A világ baseballdöntője – 2013: Cardinals – Red Sox 2–2
- Részletek
- 2013. október 28. hétfő, 05:21
- Hanák András
Egy napnyi szünetet kaptunk mi is, féltucat magyar baseball-szurkoló, amíg a csapatok áthurcolkodtak Bostonból St. Louisba. A döntő ott folytatódik. Most három meccset a Cardinals otthonában játszanak, és ha mindhármat megnyernék a vörösbegyek, akkor ők a 2013. évi döntő nyertesei. Ehhez még sok víznek kell lefolynia a Missouri folyón. A valószínűbb azonban az, hogy egy meccset idegenben elcsíp a Red Sox, így 3:2-es állásnál majd ismét visszatérünk Bostonba.
Eddig remek jós voltam. Közhelyeim ültek, ugyebár megmondtam, hogy az első két meccs nem lesz szűkében drámának és izgalomnak, váratlan hibáknak és hősies tetteknek. Így is lett.
Az első meccsen, amikor a Red Sox 8:1-re tarolt, nehéz pillanatokat élt át a Cardinals.
Az egyik legnehezebb védekező pozíció a short stop, néha SS-nek is nevezik, de ettől most tekintsünk el. Pete Kozma, a Cardinals short stopja az első meccsen – már a második játékrészben – mellé is nyújt, elejtette a labdát, és ez rögtön kétpontos hátrányt jelentett nekik. Lelkileg már vesztett csapat. Ugyanebben a részben kemény ütéseivel a Red Sox valamennyi bázisra játékost juttatott ki (aki figyelmesen olvasta a főszerkesztő asszony tavalyi jegyzeteit, az tudja: ez hívják úgy hogy „bases loaded”), és a félelmetes David Ortiz – közhasználatú nevén „Big Pápi” – állt ki ütni.
Ortiz üt…
El is találta a labdát, amely szélsebesen száguldott a pálya hátsó palánkja felé. Ha azon túljut, az ütés home run, és mivel mindhárom bázison már volt játékostárs, ez bizony ismét egy 4 pontot érő grand slam lett volna. Nagyon, nagyon, nagyon kevesen ütöttek hasonlót az évente tartott World Series meccsein. De a balsorsban is van felemelően tragikus mozzanat. A vörösbegyek ismert jobboldali védője, Carlos Beltran rohant Ortiz labdája után, egészen a palánkig, felugrott, és szinte már a pályán kívül kapta el a labdát. Ritkán látható mentés volt, afféle Dugovics Titusz-i tett.
…Beltran elkap
Ortiz nem kapta meg a grand slam dicsőségét. Betran, miközben visszazuhant a földre, az oldalát beütötte a palánkba, úgyhogy rögvest kórházba is küldte a mérkőzés főbírája. A Red Sox ekkor önfeláldozó ütéssel behozta három emberét, és ezzel a 3 ponttal máris 5:0-ra alakult az eredmény. Innen már nem lehetett visszakapaszkodni.
Másnap egy másik nap jött el. A baseballban ez rendre így alakul. Minden másnap egy másik nap. Nem úgy mint a kártyásoknál vagy egyéb szerencsejátékosoknál. Itt valóban létezik új kezdet. Jó hírként érte a vörösbegyeket, hogy Beltrant kiengedte a kórház, és játszhatott. Az előző napi főszereplők ismét felléptek. Most a Red Sox szerencsétlenkedett a védekezésben. Pete Kozmát a vörösbegyek ugyan kivették a short stopról, de azért támadóként ütött. Nem is rosszul. Eljutott a második bázisra, s már az elsőn is állt egy Cardinals támadó, amikor a bostoniak kissé elmélázó elkapója, Jarrod Saltalamacchia (a költői hangzású név valamiféle bokorugrót jelent eredeti nyelvén) kiejtette a labdát, s ez elég időt adott Kozmának, hogy szélsebesen a harmadik bázisra fusson (az első bázison várakozó játékos értelemszerűen továbbfutott a másodikra). Innen már egy magasan repülő taktikai „önfeláldozó ütéssel” simán meg lehetett megszerezni a vezetést jelentő harmadik pontot. A sérült bordával játszó Beltram pedig egy lapos ütéssel még ebben a játékrészben behozta a másik kint ólálkodó vörösbegyet, és így lett 4:2 a végeredmény.
Kozmát a meccs után arról kérdezték, hogy kapott-e utasítást arra a harmadik bázisra érkezést jelentő kockázatos futásra, amelyet a baseball nyelvén „lopásnak” hívnak, mivel a játékos ütés nélkül jut kettőről háromra. Nem volt utasítás, mondta Kozma, egymás után két nap nem lehet mindent elcseszni – tette hozzá.
Bízhatunk abban, hogy a harmadik játéknapon is lesz izgalom és dráma. Addig is érdemes a baseball történetének legendáit felidézni: köztük amolyan turáni átok a „Bambino átka”, amely 86 éven keresztül sújtotta a Red Sox csapatát. 1918-ig öt World Series címet nyertek el, addig a legtöbbet. Majd 1920-ban jött a meggondolatlan döntés: a tulajdonos százezer dollárért eladta Babe (Bambino) Ruth-t a New York Yankees csapatának. Ezt követően a Yankees 25-ször győzedelmeskedett, míg a Red Sox 86 éven át egyetlenegyszer sem. Egy idő után a jelenséget az Átok szóval illették, de az őszi falevélhulláskor a bostoniak mindig esküdöztek, hogy „majd jövőre. ” De amíg a Haggadát olvasó zsidók pontosan tudják, hogy jövőre nem fognak Jeruzsálemben találkozni, a bostoniak szinte vallásosan hittek a mindig ügyletes jövő esztendőben. Ám a fogadkozás csak 2004-ben vált valóra. Akkor éppen a Cardinals ellen győztek 4–0-ra. Erre az elsöprő győzelemre most nem számíthatnak. Lesz itt még néhány álmatlan éjszakánk.
Hogy miként lett 5–4 a nézőrekordnak számító 47 432 néző előtt lejátszott szombat esti meccs? A magunk részéről már vasárnap hajnalban visszaállítottuk az óránkat, amikor a Cardinals egy 4–2-es előnyt adott el szép lassan. A kilencedik játékrészben egyenlített a Red Sox: 4–3-nál éppen a már lecserélt dobója, Xander Bogaerts ütött egy nem túl nagyot, de Pete Kozma megint elvétette a labdát, s ennyi idő elég is volt a Red Sox kint ácsorgó támadójának az egyenlítésre. Ha tudnák St. Louisban, hogy milyen leleményesek a magyar nyelvi fordulatok, bizonyára azt mondanák a short stopjukra, hogy megint odakozmált. A kilencedik rész végén jött a mérkőzést eldöntő ötödik pont. Volt itt sok dobálás, látszólag kaotikus rendben, de a lényeg az volt, hogy amikor a vörösbegyek Allan Craigje a harmadik pontról haza akart futni, kétszer is megbotlott még a harmadik bázis tájékán, amelyet a bostoni Will Westerbrook őrzött. Westerbrook elvétette az elkapó-catcher által visszadobott labdát, tehát Craig ismét futhatott. A második nekiiramodása során kétségtelenül megbotlott Westerbrookban, de felállt és hazaért. Ám a home base-en az elkapó lefülelte. Mivel azonban a bírák úgy ítélték meg, hogy Westerbrook akadályozta Craig második nekiiramodását, a Cardinals megszerezte a meccset eldöntő ötödik pontot. Ezzel áll 2–1-re a sorozat. Hogy erről még sokat fognak beszélni, az olyan biztos, minthogy vasárnap reggel is felmegy a nap St. Louisban, ahol a negyedik mérkőzést helyi idő szerint 8 órakor kezdik. Addig van idő a „hogy volt”, „mint volt”, „miként eshetett meg” vitákra. Sör bizonyára van a város kocsmáiban, mivel itt készül a – vitatható eredetiségű – Budweiser.
(a képek forrása: Yahoo-videó)
Utóirat – A negyedik mérkőzésen, amely magyar idő szerint hajnali 5 előtt pár perccel fejeződött be, egyenlített a Red Sox. A döntő fordulat az 5. játékrészben jött el. 1–1-es állásnál két játékossal a pályán a bostoniak home run-ja 3 pontot ért. 4–1-ről már komoly lelki teher volt a visszatérés a Cardinals számára. Még egy futásra tellett, így lett 4–2. Az utolsó ütőként Beltran – egy társa állt bázison, futásra készen – még próbálkozott, de ezúttal nem sikerült.
Csak dicsérni tudom előrelátásomat, hogy azt mondtam, a Red Sox elcsíp egy meccset St. Louisban. Ez történt. Következésképpen bármi legyen is az eredmény hétfő este, a kedd ismét szünnap lesz, mert szerdától Bostonban folytatjuk egy hatodik és – ha szükséges – hetedik meccsel. Megnyugtatásként: október 31-én mindenképpen véget ér a küzdelem, lesz világbajnokunk.
Hanák András ügyvéd
