Szanyi esete a zsákkal és a szöggel
- Részletek
- Napi apró
- 2013. október 30. szerda, 07:56
- Lánczos Vera
Milyen kevés kellett ahhoz, hogy a szög kibújjon a zsákból. A Népszabadság Online hétfői cikkcíme így szólt: Szanyi szerint Orbán és Gyurcsány a nemzet két legnagyobb kártevője.
Elég volt ehhez a kirohanáshoz mindössze annyi, hogy az MSZP-nek szembesülnie kellett a nép hangjával. Október 23-án kiderült, rosszul mérték fel a helyzetüket, amikor arra alapozták a kettős megállapodást Gyurcsány és a DK kihagyásával, hogy elhitethetik a választóikkal, nagyobb kockázat vele kiszélesíteni az ellenzéki szövetséget, mint őt kihagyni. Nincs elég támogatója, mondták, megosztó a személye többet vinne, mint hozna stb. De elvétették. Elvétették azt is, hogy azt hitték, egy tudatosan méltánytalan ajánlat szükségszerű elutasítása okán egyben bűnbakká is lehet tenni a kiszorított harmadikat.
Csakhogy a valóság közbeszólt. A kettős megállapodás bejelentését követően a DK-t ért méltánytalanság katalizálta az ellenzéki térfelet. Azóta közvéleménykutatási adatok cáfoltak rá a szövetkezők érvelésére, a Műegyetem rakparton pedig kézzelfoghatóvá is vált a választói akarat és hangulat.
Már az MSZP és az Együtt-PM megállapodásának bejelentésekor is gyanús volt, hogy a DK-ról való lemondás valós oka nem a választási győzelem féltése a Gyurcsány személyiségéből eredő kockázat miatt. Az igazi ok az a szándék volt, hogy Gyurcsányt a következő parlamentből is kiiktassák. Igaz, más és más indítékkal tennék. Az MSZP-nél sértettség és a konkurenciától való félelem, az Együtt–PM-nél a konkurenciától való félelem mellett a hamis identitáshoz való görcsös ragaszkodás játszott szerepet: a korszakváltást jobb híján a gyurcsánytalanítással azonosították.
Ezért lökte oda a DK-t az Együtt–PM az MSZP-nek tárgyalásra, és ezért ajánlott az MSZP elfogadhatatlan feltételeket a megállapodáshoz, amit azóta is szemrebbenés nélkül úgy interpretálnak, Bajnaiékkal együtt, mint méltányos és korrekt ajánlatot, amit a DK azért utasított el, mert eleve egyedül akart indulni, hisz nem érdekli más, csak hogy bejusson a Parlamentbe. Hogy ez a vád logikai ellentmondásban van azzal a másik állítással, hogy a DK-nak nincs kellő támogatottsága, ezért nem érdemel korrekt szövetségesi ajánlatot, sőt, örüljön annak, ami jut – erre miért is figyelnének oda.
Hogy ez az ellentmondás a közvélemény előtt se legyen világos, azt nagyban segíti, hogy senki nem emlékezteti az érintett politikusokat arra, mit is tartalmazott az MSZP úgynevezett méltányos és korrekt ajánlata. Ismételjük meg tehát itt, kizárólag Mesterházy, Szanyi és Bajnai kedvéért, és azok kedvéért, akik a jövőben készítenek majd interjúkat, beszélgetéseket velük, hogy szembesíteni tudják őket ezekkel a feltételekkel.
– A DK ne képviselje a saját politikáját, hanem csak azt mondja, amivel egyetért a szocialista párt;
– Ne arányosan osztozzanak a választókerületeken és a listán, tehát ne annak arányában, hogy kinek hány támogatója van. A DK kapott volna két listás helyet és négy biztosan vesztes körzetet (Bauer Tamás aprólékosan kimutatta, mennyire nem volt arányos a DK valós támogatottságával, még az akkori mérések ismeretében sem, a megállapodási javaslat);
– A DK listás jelöltjeivel szemben az MSZP-nek legyen vétójoga. Ám Gyurcsány, Vadai Ágnes, Molnár Csaba, Varjú László eleve szóba sem kerülhet, mint a közös lista tagja.
A DK-t a megállapodásból való kirekesztéssel kényszeríttették rá, hogy vagy a feloszlatásukat mondják ki azonnal, vagy bizonyítsák, hogy alábecsülték őket, alaptalanul állították, hogy többen utasítanának el egy Gyurcsánnyal és a DK-val való együttműködést, mint amennyien szélesebb összefogást óhajtanának.
A közös ünneplés azért valósulhatott meg, mert Mesterházy és Bajnai érezték az alulról jövő nyomást, hiszen Bajnai éppen egy évvel korábban arra tett ígéretet, hogy minden ellenzéki erőt egyesít. Maga lett volna az erkölcsi megsemmisülés, ha ezt elutasítják. De az történt, hogy a közös ünneplés is erkölcsi és presztízsveszteséget hozott.
Ekkor azt a kiutat választották, hogy nem a valósághoz igazítják a politikájukat. Gyártottak egy összeesküvés-elméletet, amellyel látszólag el lehet menekülni a kézzel foghatóvá vált tömegakarat elől, egyben rá lehet erősíteni a „Gyurcsány az összeférhetetlen és megosztó” panelre, amelynek működésében – kiderült – már hiába bíztak.
Gyurcsány azért megbízhatatlan, mert nem fogadta el, hogy tabu legyen az ellenzéki térfél legneuralgikusabb kérdése, az összefogás. Ezzel szemben Mesterházy és Bajnai nem szószegők és megbízhatatlanok, amikor az ellenzéki térfél demokratikus erőinek egyesítésére vonatkozó ígéretet nem tartották be, és önkényesen szelektáltak.
Szanyi reakciója ékesen bizonyítja a dühöt, hogy a ragaszkodás a tarthatatlan stratégiához kudarccal fenyeget, ez pedig akár a karaktergyilkosságig is elviszi a rivalizálási küzdelmet. Sajnos fontosabbnak látszik ez, mint a deklarált cél, az Orbán-rendszer leváltása. Ráadásul nagyon sekélyes politikai kultúrára vall, hogy egy vitán felül demokratikus érték- és elvi alapon álló politikust egy platformra helyez – ugyanúgy a kártevő kifejezést alkalmazva rá – egy antidemokratikus önkényuralmi rendszer egyszemélyi vezetést megvalósító politikusával. Aki így minősít, az maga sem rendelkezik következetes demokratikus értékrenddel, mert az, legyen az illető bármennyire is felháborodva, kizárná az ilyen egalizálást. Sőt, ez Orbán elleni korábbi kritikáit is hiteltelenné teszi, mert kihúzza alóluk az elvi, értékalapú érvelést,és tisztán indulati szintre süllyeszti.
Orbán a néppel, az MSZP és az Együtt-PM meg az ellenzékkel azonosítja magát. Orbán azt vallja, ő a nemzet, aki nem óhajtja elfogadni a nemzeti együttműködés rendszerét, az nem a nemzet része. Szanyi azt üzeni, mi vagyunk az ellenzéki összefogás, aki szerint ez nem elég, aki nem bennünket követ, aki az „ellenzék ellenzéke”, az kártevő. Ha az ellenzéki térfélen a demokratikus pártok között sincs meg konszenzus kultúrája, akkor miért is csodálkoznak a Fidesz antidemokratizmusán?
Az MSZP és az Együtt-PM talán azt reméli, ha úgy tesz, mintha ármánykodók hekkeltek volna meg egy többség által elfogadott megállapodást, az idő majd nekik dolgozik. Hogy nekik dolgozzon, arról ők is tesznek, némi karaktergyilkos kommunikációval és a demokratikus médiatér olyan használatával, amit a másik oldalnál kifogásolni szoktak. Vasárnap az ATV Szabad szemmel című műsorába, minő véletlen, csak Bajnai és Mesterházy kapott meghívást. Talán az sem véletlen, hogy ezt a két politikust nem lehet együtt leültetni Gyurcsánnyal, miközben folyamatosan őt bírálják. Vajon miért? Ha annyira igazuk van, és ha annyira bíznak abban, hogy ezt az igazukat az emberek is értik, akkor mitől tartanak?
A Klubrádió sem tálalja másképp a történteket. Nem kellett sem Bajnainak, sem Botkának attól tartania a velük készült interjúk során, hogy el kell majd magyaráznia, miért is megfelelő az az ajánlat, amelyet a harmadik demokratikus pártnak tettek. Nincs őszinte beszélgetés, csak monologizálás.
Miben lehet bízni? Egyetlen dologban, abban a hangulatban, amely október 23-án a Műegyetem-rakparton érezhető volt. A hamis, mert tapinthatóan a valósággal szembemenő politizálásból egyre több embernek van elege, akkor is, ha ezen a térfélen folyik. Ha ezt még idejében sikerül megértetni, akkor és csak akkor van remény.
