rss      tw      fb
Keres

Egyházfórum: Világ-nézet XV - Az egyházak és a politika

Az Egyházfórum című, negyedévente megjelenő folyóirat 2013 elején új internetes rovatot indított Világ-nézet címmel, amelyben heti rendszerességgel valamely aktuális egyházi, társadalmi, politikai kérdésről közölnek rövid cikkeket. A szerkesztők célja, hogy fórumot teremtsenek azoknak az elsősorban keresztény egyházakhoz kötődő szerzőknek, akik egy korszerűbb egyháziasságot és világlátást szeretnének megmutatni. Az alábbiakban Balogh Judit teológus Kiről és miről beszélünk? című írásából olvashatnak részleteket.



Az ókori Athén agorája – Wikipédia


Zsigmond és Péterfy tehát szemmel láthatóan nem tudják, kiről beszélnek, de azt sem tudják, mit jelent politizálni. Nem kevesebbet ugyanis, mint a polisz, a társadalom közös ügyeivel foglalkozni. Ez pedig feladata minden keresztény egyháznak is. (Más kérdés, hogy egyetlen keresztény egyház sem lehet valamely politikai párt szekértolója.)


Vegyünk néhány példát a teljesség igénye nélkül.


Nagyon is feladata minden egyháznak a szegényekkel való törődés. Az idézett interjúban Kamarás István sem mond egyebet, mint hogy hazánkban rendkívüli méreteket öltött a szegénység, négymillió ember él a szegénységi küszöb alatt, ebből másfél millió mélyszegénységben. Ehhez képest fordít rájuk kevés figyelmet a magyar katolikus egyház.


Pál apostol így ír a korinthusiaknak: ’Ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?’ (1Kor. 14,8) Nos, ha úgy tekintünk püspökeinkre és papjainkra, mint a katonák a trombitákra, azt kell mondanunk, hogy ők sokszor bizonytalan zengést tesznek, vagy – ami még rosszabb – semmilyen zengést nem tesznek. Ilyen a szegények ügye, ahol lehetne sokkal határozottabb a zengés, bár én személy szerint azt remélem, hogy a helyzet Ferenc pápa jótékony hatásának köszönhetően javulni fog.


Nagyon bizonytalan a zengés akkor is, amikor cigányozó, és/vagy zsidózó keresztényeket kell rendre utasítani. (Évekkel ezelőtt megjelent egy kiváló, elfogulatlan tanulmánykötet a holokauszt és a keresztény világ kapcsolatáról. A kiadó minden püspökséget megkeresett, ennek ellenére a könyvet egyikük sem rendelte meg.)


Semmilyen zengést nem hallottam, amikor a VIII. kerület polgármestere kitiltotta a hajléktalanokat a közterületekről, miközben nem kínált fel nekik alternatívát.


De a legszomorúbb, hogy síri csend volt az egyházügyi törvény tárgyalása és elfogadása után. A bevett egyházak egyike sem emelte fel a szavát az ellen, hogy végül is dilettánsok, akik eldöntötték, melyik formáció lehet egyház, és melyik nem. Ez a szolidaritás tökéletes hiányára vall. Kétlem, hogy ilyesmi előfordulhatna Európa boldogabbik felében.”