rss      tw      fb
Keres

Parragh László csempéi

A válságadó-intézkedések bejelentése után érdeklődéssel vártam a piaci reakciókat. Jöttek is csőstül. Bár reggel tízkor a Magyar Távirati Iroda győzedelmesen bejelentette, hogy a magyar deviza erősödik, mert „a piacok pozitíven fogadták a kormány elkötelezettségét az idei és a jövő évi államháztartási hiánycél teljesítése mellett”, kiderült, hogy korai volt az öröm. Röviddel a bejelentés után megindult a forint rohamos gyengülése, ám ennek nincs nyoma a hírekben. Míg reggel 270,81 forinton jegyezték az eurót délután már 275-ön felül volt az ára. A napot végül 274,50-nel zárták. Ez bizony komoly gyengülés, akárhogy is nézzük.


Az MTI mindössze a zárásnál számolt be a forint eséséről az euróval szemben, és hirtelen kiderült, hogy „a kereskedők … nem tartják kizártnak, hogy [a technikai szintet] átlépi a jegyzés és akkor ismét a 277-278-as árfolyamok kerülhetnek fókuszba.”

De volt más rossz hír is. A külföldi befektetői hangulat jelentős fordulatát mutatta a magyar államadóság-törlesztéskockázati biztosítási tranzakcióinak árazása. Londoni elemzők „borúlátó véleményeket fogalmaztak meg a bejelentett adóintézkedésekkel kapcsolatban”. A külföldi lapok a szerkezeti reformok hiányát emlegették. Például Business Week vagy a Wall Street Journal.

Egyes magyar vállalkozókat egy pillanatig sem zavarják az igen magas válságadók. Sőt. Itt van például Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Orbán Viktor valamikori tanácsadója. Szerinte semmi baj, mivel a miniszterelnök által bejelentett intézkedések „azokat a szektorokat érintik, ahonnan egyébként sok pénz áramlik ki a magyar gazdaságból.” Elismerte, hogy a végén mindig a fogyasztó fizet, „de így is pozitív folyamatokat remél attól, hogy az említett ágazatokat terhelik különadóval”. Na persze, ő fürdőszoba-berendezésekben és csempékben utazik. Őt biztosan nem érintik az intézkedések, és ha Orbán elveri a port a multikon, annál jobb. Ami pedig az Európai Unió belső piaci szabályreformjait illeti, a magyar kis- és középvállalkozói kör saját túlélésével van elfoglalva. Extra Hungariam non est vita. Sőt talán Magyarországnak lehet majd befolyása a folyamatokra.

Csak így tovább. A magyar emberek lelkendeznek, hiszen nagyon nem szeretik a bankokat, és a multik sem éppen a kedvenceik. Különben is, ezek a vállalatok leginkább külföldi kézben vannak és így – gondolják ők – nem a magyarokat sújtják ezek a hatalmas úgy nevezett válságadók. Fizessenek a gazdagok, fizessenek a külföldiek. A miniszterelnök minket véd meg. Csakhogy közben gyengül majd a forint, nőnek a devizaadósok terhei, meggondolják magukat a multik, hogy befektessenek-e Magyarországon, lelassul a növekedés és több lesz az állástalan. És akkor majd kicsempézhetjük az országot Parragh László csempéivel.

(Balogh S. Éva)


Lásd kiemelt hírösszeállításunkat: Egy nap Orbán magánnyugdíjpénztári bejelentése után


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!