Orbán Viktor beszéde a Széll Kálmán Alapítvány rendezvényén
- Részletek
- Szemle
- 2010. október 14. csütörtök, 15:39
- Galamus-csoport
A 2010. október 13-án elhangzott beszéd részletei
Miért merül fel újra és újra a kérés: „most már tényleg mondjam meg, mi lesz”?
„A meghívás oka végül is az, hogy mondjam el, mi következik az önkormányzati választások eredményéből. Mondjam el, hogy mik a kormány következő lépései, és milyen politikát fog folytatni a jövőben. Mielőtt ezt megtenném… gondolkodjuk el azon, hogy milyen érdekes kérdés ez …hogy van egy kormány, amely hosszú idő óta ugyanazt mondja, van egy kormány, amely hónapok óta működik, és még mindig izgalmasan lehet tőle megkérdezni, hogy na, mi lesz, jól mutatja, hogy ennek a kérdésnek van egy különleges logikája. Mintha rendszeresen egy-egy jelentős belpolitikai esemény után legyen szó választás, kormányalakítás, száz nap vagy éppen önkormányzati választás, sokan azt várnák, hogy na most jön az igazi. Ami eddig volt az még nem az, majd most az igazi. Ha nem is az igazi, de biztosan valami más, ami eddig volt. Ezért kapok újra és újra felkéréseket minden jelentősebb belpolitikai esemény után, hogy most már tényleg mondjam meg: mi lesz? Mintha… legalábbis az elemzők nem akarnák elhinni, hogy mi azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit gondolunk… Kétségkívül van egy politikai gondolkodási irány, amely azt gondolja, hogy a politika, de legalábbis a kormányzás lényege valójában a megszorításokban áll, de legalábbis a szakértői felsőbbrendűségből és gőgből fakadó reformok keresztülerőltetéséből áll, és várják, hogy mikor történik ez már meg… ha kizárjuk az ellenzék propagandájának sikerességét, ha ezt a lehetőséget elvetjük, akkor inkább arról lehet szó, hogy még mindig sokan vannak közöttünk olyanok, még a polgári közvéleményben is sokan vannak olyanok, akik nem merik komolyan venni, hogy a világ valójában egy nagyon komoly átrendeződésen megy keresztül.”
„Ma már nem űznek gúnyt az emberből, ha azt mondja, a nyugati civilizáció” súlyosan meggyengült
„Miről is van szó?… a világunkban tektonikus mozgások zajlanak, ennek kimondása ma már nem számít kuriózumnak… Közhely ma már, hogy új világrend van kialakulóban, és ma már az is látható, hogy mi okozza ezeket a tektonikus mozgásokat, vagyis ezt az átalakulást, amelynek során a globalizáció fő áramlata megfordult. Ma már látszik, ma már nem űznek gúnyt az emberből, ha azt mondja, hogy a nyugati civilizáció súlyos meggyengülésével kell szembenéznünk. Ennek egyik jele, hogy a világ rátalálása a növekedés, a fejlődés útjára a pénzügyi válság után Ázsiában, Latin-Amerikában, még Afrikában is gyors, Európában csigatempójú, az USA-ban pedig legalábbis kétséges. Figyelem, nem a keresztény civilizáció, csak a Nyugat hanyatlásáról beszélek, mert a fejlődés útjára gyorsan rátaláló felemelkedők övezete között szép számmal találunk olyan területeket, amelyek a keresztény civilizációhoz sorolhatók.”
„Nem kisebb ember, mint a Nemzetközi Valutaalap elnöke mondta azt néhány nappal ezelőtt az IMF közgyűlésén, hogy az a fejlődési modell, ami a krízis után majd megmutatkozik a szemünk előtt, az különbözni fog az előzőtől. Sőt, odáig merészkedett, hogy azt mondta, hogy a két évszázada kezdődött ipari forradalom ért most véget… A technológia, a modern világban mindenki számára elérhető, vagy legalábbis a következő években mindenki számára elérhető lesz. Vagyis épp úgy, mint az ipari forradalom előtt a technológia mindenki számára ugyanaz lesz. Itt az ideje elgondolkodni arról, hogy mi lesz a növekedés forrása, mik lesznek a növekedés új forrásai.”
„Ahhoz, hogy Magyarországot sikeres, biztonságos és versenyképes országgá tegyük, először fel kell tárnunk azt, hogy mi a civilizációnk meggyengülésének legfőbb oka. Úgy látom, hogy a meggyengülésünk legfőbb oka, hogy a Nyugat a legfontosabb civilizációs erőforrásaira nem épít kellőképpen. Az egyik ilyen erőforrás az emberi erőforrás, leegyszerűsítve a munka. A másik az állandóságtudat, vagyis azok a kulturális, morális hagyományok, amelyek mindig, minden körülmények között változatlanok, és így segítenek eligazodni abban, mi helyes, mi nem, mi igaz, mi hamis, mi jó és mi rossz. A Nyugat ezt a két erőforrását tekintve meggyengült: a munkát, vagyis az értékteremtést spekulációval próbálja helyettesíteni, az állandóságot pedig különféle utópiákkal, amelyek sorra csődöt mondtak. Eközben a felemelkedő civilizációk éppen azért tudnak erősödni, mert mindkét civilizációs erőforrás dolgában jobban állnak, mint mi. Mind a munka tisztelete, mind pedig saját kulturális hagyományaik tisztelete területén… Én úgy gondolom, hogy ma már megjósolható, kellő biztonsággal állítható, hogy az új világban felértékelődik az emberi erőforrás, a munka, az együttműködés és a közérdek, le fog értékelődni a spekuláció és a magánérdekek gátlástalan érvényesítése. Fel fog értékelődni a valóság és igazság tisztelete, és leértékelődnek a bukott utópiák. Felértékelődik az állam szerepe, és leértékelődik a liberális utópia, az államot felváltó piaci önszabályozásról szóló legendája. Ideje John Kekes könyvét elővennünk. A liberalizmus ellen címet viseli ez a kötet. Magyarul is megjelent. Korábban kuriózumnak számított, ma inkább kézikönyv.”
„Ezért fontos számunkra kezdettől fogva a nemzeti egység és együttműködés megteremtése, és ezért fontos, hogy ezeket az értékeket megerősíthessük egy új alkotmányban. Ezért fontos a közérdek érvényesítése, ha kell a magánérdekkel szemben is, minden területen, ha az élet úgy hozza, akár a gazdaságban is… kormányra kerülve ennek szellemében indítottuk el azonnal az első akciótervet, ezért fektettük a hangsúlyt a gazdasági döntéseinkben is az együttműködésre, a nemzeti konzultációk megindítására, ezért hoztunk létre például teljesen új alkotmányos intézményt a vörösiszap-katasztrófa kezelésére. És ezért van szükség most a második akcióterv mielőbbi terv beindítására is. Ez mind ugyanannak a felismerésnek az eredménye.”
1990 és 2010 forradalma összetartozik
„Ez az ország ma, amikor tényleg lenne oka leszegett fejjel panaszkodni, szinte öntudatosan néz szembe a nagy problémákkal és szinte reményteli várakozással tekint a jövő felé.”
„Magyarország húsz év óta először tudja, hogy mit akar. Szerintem azt sem túlzás állítani, hogy 2010 egy bizonyos nézőpontból megadta 1990 értelmét is. Talán ezen túl érdemes 1990-et 2010-el együtt említeni és nem szembeállítani azzal. Felfogható mindez úgy is, hogy most teljesedett be az, ami akkor, és azóta, egészen mostanáig nem tudott. Ezért nincs semmi túlzás a kétharmados forradalom elnevezésben, mint ahogy nem volt semmilyen túlzás 1990-ben az alkotmányos forradalom elnevezésben sem. A ’90-es alkotmányos forradalom és a 2010-es kétharmados forradalom bizony összetartoznak.”
„Bátrak és képesek voltunk arra, hogy állami felügyelet alá vonjuk a károkozó vállalatot”
„Az a tény, hogy Magyarország tudja, mit akar, hogy képes kiállni az érdekeiért, láthatóan egyfajta magabiztosságot szült hazánkban. Az emberek azt akarják, amilyen felhatalmazást adtak áprilisban. A közérdek határozott és erőteljes érvényesítését a magánérdek mellett, és ott, ahol pedig szükséges, és a köz érdeke indokolja, akár a magánérdekkel szemben is… Meggyőződésem, hogy ráéreztünk arra, hogy ez a bizonyos nemzeti együttműködés erőssé tesz bennünket, mert együttműködve meg tudjuk oldani a legsúlyosabb problémáinkat is. Nos, ez az élmény az, ami szüli a magabiztosságot. Ezért volt erőnk ahhoz, hogy például egy vészhelyzetben, amely korábban Magyarországon nem történt meg, amelyre ezért válaszok sem lehettek a korábbi tapasztalatok között, egy ilyen vészhelyzetben bátrak és képesek voltunk arra, hogy állami felügyelet alá vonjuk a károkozó vállalatot, és egy új intézményt hozzunk létre az egész helyzet kezelésére… Ennek az együttműködésnek és a közérdeket érvényesítő közös akaratnak kell érvényt szereznünk az élet minden területén, így a gazdaságban is.”
Sarkozy-Merkel-Berlusconi megszorításaival szemben közös teherviselés
„Az eladósodásnak és a megszorításnak a politikájával nekünk szakítanunk kell. Hiába várja szakértők garmadája, hogy végre jelentsük már be a megszorításokat. A megszorítások politikája sehová sem vezetett, ha vezetett volna, nem itt állnánk. Mert megszorításból aztán annyi volt az elmúlt nyolc évben, hogy szinte számba sem tudjuk venni az eseteit… Ha Önök körülnéznek Európában, akkor azt látják, hogy ennek töredékéért fojtogatják a francia elnököt, lakásán keresik az olasz miniszterelnököt, és nem foglalják imába a német kancellár nevét sem. Ezek közül csak egyért is.”
„Az együttműködés azt jelenti, hogy a közös terhekből arányosan ki kell venni a részét mindenkinek… Önök is láthatták, hogy ez a szemlélet érvényesült az első száz nap intézkedéseiben, a bankadótól kezdve a nagy összegű végkielégítések 98 százalékos megadóztatásán át az állami vezetők fizetésének korlátozásáig. Ez a szemlélet nyilvánult a devizahitelesek megsegítését célzó intézkedésekben is. Ez a szemlélet adja az alapját a kormány második akciótervének is, amelyet hétfőn terjesztek majd be a magyar országgyűlés elé.”
„Nem vagyunk irigyek, mert nem vagyunk kommunisták”
„…az ország az első akcióterv után is még mindig súlyos válsággal küzd. Olyan válsággal, amit nem azok az emberek okoztak, akik eddig a terheket viselték… Az együttműködés gazdaságpolitikája most azoktól kér arányosabb részt a terhek viseléséből, akik eddig kevesebbet vállalhattak... fontos újra és újra elmondanom és aláhúznom: számunkra, a modern jobboldal számára – most, ugye, nem vagyunk irigyek, mert nem vagyunk kommunisták – természetes, sőt kívánatos, jó dolog az, ha valaki vagy egy vállalat komoly profitot termel. Ez siker, és mi sikeres Magyarországot akarunk, és azt szeretnénk, ha minél nagyobb számban lennének Magyarországon sikeres emberek és sikeres vállalatok. De az is mindenki számára belátható, hogy ha hosszú éveken át kértünk mind többet és többet azoktól, akiknek nincsen profitjuk, most itt az ideje annak, hogy azok adjanak többet, akiknek viszont van. Ezért a második akcióterv célja és feladata az, hogy először kijavítsuk a múlt hibáit, tovább erősítsük és szélesítsük az együttműködés gazdaságpolitikáját, és arányossá tegyük a válság okozta terhekből való részesedést. Eljött az idő, hogy ennek a gazdaságpolitikának lerakjuk a második fontos alapkövét is.”
További „válságadók”, magánnyugdíjpénztár, PPP
„…néhány fontos irányadó vagy lényegesnek mondható pontot most röviden, hosszasabb kifejtés és indoklás nélkül ide idézek. A bankadó után további válságadókat fogunk bevezetni. További válságadókat, ami a névből is kiolvasható módon átmeneti természetű, három évre szóló válságadókat fogunk bevezetni. A távközlési és a telekommunikációs szektortól már ebben az évben és a következő két évben, minden évben 61 milliárd forintot fogunk begyűjteni, az energiaszektortól három éven keresztül minden évben 70 milliárd forintot, és a kereskedelmi láncoktól három éven keresztül minden évben 30 milliárd forintot úgy, hogy ez egy sávos kivetésű válságadó legyen, és a legkisebbeket ne sújtsa. A nyugdíjrendszer kiadási oldalát felül kell vizsgálni. Ma havonta 30 milliárd forintot utalunk át a félállami, Magyarországon magánnak mondott nyugdíjrendszerbe. Ez a nyugdíjrendszer második pillére. Ezt a havi 30 milliárd forintot válság idején havonta egész egyszerűen nem utalhatjuk át, mert ezt nem bírja ki a nyugdíjrendszer. Ezeket az átutalásokat november 1-jétől 2011. december 31-ig felfüggesztjük. A rendszer jövőjét, az állami rendszerbe való visszalépés lehetőségét szabályozó törvényt pedig még az idén megalkotjuk. A költségvetés kiadási oldalán újratervezzük a fejlesztéseket. Amit a magyar nyelv varázslatos módon PPP-nek nevez, amit magyarra tán úgy fordíthatunk, hogy a magántőke és az állam egyik gazdasági, befektetési célú, fejlesztési célú együttműködése, és ezt a valamit, a PPP-t mi kudarcnak ítéljük. Ezt nem szabad folytatni, ez pedig azt jelenti, hogy a még meg nem kezdett beruházások szerződéseit felfüggesztjük, a fejlesztési célokat más jogi formában pedig a korábbi kedvezményezettekkel újra fogjuk tárgyalni. Új PPP-s szerződéseket nem kötünk. A futó PPP-szerződéseket, tehát amelyek már hatályban vannak, azokat is újra fogjuk tárgyalni.”
Egymillió munkahely, egymillió gyerek
„Nos, ezek a legfontosabbak abból a néhány pontból, amelyet teljes egészében majd a hétfői parlamenti ülésen nyújtunk be, és amelyről a végleges döntést a kormány péntek délután fogja majd meghozni… Magyarországon ma hiányzik egymillió munkahely, és hiányzik egymillió gyerek. Ha egymillióan többen lennénk, és lenne még egymillió munkahelyünk, mint ahogy egyébként volt Magyarországon már egymillióval több munkahely, mint amit ma számlálunk, abban az esetben a magyar gazdaság mai gondjai a nemzetközi válsággal egyetemben, nem mondom, hogy nagyon könnyen, de különösebb megpróbáltatás nélkül képesek lennénk kezelni. De nincs, hiányzik egymillió munkahely, és hiányzik egymillió gyerek. Ezért a következő év legfontosabb feladata, hogy egy átfogó, nagy adóreformot hajtsunk végre, és bevezessük az új, arányos – a technokraták egy kulcsnak nevezik, én arányosnak mondom –, családi alapú adórendszert. És ezzel megkezdjük a foglalkoztatási és demográfiai fordulatot.”
Új alkotmány, EU-elnökség
„A következő évben aztán szükségünk lesz arra is, hogy megalkossuk az új alkotmányt, amely megszilárdítja és megerősíti a nemzeti együttműködés rendszerét, és megteremti egy hosszú távú békés és fenntartható fejlődés alkotmányos kereteit. Álmainkban ez a modern békeidőkre emlékeztető korszak lehet majd. Két és fél hónap múlva itt a soros európai uniós elnökség, amelyben hazánknak egyrészt bizonyítania kell, hogy tekintélyes ország, amely képes előrevinni Európa közös ügyeit is amellett, hogy megküzd a maga cseppet sem kicsiny problémáival, másrészt ki kell használnunk ezt a lehetőséget arra, hogy hazánk nemzetközi tekintélyét és befolyását saját közös céljaink érdekében minél inkább latba vessük, és új, hazánk számára előnyös együttműködéseket hozzunk létre.”
„Ezért azt mondom, ha valamikor, hát most aztán van okunk azzal biztatni egymást, hogy hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”