Szegő Péter meggondolatlan soraihoz
- Részletek
- 2013. október 06. vasárnap, 09:29
- Majsai Tamás
Elhibázott volt Szegő Péter szerint a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek (MET) az a törekvése, hogy az oktrojegyháztörvény kritériumainak megfelelően próbálja meg (tagjainak összegyűjtésével is) az elvesztett jogállását visszaszerezni. Attól ugyanis, érvel Szegő, hogy „a MET egyházzá válik [...] maga a fölállított jogi keret” (amelynek köszönhetően felekezetek százai továbbra is a jogfosztottság állapotában fognak maradni) még „nem lesz kevéssé elfogadhatatlan”. Ő éppen ezért annak ellenére sem kívánt a MET tagjává válni, hogy egyébként az egyház minden hitvallási tételével egyetért.
Szegő Péter mindenesetre nem maradt meg rémisztően ideálmessianisztikus eszmefuttatásánál (amelynek lényege értelmében mindaddig nem támogatok egyetlen humanitárius akciót sem, amíg nem indul globális támadás az ahumánus helyzeteket szülő rendszer/ek ellen), hanem üzent is (igaz, csak konnotatíve): a MET-akció végül is erkölcsi defektusban leledzik, hiszen a Testvérközösség csak magát szeretné a „kerítésen belülre” juttatni.
A Szerző valamit nagyon félreért.
1) Szegő Péter természetesen dönthet úgy, hogy ő maga csak olyan társadalmi próbálkozásokat támogat, amelyek közvetlen célja – gondolatmenete értelmébe – a teljes restitúció, azaz a jelenlegi politikai berendezkedés megbuktatása. (Okfejtése értelmében Szegő egyébként az egyháztörvény egészének az eltörlését sem támogathatná, hiszen attól a rendszer egészét hordozó „alkotmányos” keret „még úgy elfogadhatatlan, ahogy van”.) Álláspontját azonban a gondolkodás elemi szabályait is nélkülöző módon közrebocsátani, éspedig nyilván véleményformáló igyekezettel, nem éppen dicséretes vállalkozás. A Szerző mindvégig adós marad ugyanis annak kifejtésével, hogy a végső „célhoz” vezető út egy-egy szakaszának építésén vagy éppen az út megerősítésén fáradozókat, netalán a jellemzően igen partikuláris törekvéseket is, amelyek azonban a „céllal” teljes harmóniában állnak, milyen meggondolásból ne lehetne bárkinek is támogatnia? (Különösen akkor, ha mindez nem is csappantja a „magasztosabb” ügymenet érdekében végzett buzgóságok forrásait.) A szerzői okoskodás teljesen homály hagyja továbbá azt, hogy egyáltalán miként is gondolja megszületni a már jelzett célhoz vezető mozgalmat (Szegő nyilván valamiféle egységfrontról álmodhat). Mindezt azonban hagyjuk most figyelmen kívül, és koncentráljuk csak a Szerző explicit tételére, és kérdezzük meg tőle, vajon miből következtet arra, hogy egy közösség, amely küzd a saját jogai elismertetéséért, egyszersmind ne küzdhetne a szélsőségesen pozitív jogi diktatúrát gyakorló rendszer egészének a megbuktatásért is, sőt, hogy a kislépések eszközével elért eredményei nem inkább erősítik a saját és egyszersmind a hasonló helyzetben lévők további elszántságát is?
Tanévnyitón a „bevetteknél” – kormany.hu/Árvai Károly
2) Erkölcsi dilemmát jelenthetne a MET támogatása természetesen akkor, ha az egyház úgy küzdene a saját „kerítésen belülre kerülésért”, hogy rövidlátóan öncélú törekvéssel sértené (mintegy megalkuvóként, „osztályárulóként”) az egész rendszer megváltoztatására szerveződő erők együttesének sikerességét. Hol lát azonban ilyen mozgásokat Szegő Péter, és ha lennének is ilyenek, mivel sérti ezek működésének hatékonyságát a szóban lévő MET-akció? Továbbá: miért nem tudja Szegő Péter besorolni az egységfrontos küzdelmek sorába a jelenlegi MET-küzdelmet? Különösen, hogy a vallási közösségek családjában a MET nem csak egyedülálló elszántsággal és mellesleg abszolút magányosan küzd évek óta a vallás- és lelkiismereti szabadságot lábbal tipró jelenlegi rezsim ellen, de kezdettől fogva rendre szót emelt a többi jogfosztott vallási közösség mellett, és számos tanújelét adta az összes többi érintettel való közös fellépési szándékának is. Hogy ez utóbbiban a társegyházakkal eddig csak néhány ponton talált partnert (a legjelentősebb a magyar állammal szemben 17-ed magával kezdeményezett eljárása a Strasbourgi Bíróságon), aligha lehet érv a MET támogatásának elutasítására.
Nota bene: amennyiben a MET a jelenlegi törekvésével semmi mást nem érne el, csak azt, hogy fáradozásának gyümölcseként az antiszociálisan és humánumellenesen tevékenykedő Orbán-kormány néhány száz vagy ezer áldozata (hajléktalanok, cigányok, nincstelenek stb.) emberséghez jut, máris a sokszorosát tette annak, amit tőle bárki is elvárhatna, és ha minden erejét kizárólag a végső (és Szegő Péter által teljesen definiálatlan) „a” cél elérésére szánná. Másként fogalmazva, és ha valaki mindenképpen kritikus akar lenni: nem azzal követne-e el a Testvérközösség tényleg felelőtlen mulasztást, ha (legalább) a saját vállalható (elérhető) céljaiért (is) nem küzdene?
3) A MET-tagság vállalásától természetesen több érdemi szempont is visszatarthatott valakit. Ezek közül azt az egyet említem meg, segítve is Szegő Péternek, amely összhangban van az ő gondolatmenetével.
A probléma lényege: amennyiben a mostani akció eredményeként a kétharmad netalán megadja a Testvérközösségnek az egyházi státust, és mert a gesztus célja más megfontolás aligha lehet, mint jelentős fegyvertényre szert tenni az orbáni politika inherens részét képező egyházüldöző gyarlóság fenntartásához (ellenkező esetben a kormányapparátus meg fogja találni az elutasítás „alkalmas” indokait), szabad volt-e a MET-nek a visszaszerezhető státusjog minden rövid távú értéke ellenére is ilyen mélységig elmenően szóba állni a fennálló rezsimmel.
A dilemma feloldásához kinek-kinek döntenie kell az alábbiak szerint. a) A MET elismerése bizonyos ingadozókban minden bizonnyal növelheti a kormány iránti szimpátiát, hiszen, mondhatják az így vélekedők: lám, lám, amikor egy vallási közösség meggyőzően igazolja, hogy nem 'bizniszegyház', a nemzeti kormány máris kész őt „befogadni”. b) Nincs-e azonban legalább ugyanennyi valószínűsége annak, hogy az állampolgárok éppen ellenkezőleg úgy találják majd: lám, lám, mondják, kiderült, hogy a kétharmad eltökélt ellenállással meghátrálásra kényszeríthető, aminek folytán sok bizonytalankodóban meg is erősödhet az a meggyőződés, hogy a kormányzat a többi kisegyházat is igaztalanul támadta meg, csak azok éppúgy nem tudtak felmutatni tízezer tagot, mint például egy, a bántalmazott homoszexuálisok védelméért küzdő alapítványnak sem sikerülne, ha hasonló feltételek elé állítanák őket.
Majsai Tamás református lelkész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára,
a Teológus és Lelkész Szak dékánja
