Rövidhír a múltból

A Liverpoolnál bemutatták Nicolas Anelkát
2001. december 25.

Az akkor 22 éves Anelkát a Paris Saint-Germain adta kölcsön fél évre a Liverpoolnak. A nagy hírű 9-es Robbie Fowler távozása után Anelka kapta a csatár mezét. A Liverpoollal együtt nagy formában játszotta végig a 2001-2002-es szezon tavaszi félidejét (Michael Owennel, Emile Heskeyvel és Jari Litmanennel), és bár az utolsó tíz meccsükből kilencet megnyertek, a finisben végül a bajnoki címet az Arsenal vitte el azzal, hogy az Old Traffordban sikerült megvernie a Manchester Unitedet. Noha Anelka gyorsan nagy népszerűségre tett szert a Liverpool-drukkerek körében (ami Fowler helyén nem volt könnyű), Gerard Houllier, a Liverpool francia szakvezetője inkább a szenegáli csatár, El-Hadji Diouf mellett döntött. Anelkát visszaküldték Párizsba, de hamarosan újra visszatért Észak-Nyugat-Angliába, a Manchester City színeiben.

És ha már Anelka…

Nemrégiben az immár 30 éves Anelkával hosszabb interjút készített a Le Monde.

A csatár elmondta, Londonban, a Chelsea-nél az élete egyszerűen nyugodtabb lett. Nem szólják meg az autója miatt (ahogy megszólták a franciák, amikor húszéves korában vett magának egy Ferrarit), nem csámcsognak két bátyjához fűződő viszonyán. „A franciáknak van némi problémájuk a pénzzel”, mondja.

Arra a megjegyzésre, hogy sokan botrányosnak tartják azt a pénzt, amelyet a francia válogatott tagjai kaptak a VB-re való kijutásért, Anelka azt mondja, aki szerint ez botrányos, az csináljon velük végig egy edzést. „A futball nem a ’Sztárakadémia”, ahová bekerülsz, és két hónap múlva már tudsz énekelni. Hat-hét év kell, hogy az ember profivá váljon. Ennek összes létező hátrányával együtt. Burokban éltünk a clairefontaine-i intézetben (a Nemzeti Futballintézet): négy óra edzés után jött az étkezés, aztán ment mindenki leckét írni.

Nyolcéves korom óta ebben élek. Az emberek nem vesznek tudomást azokról az áldozatokról és arról az állandó nyomásról, amit ez az életforma jelent. És meg kellene nézni a dolgot az edzők oldaláról is: az angol vagy olasz szakvezetők havonta keresnek annyit, mint Domenech két év alatt.”

„Domenech volt az egyetlen, mondja Anelka, aki vissza mert hívni a válogatottba. És az egyetlen, akivel beszélgettem. A többiekkel nem lehetett.”

A francia válogatott és a közvélemény közt tátongó szakadékot Anelka a média bűnének tartja. „A francia csapatnak rengeteg kárt okoz, hogy a sajtó akarja összeállítani a csapatot. A média nem objektív és nem egységes. Ha egy játékos elköveti azt a hibát, hogy a médiára hallgat, halott.”

Arra a kérdésre, mivel magyarázza, hogy a francia játékosok gyakran jobbak a klubcsapatokban, mint a válogatottban, lásd például Yoann Gourcuffot, Anelka azt mondja: „Egyszerű: különböző szinten vannak a külföldi bajnokságok meg a francia… Ha Gourcuff vagy Gignac a világ legjobb játékosai közt akar lenni, kénytelen lesz külföldre menni. Benzema végigszaladt a francia bajnokságon, és ma a Real Madridban játszik.”

Végül hozzáteszi: nem tér vissza a francia bajnokságba. „Az ottani mentalitás nem az, amire vágyom. Ha az ember egyszer külföldön játszott, soha többé nem térhet vissza Franciaországba.”

Nicolas Anelka, a Premier League 2008-2009-es szezonjának gólkirálya: origo.hu, Wikipedia, Chelsea FC