egyike sem a vezetőt teszi felelőssé. Mindegyik azt mondja, hogy aki valamely anyag pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, aki a földet jelentős mértékű szennyezéssel károsítja, aki a foglalkozása szabályainak megszegésével gondatlanságából kettőnél több ember halálát okozza... Ez tehát egy individuális felelősség és a büntetőjognak az a nagyon nehéz, de mellőzhetetlen és elkerülhetetlen feladata, hogy ilyenkor megtalálja, hogy ki az alany, ki az „aki”. A büntetőjog ismeri a vezetőre áthárítható felelősség rendszerét, de ezt nagyon kivételesen alkalmazza, például a vesztegetés esetén, a korrupció esetén, amikor azt mondja, hogy a főnök is felel, ha bármelyik beosztottja sáros, és ő nem ellenőrizte vagy tudott róla. Ezt kifejezetten elmondja a Btk. a vesztegetésnél, hogy ilyenkor a főnök is felel, és ilyenkor akár a főnököt is őrizetbe lehet venni. Én ez ellen nem szólnék semmit, de a büntetőjog nem ismeri ezeknél a bűncselekményeknél a vezetőre automatikusan átháramló felelősséget. Ezért azt kell mondanom, hogy ez itt talán egy picit elhamarkodott lépés volt. Nem kizárt, hogy az ő felelőssége később felvethető. Én nem szerecsenmosdatást akarok itt végezni, csak azt mondom, hogy nem lett volna szabad rögtön ebből kiindulni.
- Ön is említette, hogy hányféle felelősség, hány ember mulasztása, gondatlansága okozhatta ezt a tragédiát, a tervezőké, az üzemeltetőké, nagyon sok emberé. Nem lehet mégis abban valami vezetői felelősséget, ugye csak a büntetőjog szempontjából megállapítani, hogy nem ellenőrizte eléggé, nem hangolta össze a munkákat, vagy esetleg nem gondolt arra - most vannak ilyen vélemények - hogy a nagyon sok eső is hozzájárulhatott ehhez, aminek van egy olyan hatása, hogy a gát ledőlhet vagy megrogyhat tőle.
- Még egyszer hangsúlyozom, a szokásos eljárás ilyen bűnügyekben az szokott lenni, hogy megtaláljuk a közvetlen felelősöket és megvizsgáljuk, hogy a vezetőjük mennyiben felelős azért, mert elmulasztotta ellenőrizni az ő munkájukat. Tehát az általános vezetői felelősség megsértése miatt van-e valamiféle mulasztás. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Itt azonban fordítva történt, a vezetőt őrizetbe vették, és majd még csak most nézik meg azt, hogy kik azok, akik tervezői, kivitelezői, üzemeltetői, ellenőri feladataikkal esetleg közvetlenül ehhez a gondatlansághoz, nagyon súlyos tragédiához – mert szándékos cselekmény fel sem vetődik – hozzájárulhattak.
- Szóval azért az látszik, hogy a magyar hatóságok ezt az őrizetbevételt egyrészt mint előrehozott büntetés is bevetik időnként, másrészt hogy a kedélyek lenyugtatására is bizonyos ügyekben alkalmazzák, miközben elég pontosan szabályozva van, hogy mikor lehet valakit őrizetbe vagy előzetes letartóztatásba helyezni.
- Igen, az őrizetbevétel feltételei azonosak az előzetes letartóztatás feltételeivel. Az előzetes letartóztatás lehetséges feltételei között pedig olyasmi nem szerepel, hogy a felzaklatott közvélemény megnyugtatása vagy más egyéb, a büntetőügytől független elem, aminek semmi köze a büntetőeljárásokhoz.
- Újra oda jutunk el, hogy látjuk, nagyon felkavaró, nagyon súlyos tragédia történt és józan paraszti ésszel furcsán nézne ki, ha ennek egyáltalán nem lennének felelősei. De a magyar hatóságok elég erősek, hogy a közvélemény részéről, a politika részéről, a nyilvánosság részéről érő nyomásnak ellenálljanak? Még azon az áron is esetleg, hogy ujjal fognak mutogatni rájuk, hogy nem oldottatok meg már megint valamit elég gyorsan, pedig mindannyian láttuk a halottakat és láttuk, hogy mi történt ott.
- Igen, erősnek, szakszerűnek és felkészültnek kell lenniük a hatóságoknak. Én remélem, hogy a hatóságok általában ilyenek. Szóval lehet, hogy az eddig történtekben vannak demonstratív elemek, de az igazán komoly munka ez után következik, és szerintem majd most fog megmutatkozni az, hogy tudják-e megfelelő szinten kezelni az ügyet. Hogy itt vannak felelősök, az nagyon valószínű. Hogy itt nem valamiféle kirakatper lesz, ahol álfelelősöket fognak találni vagy keresni, az is biztos. Ez nem maradhat büntetőjogi felelősségre vonás nélkül, de talán ennek a mostani vitatható lépésnek is tudatában vannak a hatóságok, amit nem biztos, hogy letartóztatás követ. De majd a bíróság eldönti.
- 90 százalék fölött el szokták fogadni az ilyen indítványokat.
- Nem tudom. Ez már a prognózisok világa, én óvatos lennék ezzel, ne menjünk bele. Az biztos azonban, hogy most következik itt az érdemi és a komoly jogi munka. Lehetséges, hogy ez bizonyos kétségeket egyes hatóságokban is kiválthat, de az nem lehet kétséges, hogy most jön a komoly, szakszerű és nehéz munka szakértők bevonásával, tanúk meghallgatásával, dokumentáció áttanulmányozásával és a végén remélhetőleg a valódi és igazi felelősök megtalálásával.