Ha én kormány lennék 5.
- Részletek
- Napi apró
- 2010. október 16. szombat, 06:59
- Andor Mihály
Ha én kormány lennék, és megirigyelném Rákosi Mátyás, a gonosz, kopasz törpe hatalmát, első lépésben felállítanám a Gazdasági Főtanácsot. Létrehozását az „országot fenyegető katasztrófa elhárításával” indokolnám. Teljhatalmat adnék neki, aztán megkezdeném a nagyobb vállalatok megregulázását. Hangulati előkészítésként bütykölnék egy jó kis szabotázs-pert, mert könnyebb elvenni a gyárat egy bűnözőtől, mint egy becsületes polgártól. Az ítéletet már a vizsgálat megindulása előtt bejelenteném a parlamentben, mert onnan hallatszik a legmesszebbre. Ez persze csak arra kellene, hogy féljen mindenki, aki nem tapsol ütemesen.
A menetrend és a módszer azonban más lenne, mint a gonosz törpéé volt. Először a külföldieket űzném el, mert azokat utálom. Kiváltképp a bankokat. Persze leplezetlen elkobzásokról szó sem lehet, mert azt nem tűrné az EU, és az onnan jövő ingyenpénzre szükségem van. Ehelyett jól megfogalmazott törvényekkel, hogy csak a külföldiekre vonatkozzanak, extra adót vetnék ki. (Ha véletlenül baráti magyar tulajdonos is beleesne, azt suttyomban, más eszközökkel kárpótolnám. Esetleg már előre, hogy ő tapsoljon majd a legütemesebben.) Utána ölbe tett kézzel már csak várnom kellene, menne minden magától. A nagy külföldi áruházláncok fejvesztve menekülnének, és csak magyar kereskedők maradnának a porondon. Azok közül is csak a barátaim, akik szívesen látnának résztulajdonosként. Menekülnének a külföldi bankok is, a piacot átvennék azok a Takarékpénztárak, amelyeket állami eszközökkel megsegítenék, és ahova már jó előre bevásárolnám magam. A magánnyugdíjpénztárakkal nem sokat vacakolnék, azokat egyszerűen megfojtanám. Tiltakozni vagy perre menni úgyis csak annak a pár millió magánembernek lenne joga, akinek a befizetését egyszerűen nem továbbítom, hanem zsebre vágom. De hát mikor tudott összefogni pár millió magyar? Egyenként pedig semmi esélyük nem lenne, hogy az ügyészségem és a bíróságom ellenében pert nyerjenek.
A külföldiek távozása után jöhetne a második lépés, a tulajdonképpeni államosítás. De itt egy kicsit megpihennék, és elgondolkodnék. Szükség van erre? Hiszen már minden az enyém.
(Andor Mihály)
