A lehetséges forgatókönyvek egyike



Az ifjabb generációkról jutott eszembe. Amely generációk jellemzően apolitikusak, az a részük, amelyik nem, inkább jobbikos vagy fideszes, a maradék egy része meg még nem tudja, Együtt–PM-es legyen-e vagy LMP-s. Legalábbis ezt mondja róluk két vizsgálat. Vagyis náluk nincs sok tartaléka a demokratikus ellenzéki pártoknak. És arról az adatról jutott eszembe, amelyet az Ipsos tett közzé kedden. Hogy ugyanis a biztos pártválasztóknál a Fidesz 50 százalékos, az MSZP-nek 25 százaléka van, az Együtt-PM-nek 5, az LMP-nek 4, a DK pedig 3 százaléka. A két utóbbi párt szavazóbázisa hibahatáron belüli emelkedést mutat, a Fidesz viszont még mindig magasan veri az összes demokratikus ellenzéki pártot. És a Republikon tavaszi vizsgálata szerint az MSZP–Együtt–DK választási együttműködés csak 3 százalékkal jelentene több szavazót, mint ha az MSZP egyedül indulna.


Szóval erről jutott eszembe, hogy mi van, ha az MSZP a következőképpen számol.


Az Együtt lehet hogy gyengül, de legalábbis nem erősödik. Egyrészt mert nem rokonszenves (mint az MSZP-nél sem), ahogy a Demokratikus Koalícióval elbántak, nem rokonszenves az erről szóló nem tiszta beszéd sem meg az ettől függetlenül tapasztalható önellentmondásos beszéd. Másrészt mert nem biztos, hogy az Együtt–PM potenciális szavazóinak körében – már akiket nem az MSZP-től és a DK-tól „vonzott” el a pártszövetség – kevésbé volna „megosztó személyiség” Mesterházy, mint amilyennek Mesterházy mondja Gyurcsányt. És a „koordinált jelöltállításról” szóló megállapodás még friss, lássuk meg a hatását! Mi van, ha az LMP-től átpártolt radikálisabb-kollektivistább fajta baloldali szavazók (akik netán liberálisnak hiszik magukat, de semmiképp sem azok) visszamennek az eredeti, szocitlan forráshoz, Schiffer András védőszárnyai alá? Aki, mint tudjuk, önállóan indul.


A DK – hacsak nem sikerül az eddiginél hatékonyabban megbombázni a választók agyát a vádakkal, azaz az ellenzéki „összefogás” szétverésével, az Orbán-buktatás ellehetetlenítésével, tárgyalási agresszivitással és a saját pártja elárulásával – erősödhet.


Tavaszra tehát lesz az MSZP-nek egy gyenge partnere, és lesz egy konkurense, aki azért lesz konkurens, mert az MSZP nem volt hajlandó szövetséget kötni vele – aminek meglesz az a roppant nagy előnye, hogy lesz kire hivatkozni, ha kudarcot vall Orbán leváltása.


És persze ott lesz mellé az LMP, amely eddig lemaradt a kudarcos Orbán-leváltás okozóinak listájáról, de szükségképpen fel fog kerülni rá.


Arról nem beszélve, hogy a fene se akar együtt kormányozni egy meglehetősen vegyes ideológiájú Együtt–PM-mel, gondolhatják a szocialisták, még kevésbé azzal a modern, polgári, nyugatos DK-val a hátunkban, amely már most is támadja a tarthatatlan ígéreteinket (de mint tudjuk, ez a probléma el van intézve), viszont nem baj, ha lesz még négy, viszonylag kényelmes évünk egy olyan parlamentben, amelyben tovább lehet erősíteni (az Orbán által is kívánatosnak tartott) kétpárti berendezkedést.


Mint néhány MSZP-s korábban ki is mondta: nem kell okvetlenül nyerni 2014-ben. Ráér az újabb négy év múlva is.


Ahogy tehát a helyzet ma kinéz, az MSZP akár gondolkozhat így is: Orbán talán verhetetlen, de a biztosabb stratégia mindenképpen az, ha nem Orbán leváltására játszunk, hanem a lehető legnagyobb ellenzéki frakció összehozására a 2014 utáni parlamentben. Verbálisan mindent megteszünk azért, hogy a választókkal elhitessük, mi aztán mindent megteszünk a győzelemért, de ó, minő felelőtlenség, hogy vannak, akik megtorpedózták ezt a győzelmet.


Mivel a választók óriási többsége – ez tartós tendencia – kormányváltást akar, az akadályozók politikai halála így biztosra vehető. A DK-nak, az LMP-nek annyi, az Együtt–PM meg – ha eléri a tíz százalékot – majd szépen elsorvad magától a négyéves ellenzéki létben, a két erős parlamenti párt mellett. Amelyek már az elmúlt évtizedekben kialakították a maguk kutya-macska együttműködését, legfeljebb ez most – Dávid Ibolya arányaival számolva – nem 30–70, hanem 70–30 százalékos nyereséget hoz.



Az MSZP miskolci nagygyűlése – MTI/Vajda János

Hogy ezzel szemben mi volna a logikus akkor, ha az MSZP tényleg nyerni akarna?


Természetesen a hárompárti szövetség.


Egyrészt mert a közvéleménykutatók maguk sem biztosak abban, hogy jó az, amit mérnek. Nemcsak a rejtőzködők miatt, hanem azok miatt is, akik félnek igazat mondani, és ma önvédelemből álmukban is a Fideszt jelölik meg választott pártjukként, miközben kéjjel húzzák majd be a szavazófülkében a leváltásáról rendelkező X-et. Mármint ha elhiszik, hogy legalább ott nem kukkolja őket Orbán Nagy testvér állama.


Másrészt mert a hárompárti együttműködés sokat javítana az agresszív MSZP és a tisztátalan beszédű Együtt–PM megítélésén. Hogy hitelesek legyenek a saját választóik és a bizonytalanok szemében, erőteljesen korrigálni kellene a DK-val eljátszott gyalázatot.


Mert ugyanis harmadrészt: kétféle módon lehet megzsarolni a választót. Az egyik az lenne – ha ez egyáltalán zsarolás lenne, ezt nem tudjuk, ezt a két „összefogó” párt mondja –, hogy azt mondjuk neki, nyíltan, bele a szemébe, hogy az ellenzéki szavazatmaximálás érdekében, drága választó, fogadd el, hogy hárompárti szövetség kell, Gyurcsányostul. De ne aggódj, Gyurcsány nem akar kormánykoalíciózni, még frakciót vezetni se, legyél biztos benne, hogy a választás után különválunk. És ne a DK-t, az LMP-t tekintsd a Fidesz leváltására irányuló szándék veszélyeztetőjének.


A másik zsarolás az, amellyel – a fenti lehetséges forgatókönyv szerint – a szocialisták erőszakolják meg a választókat, amikor tavasszal azt mondják majd nekik, hogy ha Orbán leváltását akarjátok, erre kizárólag mi maradtunk nektek, hiszen lám, az Együtt–PM csökken, lehet hogy nem éri el a tíz százalékot sem, vagyis a rá leadott szavazat elveszett szavazat lesz, Gyurcsány meg az LMP áruló lett, tehát ha orbánváltást akartok, egyedül velünk van esélyetek. És akkor vagy Orbán-leváltás lesz, de ha nem, lesz nagy MSZP-frakció.
Meg tudja mondani valaki, hogy ha már zsarolni kell, vajon a zsarolásnak miért nem az első, esélyesebb módját választja az az MSZP, amely kizárólag hatalomban gondolkozik? Viszont realista: annyi hatalomban, amennyi az adott körülmények között a lehető legbiztosabban elérhető. Legfeljebb az ország vár még négy évet.



Mihancsik Zsófia