Mert embernek született



Friss hír, hogy Európa egyik leginkább jómódú országában Svájcban, ahol a Lidl-alkalmazottak minimálbére egymillió forint körüli, néhány nap alatt több mint százhúszezer aláírás gyűlt össze a feltétel nélküli alapjövedelem ügyében. A sokkal jobb körülmények között élő svájciakban erősebb a szolidaritás, magasabb a társadalmi, immateriális tőke szintje, mint nálunk, magyaroknál.


Mi is a feltétel nélküli alapjövedelem? Olyan ellenszolgáltatás nélküli juttatás, ami a születés pillanatától a halál beálltáig mindenkinek jár. Arra elég, hogy a lakhatás és a táplálkozás kiadásait fedezze. Alanyi jogon jár, nem családok vagy kisebb közösségek kapják. Nem természetbeli, hanem pénzbeli juttatás.


Emberi aktivitás eredménye a társadalmi egyenlőtlenség. Nem a saját akaratából lett valaki az ókorban rabszolga, a középkorban jobbágy vagy napjainkban hajléktalan. Hayek és Friedman nem dobja szemétdombra Nobel-díjat érő filozófiai és közgazdasági tudását, amikor támogatólag nyilatkozik a feltétel nélküli alapjövedelemről (FNA). Nem tesznek egyebet, mint más, új szempontok alapján vizsgálják a társadalmi igazságosság, a javak elosztása és a mélyszegénység kérdését. Ha nem ezt tennék, ha a ma uralkodó közfelfogás alapján kutatnának, valószínű, hogy elutasító álláspontra jutottak volna. Ugyanis a hivatalos, aktuális közfelfogás általában a kor társadalmi és gazdasági folyamatait, ezek erkölcsi alapjait szokta volt igazolni. Ebbe a rendszerbe az FNA valóban nem fér bele, az eredmény csak a cáfolat lehet.


Pedig a szabadság, egyenlőség, testvériség alapvetéséből, a keresztényi felebaráti szeretetből nem következik a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség olyan mértéke, ahol az éh- és fagyhalál, a tömeges hajléktalanság a korlátlan fogyasztással és felhalmozással egyszerre van jelen. És ezekből nem következik az a lázárjánosi állítás sem, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér.


Először is fontos leszögezni, hogy az FNA nem fogja megszüntetni a társadalmi egyenlőtlenségeket, tehát semmi köze nincs a kommunisztikus törekvésekhez. Csak más szintről indul a különbözőség. Kizárja a totális jövedelemnélküliséget, de a tudás, a szorgalom, a tehetség és az erre alapuló gyarapodás előtt semmiféle utat nem zár el. Az FNA a szolidaritás egy másik, még csak nem is kizárólag emberi minőségét jelenti, hiszen hasonlatos ahhoz, amikor a delfinek legyengült társukat a víz felszínére emelik, hogy levegőhöz jusson. Azért kapja minden ember az FNA-t, mert embernek született. Nincs kérelem és ítélőszék, nincs megalázó bírálat és ítélet, hogy kinek jár és kinek nem. Az emberi méltóság szikrányit sem sérül.


De miért kapják a gazdagok? Egyfelől azért, mert ők is embernek születtek, másfelől így kiiktatódik egy olyan döntési rendszer, amely önmagában is a társadalmi megosztottság alapja, mert valakik döntenek valakikről. A jelenlegi elosztórendszer fenntartási és működési költségei valószínűleg fedeznék a gazdagoknak juttatott FNA-t. Harmadrészt, ha a pluszjövedelmüket vagy fogyasztásra, vagy felhalmozásra, vagy beruházásra fordítják – másra nem is tudják –, akkor annak, normális adórendszer működése esetén, komoly gazdasági és társadalmi haszna lehet.


Miért kapják mindenféle munka elvégzése, társadalmi ellenszolgáltatás nélkül a szegények? Mert ők is embernek születtek, és azért, mert a Maslow-piramis legalján élők nem képesek önerejükből a következő igényszintre lépni. Bejelentett lakcím híján, a körülményeik miatti ápolatlanságuk és mentális leépülésük okán alkalmatlanok és képtelenek munkavállalásra. Az FNA alkalmas lehet arra, hogy a piramis legalsó szintjét megszüntesse, és a mélyszegénységet eltüntesse.



A svájci szervezők 8 millió darab 5 rappenes érmét borítanak ki a berni a parlament épülete előtt – egy érme minden Svájcban élő emberért – nzz.ch, videó

Az FNA nem növeli a szegények fogyasztását, mivel csak a lakhatás és az étkezés költségeit fedezi, állítják a bírálók. Nem is ez az elsődleges célja, de ha az FNA segítségével javul a munkaerőpiaci versenyképességük, akkor a fogyasztási szokásaik is változhatnak. Miután az FNA bevezetése következtében igen terjedelmes, a maitól a szűkösebb forrásai miatt eltérő fogyasztói szokásokkal rendelkező társadalmi csoport alakulna ki, igényeik kielégítésére is speciális megoldások jelenhetnének meg. Teret nyerhetne például az Indiában a mélyszegénység leküzdésére alapított szegények bankja, amelynek egyik itthoni mentora Felcsuti Péter, a kiváló pénzügyi szakember. A szegények bankja, minimális ráfordítással, megalapozhatná olyan manufakturális jellegű vállalkozások létrejöttét, amelyek a szegényebb sorban élő, de már fogyasztásra képes réteg szerényebb igényeit elégítenék ki. Érdemes az érdeklődőknek, tapasztalatszerzés céljából, a somogyvámosi Krisna-völgybe ellátogatni. Ők szinte önellátók, mindennapi szükségleteiket alacsony szinten, de önerőből elégítik ki.


Mit váltana ki az FNA? Szinte minden szociális és családtámogatási rendszert és végül a nyugdíjat is, hiszen az FNA a teljes élet folyamán jár. Aki aktív élete során a magánnyugdíjpénztárak segítségével gondoskodik nyugdíjas éveiről, az többlethez jut. Kiváltaná a családi pótlékot, a Gyed-et, a Gyes-t, a munkanélküliek járandóságát, a szociális segélyt, az iskolai beiratkozási támogatásokat, az adórendszerbe épített összes szociális juttatást. Nem váltaná ki, hanem hozzáadódna a munkavállalásra képtelen, fogyatékkal élők támogatásához.


Ami legalább ilyen fontos, az FNA megszüntetné a rendkívül költséges, rosszul és igazságtalanul, a szegénységet gyakorlatilag újratermelő elosztórendszereket.


Vegyük számba az esetleges elutasítás indokait. Lássuk be, a bürokrácia számos tagja ellenérdekelt, mert az elosztó funkciók megszűnésével a munkájuk is megszűnik. Kérdés, hogy a jelenlegi rendszer fenntartása vagy egy egyszerű, mindenki számára átlátható és érthető rendszer bevezetése járna-e nagyobb társadalmi haszonnal.


Az adminisztráción túl legalább ennyire ellenérdekelt lehet a teljes politikai elit, hiszen aktivitásuk döntő részét az újraelosztás teszi ki. A politikai szférát jelenlegi intellektusa nagyjából erre teszi alkalmassá, bárminemű fejlődés generálása, társadalmi és gazdasági felzárkózásunk a normálisabb világhoz, kívül esik érdeklődési körükön. Foggal és körömmel, baloldali és keresztény értékekre való hivatkozással fognak küzdeni redisztribúciós jogaikért. A munka nélküli, társadalmi ellenszolgáltatás nélküli jövedelem erkölcsöket romboló, munkaerkölcsöt züllesztő veszélyeiről fognak szónokolni. Sőt, demokrácia ellenesnek, a többségi akarat eltiprójának fogják minősíteni. Na de a többség éh és fagyhalálra ítélheti a társadalom egy szerencsétlen részét, amikor a büntetőjogban a halálbüntetést eltöröltük? Vagy attól tartanak, hogy nem lesznek élet és halál urai, csak az életé? Tehát a döntéshozók szűk csoportja a leginkább ellenérdekelt, szemben a társadalom széles rétegeinek érdekeivel. Durkheim állítását fogják igazolni, ha egy szervezetnek nincs valós funkciója, rengeteg látszat feladatot fog kitalálni magának.


Sajnos eddigi tapasztalataim, és kutatási adatok szerint lesz még két ok. Az egyik az, hogy a cigányok is kapnának. A cigánysághoz érve általános demokrácia felfogásunk megbicsaklik. Jó, jó, mindenki egyenlő, de én is egyenlő lennék egy cigánnyal? Na ne! Nekik aztán nem. Meg a munkanélküliek. A lázárjánosi felfogás szerint ők tehetnek arról, hogy nincs munkájuk. Pedig az FNA gondolatát a technológiai fejlődés és a foglalkoztatottság közötti feloldhatatlannak tűnő ellentmondás is motiválta. Ugyan is a fejlett technológiák egyre kevesebb élő munkaerőt igényelnek. Ezért az erőltetett munkahelyteremtés nem csak piacellenes, hanem gazdasági szempontból irracionális.


Végezetül néhány megjegyzés az FNA bevezetésének költségeiről. A költségvetési források átcsoportosítása, az elosztó rendszerek fenntartási és működési költségeinek megtakarítása messze fedezné az FNA kiadásait még akkor is, ha az havonta személyenként negyvenezer forintot tenne ki. Ennek éves költségvetési kiadása négyezer-nyolcszáz milliárdot jelentene. A mélyszegénység, a hajléktalanság eltüntetésének, a társadalmi igazságosság érvényesülésének áraként – a stadionépítések, a Mol- és E.ON-részvények, a közműszolgáltatók visszavásárlásához viszonyítva – bagatell összeg. Megérné kipróbálni.



Herényi Károly, volt MDF-es politikus
(Fotó: ATV.hu)