2001. december 27. - Elkészült a Nemzeti Színház

8 éve, ezen a napon…


…megkezdődik a határidő előtt egy hónappal elkészült Nemzeti Színház átadása-átvétele, amely a tervek szerint január 14-éig tart. Az épületbe már az átvételi munkák idején beköltözik az igazgatóság, a gazdasági hivatal és a varroda, az első két bemutató próbái pedig – Madách Tragédiájáról és Shakespeare A viharáról van szó – már január másodikán megindulnak.

A Magyar Hírlap december 21-én interjút készített a Nemzeti Színház kormánybiztosával, Schwajda Györggyel, aki elmondta, a színház 15,4 milliárd forintba került. Ő maga egy hónappal korábban felkérte Medgyessy Péter pénzügyi tanácsadó cégét az építkezés teljes pénzügyi ellenőrzésére. A vizsgálat Schwajda szerint mindent rendben talált, nincs semmiféle túlköltekezés. A kormánybiztos a világhírű zeneszerzőt és szintetizátorjátékost, Vangelist is felkérte, komponáljon zenét a március 23-án bemutatandó A vihar című Shakespeare-darabhoz. A zeneszerző elfogadta a felkérést. Részlet az interjúból:

„– Kormánybiztosként mit tett, hogy a Nemzeti Színház március 15-ei nyitóelőadása ne egyszerűen a kormányzó párt választási kampányának része legyen, vagy önnek is kötöttségei vannak?
– A nyitóelőadás eseményeit, illetve a közönségét a kulturális tárca szervezi, annyi azonban biztos, hogy a színházat nem a miniszterelnök, hanem Mádl Ferenc köztársasági elnök nyitja meg. …A közönséget úgy próbálják összeállítani, hogy lehetőleg minél kevesebb politikus foglaljon helyet a nézőtéren, de természetesen minden párt képviselője kap meghívást; főként a színházi szakma lesz majd jelen. Emellett tanulmányi versenyek győztesei, Madách-leszármazottak is meghívást kapnak. Kétszáz jegy azokat illet meg, akik korábban adakoztak a Nemzeti Színház építésére, őket sorsolás útján választják ki. Délelőtt különböző kiállítások is nyílnak, de az igazi megnyitó a Tragédia előadása lesz…
– Építészek, például Vadász György is a meghívottak között lesz?
– Építészek biztosan, gondolom, Siklós Mária és akik vele dolgoztak, bizonyára ott lesznek a nézőtéren. A jegyeket nem én osztom. Ami Vadász urat illeti, az ő esetében szerintem ezt a gesztus akár sértőnek vagy gúnyosnak is hatna. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.”

***

Az új Nemzeti Színház rövid története (1)

1988:
Új helyszín-kijelölő pályázatot írnak ki (a régi Felvonulási téren volt), ahol az Engels (a mai Erzsébet) tér lett a nyertes helyszín.

1995. november:
Az MSZP vezette koalíciós kormány három tárcának ad megbízást, hogy dolgozzák ki az Erzsébet téren felépítendő színház tervét (2).

1996. december:
Meghirdetik a tervpályázatot, amelyet 1997 májusában Bán Ferenc építész nyer meg.

1997. szeptember:
Megkezdik az előzetes munkálatokat.

1998. március 28.
Lerakják az épület alapkövét.

1998. október:
A Fidesz-kormány pénzügyi okokra hivatkozva úgy dönt, hogy a munkagödör kiemelésének stádiumában leállítja az Erzsébet téri beruházást. Hámori József kultuszminiszter egyben azt is bejelentette, hogy új pályázatot írnak ki, és a helyszín a Városliget lesz.

1998. november:
Lemond Bálint András, aki az épülő új Nemzeti Színház igazgatójának tisztét akkor már csaknem egy éve töltötte be. Ugyanebben a hónapban kinevezik Schwajda Györgyöt (3) az építkezés kormánybiztosának.

1999. március:
Schwajda György úgy dönt, mégsem írnak ki tervpályázatot. A színház vezető építészének Siklós Máriát nevezi ki.

1999. augusztus:
Mivel a városligeti terület kérdésében a kormánynak nem sikerült megegyeznie a fővárossal, kormányhatározat dönt arról, hogy az új Nemzeti Színház a pesti oldalon lévő, dél-dunai, volt expótelken épüljön fel (4).

2000. január 8:
Nyilvános vitát tartanak a Nemzeti Színház kapcsán felmerült építészeti, etikai kérdésekről a Bercsényi Építész Szakkollégium szervezésében.

2000. február:
A Budapesti és a Magyar Építész Kamara nyomására mégiscsak tervpályázatot hirdettek, amelyre hét építészt hívtak meg.

2000. május 26.
Az Új Nemzeti KHT. sajtótájékoztatón ismerteti a nyertes pályaműveket: a Vadász György vezette építészközösség pályaművét ítélték a legjobbnak. A terv alkalmazási módosításaiban azonban nem sikerült az építésszel megegyezni, és Vadász György arra sem volt hajlandó, hogy „Siklós Mária tervét csinosítgassa” (5). Ezért Schwajda György (6)

2000 júliusában
mégis Siklós Mária terveit nyújtotta be engedélyeztetésre. Az építésznő ellen a kamara etikai eljárást indított (7).

2000. augusztus 18.:
Kormányhatározat jelöli ki a Nemzeti Színház Rt.-t mint beruházót. Az 1999. decemberi közbeszerzési tender nyerteseként az Arcadom Építőipari Rt.

2000. szeptember 14-én
megkezdi a munkálatokat a Duna-parton, ahol egy új városközpont részeként épül fel a nemzet új színháza.

2001. május 10:
A Nemzeti Színház bokréta-ünnepén beszédet mond a miniszterelnök: „Ma még magányosan állnak az új falak. Vannak azonban, akik a város új életterét álmodták meg ide.” „Mindannyian érezhetjük, hogy Magyarország újra gyarapodik.” „…ma itt áll előttünk az új évezred üzenete, a korszakváltás szimbóluma.”

2002. március:
Siklós Mária Mádl Ferenc köztársasági elnöktől „a Nemzeti Színház felépítése érdekében végzett áldozatos munkája elismeréseként” a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át.

2004. március:
Az Állami Számvevőszék nyilvánosságra hozza A Nemzeti Színház beruházása ellenőrzéséről című jelentését (8).

2008. október:
A Belváros díszpolgárává választották Siklós Máriát, a Nemzeti Színház tervezőjét. A szocialista és szabad demokrata frakció kivonulással tiltakozott a választás ellen (9).

Az épület minőségéről hosszas és terjedelmes viták folytak. Néhány vélemény:

Kisstílűen nagyvonalú avagy nagyvonalúan kisstílű?
„Tejbe sírni”
Építészek kamarája?
Szakbírálat — Az új Nemzeti Színház koncepciótervéhez
Vélemény a Nemzeti Színház Koncepciótervéről
Hozzászólásként a Nemzeti-ügyhöz — Vincze Lászlótól

(1) Forrás: Wikipédia, Népszabadság
(2) Török András: Előterjesztés a Nemzeti Színházról (Budapesti Negyed, 1997. 4. szám)
(3) Schwajda György: Javaslat a Nemzeti Színház ügyének rendezésére (Uo.)
(4) Az új helyszínről: részlet Déri Attila „Nemzeti színházaink” című írásából (Mozgó Világ, 2001. 1. szám.)
„A színház a Soroksári úthoz csatlakozó bekötőutakról közelíthető meg, és délnyugati irányba fordul. Ez az első országos jelentőségű budapesti középület, amely kikerül a főváros történelmileg kialakult belterületéről. E tény a ’polgári és nemzeti’ kormány és a ’liberális és kozmopolita’ fővárosi vezetés ellentétét tükrözi: ki-ki pártállása, indulatai szerint kommentálhatja.
(5) Részlet Déri Attila fentebb idézett írásából:
„Siklós Mária 600 személyes nézőterű színházat tervezett, 200 fős stúdiószínházzal, logikus belső térkapcsolatokkal, a “Nemzeti”-hez szükséges protokollterek – díszpáholy stb. – színvonalas kialakításával. A színház technikailag nem lép túl a Guckkastenbühne (kukucskaszínház) konvencionális felfogásán, szerkezete, színpadtechnikai berendezései kötöttek, színpada nem variálható, színpadkerete nem oldható fel, előszínpada nem alakítható ki, oldalszínpadai nem teljes értékűek, aréna jellegű színpad-kialakításra korlátozottan sem alkalmas. E színpad – amelyet Ditrói Mór ismerősként üdvözölne – alkalmas a hagyományos nemzeti színházi repertoár hagyományos bemutatására, de semmi többre; nem ad lehetőséget a 20. században kialakult – vagy újra a színpadi eszközök közé emelt – rendezési megoldások alkalmazására, valamint azon dramaturgiai rosszalkodások kipróbálására, amelyek nélkülözhetetlenek a színpadi művészet fejlődéséhez. E merev és egyvariációs terv nem éri el Hofer tervének színvonalát, és elmarad Ligeti és Bán sokféleképpen variálható, rugalmas színpadterveitől; nem alkalmas a nemzeti színjátszás első számú alkotóműhelyének – ami a Nemzeti Színház feladata lenne.”
(6) Váradi Júlia interjúja Schwajda Györggyel. Mozgó Világ, 2001. 1. szám.
Részlet az interjúból:
„– Felmerül, hogy egy idő múlva, ha visszanéz erre a dologra, akkor úgy fogja érezni, hogy ezt is elszúrta? (A szolnoki színházzal és a többivel kapcsolatban durvább kifejezést használt.)
– Hát igen, ez sokszor fölmerül most közben is.
– Például akkor, amikor Vadász György nyertes pályázata helyett úgy döntött, hogy az ön által felkért Siklós Mária terveit valósítja meg?
– Azt hiszem, hogy azt nem b…tam el. Azt jól csináltam. De ez megint a Nemzeti Színház témaköre, amiről most – ahogyan már mondtam – nem szeretnék beszélni.
– De hisz ez közügy, amiről az egész ország beszél, és amellyel tele van a napi sajtó.
– Hát épp ez az, hogy túlságosan is tele van vele minden. Nekem meg ezt el kell viselnem. Megígérem, ha majd véget ért, akkor leülök magával, és mindent elmondok. Bár az is lehet, hogy nem ülök le, hanem magam megírom.
– Annyit azért még nagyon szeretnék tudni, hogy amikor azt mondta az előbb, hogy mindig is ’jól feküdt’ a politikánál, pedig nem tett ezért semmit, gondolt-e arra, hogy a mai közvélekedés szerint ön olyan viszonyban van a mai politika főszereplőivel, Várhegyi Attilától Orbán Viktorig, hogy ennek a viszonynak köszönhető az a konstrukció, amelyben egyszemélyi és teljhatalmú döntési jogokkal ruházták fel egy olyan jelentős nemzeti intézmény, mint a Nemzeti Színház sorsát illetően?
– Nekem jogilag semmi közöm Várhegyi Attilához, engem közvetlenül a miniszterelnök nevezett ki. Hogy ki kinek tesz meg mindent, azt most nem szeretném firtatni. Én bizalmat kaptam és egy lehetőséget, hogy ez alatt a két év alatt bebizonyítsam, mire vagyok képes. Hozzám a hatalomból semmilyen kérés nem érkezett.
– Vagyis a költségvetésért felelős politikusok teljesen szabad kezet adnak abban, hogy hogyan és mint használja föl a magára bízott közvagyont?
– 98-ban született meg az a kormányhatározat, amely a Nemzeti Színház fölépítéséről döntött, valamint az elkészülés határidejéről és a Horn-kormány által korábban megállapított pénzügyi keret inflációs fölszorzásával létrejövő összeg felhasználásáról. Ezt a határozatot én magamra nézve kötelezőnek tekintem. Amit most csinálok, az a kormányhatározat végrehajtása.
– Jól tudom-e, hogy a Nemzeti KHT még nem látott pénzt, mert a munkálatok Demján Sándor hiteleiből történnek?
– Az első 270 milliós számlát már kifizettem, a bankok pedig hamarosan megkötik a hitelszerződést Demján Sándorral, s akkor látom majd, hogy is állunk.”
(7) A Budapesti Építész Kamara Etikai Fegyelmi Bizottságának Határozata. És: interjú Sylvester Ádámmal, a Budapesti Építész Kamara elnökével.
(8) Részlet a Hetek című hetilap összefoglalójából:
„Mint ismeretes, az Orbán-kormány 1998-ban döntött úgy, hogy az Erzsébet téri építkezést leállítja, és a színházat egy új helyszínen építi fel, mert a beruházás terv szerinti befejezésének várható költsége meghaladná a 19 milliárd forintot. Határozatában a költségvetési támogatást 1998. évi áron 8,2 milliárd forintban rögzítette, döntött a közadományok beruházási célú felhasználásáról, és kitűzte a 2002. március 15-ei átadást. Az ÁSZ megállapítása szerint végül az új Nemzeti bruttó 19,27 milliárd forintba került. Az Erzsébet téri építkezés feleslegessé vált részeinek más célra való átalakítása, amely eddig 5,7 milliárd forintba került, még – például a konferenciaterem befejezése – legalább 800-900 millió forint felhasználását igényli.”
(9) „Az MSZP és az SZDSZ elfogadhatatlannak tartja a Nemzeti Színház körüli kultúrbotrány emblematikus alakjának kitüntetését. Az V. kerületi Erzsébet teret máig díszítő gödör látványos emléke annak, hogy a neves magyar és európai építészekből álló zsűri által kiválasztott terv megvalósítását Orbán Viktor miniszterelnökként egyetlen tollvonással leállította. Ezt követően Siklós Mária vállalta, hogy politikai megrendelésre épületet tervezzen a győztes pályázó helyett. Az így létrejött épület sem esztétikájában, sem funkciójában nem tudta megismételni a nyertes terv nívóját. Siklós Mária olyan döntésben vállalt szerepet, amit éppen Belváros-Lipótvárosban nem ismerhet el egy díszpolgári kitüntetéssel.”

(Összeállította: m.zs.)

отопительные твердотопливные котлы длительного горениялидов.рф отзывыpayperprofits форум