A Financial Times a Mol-INA-konfliktusról
- Részletek
- Szemle
- 2013. október 19. szombat, 08:09
- (hj)
A Financial Times kelet-európai szerkesztője, Neil Buckley cikkét közölte: A Mol-INA-házasság megkeseredik.
A magyar Mol és a horvátországi INA között az utóbbi feletti ellenőrzésért folyó csata az utóbbi évek legelkeseredettebb és leginkább intrikákkal teli vitája.
Két nemzeti zászlóshajó olajtársaság szerepel benne, mindkettő Közép- és Kelet-Európa legnagyobbjai közül való, értéküket egyenként hétmilliárd dollárra becsülik. Szerepel még a csatában a Mol főnőkére kiadott nemzetközi elfogató parancs, illetve korrupciós vád, amely egy horvátországi volt miniszterelnököt börtönbe küldött.
Hazai politikai tényezők álnak mögötte – az energiahordozó-számlák emelése és az energiaipari vagyontárgyak birtoklása fontos téma lett Közép-Európában. Vannak geopolitikai és energiabiztonsági vonatkozások is: mindkét csoport felkeltette már korábban is nyugat-európai és orosz kérők figyelmét.
Közben a befektetőket járulékos károk sújtják. A Mol részvényeinek árfolyama 12 százalékkal esett a csata júniusi kezdete óta.
A két csoport első ízben 1999-ben folytatott – kudarcba fulladó – fúziós tárgyalásokat, mielőtt a Mol egy 2003-as privatizációban megvásárolta volna az INA 25 százalékát. A Mol 2008-ban nyitott újból tárgyalásokat a horvátországi szomszéddal a kapcsolatok erősítéséről, amikor elhárította az osztrák OMV 14 hónapig kínálgatott, vitatott ajánlatát.
A Mol 2008-ban, amikor az INA a pénzügyi válságban nehézségekkel küzdött, 49 százalékra emelte tulajdonrészét a cégben, megelőzve a horvát államot, amely 44,8 százalékos részt birtokolt.
A horvát kormánnyal 2009-ben kötött megállapodás értelmében a Mol azonban átvette az ellenőrzést a cég fölött, noha nem volt többségi részvényes. Most Horvátország vissza akarja szerezni az ellenőrzést. Azzal érvel, hogy a Mol nem teljesítette vállalt befektetési kötelezettségeit – és azt állítja, hogy a Mol egy gyanús alku útján szerezte meg az ellenőrzést.
Egy korrupcióellenes kampány során – amelyet Horvátország végül idén júniusban bekövetkezett uniós csatlakozási erőfeszítéseivel hoztak kapcsolatba – Ivo Sanader volt miniszterelnököt novemberben tíz év szabadságvesztésre ítélték, vesztegetési pénz elfogadása miatt. Az egyik vádpont az volt, hogy Sanader ötmillió euró vesztegetési pénzt fogadott el a Moltól azért, hogy hozzásegítse az INA feletti ellenőrzés megszerzéséhez.
A Mol makacsul cáfolta, hogy akár a cégnek, akár – mint a horvát ügyészek állították – Hernádi Zsolt elnöknek része volna a vesztegetésben. A magyar hatóságok vizsgálata 2012 januárjában alaptalannak minősítette a bűnös üzelmekről szóló állításokat – tette hozzá a vállalat.
A Mol, amelyben a magyar állam 25 százalékos résztulajdonos, idén beleegyezett, hogy tárgyalásokat folytasson az INA-val kötött részvényesi megállapodásáról, és a megbeszélések szeptember 8-án megkezdődtek.
Ám még a megbeszélések megkezdése előtt Horvátország korrupcióellenes hivatala júliusban vizsgálatot indított Hernádi állítólagos szerepéről a Sanadernek kifizetett pénzek ügyében. A tárgyalások még csak alig három hete tartottak, amikor ebben a hónapban a zágrábi hatóságok az Interpol és az EU egész területére érvényes elfogató parancsot adtak ki Hernádi ellen azzal, hogy nem jelent meg kihallgatásra a horvát nyomozásban.
A lépésben sok elemző kísérletet lát arra, hogy nyomást gyakoroljanak a Molra az INA-ról folyó tárgyalásokon; Orbán Viktor magyar miniszterelnök az INA-t „kényszerítéssel” vádolta. Sanader és Hernádi támogatói egymástól függetlenül kitartóan állítják, hogy a vesztegetésre vonatkozó bizonyítékok gyengék.
Mára világos, hogy a Mol és az INA házassága már régóta viharos. Horvátország azt mondja, hogy a Mol nem fejlesztette ígéretének megfelelően az INA fő finomítóit, és a Molt vádolja a nyereség, termelés és a beruházások csökkenése miatt.
A Mol erre azt hozza fel, hogy Horvátország nem teljesítette vállalt kötelezettségét, hogy áteszi az INA veszteséges gázüzletágát. A Molhoz közelálló körök azt mondják, hogy a Zágráb által gyakorolt szisztematikus nyomás aláásta a Mol lehetőségét a konszern hatékony irányítására.
Orbán magyar miniszterelnök ebben a hónapban közbelépett. Azt fejtegette, hogy a két ország közötti barátság fontosabb, „mint bármely konkrét üzleti ügy”, és azt javasolta, Zágráb vegye fontolóra a Mol INA-tulajdonrészének visszavásárlását. Orbán azonban a külföldi tulajdonban lévő energiaszolgáltatók által felszámított magyar energiaárak csökkentését célzó igyekezetében ugyanazt a fajta nyomást gyakorolta a magyarországi cégekre, mint amellyel Zágrábot vádolja.
A Molt rákényszeríthetik a részvények eladására, ha nem tud működőképes megállapodásra jutni az INA-val, de vonakodni fog, hogy ezt tegye. Az INA nem csupán a működési cash flow-jának ötödét és konszolidált termelésének 40 százalékát adja, hanem stratégiai balkáni hídfőállást, valamint Horvátország adriai kikötőire való kijutást biztosít a Molnak, szélesebb értelemben Magyarországnak.
Ráadásul Orbán Viktor bizonyosan tudta, hogy Horvátország halmozódó adósságai azt jelentik, nemigen engedheti meg magának a tulajdonrész visszavásárlását. Mivel a potenciális nyugati vásárlók, mint például az OMV még emésztik az utóbbi időkben kötött megállapodásaikat, a legvalószínűbb érdeklődők az orosz társaságok.
Az ilyen stratégiai értékek orosz tulajdonba kerülése valószínűleg mindkét ország számára elfogadhatatlan lenne. Horvátország a múlt héten sietett cáfolni azokat a sajtóértesüléseket, hogy tárgyalásokat folytatna az orosz Rosznyefttel az INA részvénycsomagjáról.
Mindez a Mol befektetőit mély kétségekben hagyja azt illetően, hogy az INA-tulajdonrész értéke megőrizhető-e, és hogy a vita gyorsan vagy könnyen megoldódna.
