Király Júlia: Sodródunk lefelé, ami talán rosszabb a válságnál
- Részletek
- Szemle
- 2013. november 07. csütörtök, 05:02
- (mzs)
Ezzel a címmel közölt interjút szerdán az Origo Király Júliával, a jegybak volt alelnökével. Mint akkoriban beszámoltunk róla, Király Júlia idén április 8-án, csaknem három hónappal a mandátuma lejárta előtt lemondott az MNB alelnöki tisztségéről (lemondó levelének ismertetése, az Economist, illetve a Financial Times írása, Gadó Gábor véleménye). Most először szólalt meg a lemondása óta. Az alábbiakban néhány részletet közlünk Baksa Roland hosszú interjújából.
Miért nem szólalt meg eddig?
„Nemcsak én nem szólaltam meg gazdaságpolitikai, még kevésbé monetáris politikai kérdésekben, hanem Simor András volt elnök és Karvalits Ferenc volt alelnök sem, akik velem együtt a jegybank előző vezetését alkották. Mégpedig azért nem, mert úgy érezzük, nem elegáns visszaszólni, kívülről aktuális jegybanki döntéseket minősíteni.”
A 2008-as válságról
„Nagy dilemma volt 2008 nyarán, pár hónappal a világ pénzügyi rendszerét bedöntő Lehman Brothers-csőd előtt járunk. Élelmiszer- és olajársokk, megugró infláció. Szabad-e ezeken átnéznie a jegybanknak, vagy sem, kamatot kell emelnie, vagy sem? Tudtuk, hogy az egy évvel korábban az Egyesült Államokból elindult pénzügyi piaci válságnak lesz valamilyen hatása, de azt nem sejthettük – aligha sejtette ezt akkortájt bárki is –, hogy olyan durva lefagyás lesz ebből, mint ami a Lehman tönkremenetele után, ha nem is azonnal, de pár hét csúszással bekövetkezett.”
„El kell ismerni, voltak akkortájt pénzpiaci szereplők, akik jelezték, hogy óriási feszültség van a piacon, nagy baj lesz, de ez túlzásnak tűnt. Azért, mert a napi adatok, ábrák sem mutatták ezt. Hogy miért? Addig sehol a világon nem voltak olyan likviditási stressztesztek, amelyek abból indultak volna ki, hogy a piacok egy az egyben leállnak. Október elejéig a világ sem tudta elképzelni, hogy ilyen bekövetkezhet.”
2008. október 9. csütörtökön csapta be az ajtót a válság Magyarországon, a forint gyorsan gyengült, az OTP-részvények zuhantak, pánik volt az állampapír- és részvénypiacon, megállt a devizacsere-piac. Onnan kezdve mi a jegybankban vészhelyzet üzemmódban éltünk, működtünk. 2009 nyaráig eltartott ez az egész.”
A devizahitelekről
„2003 óta minden nyilvános szereplésemben nemet mondtam a devizahitelre, már az első alelnöki előadásomban arról beszéltem, hogy a magyar devizahitelezés azt a fajta válságot idézheti elő, amit az Egyesült Államokban a subprime hitelek robbantottak ki (ebből lett a világválság). De még ezzel együtt is úgy érzem, nem feküdtem keresztbe a devizahitelezés előtt. Kiabáltam, de más módon is meg kellett volna próbálni megakasztani a folyamatot. A jegybanknak valóban nem voltak akkor eszközei, de – és ezt volt kollégáim még utólag sem fogják szeretni, mert megkerülhető intézkedés, és szétver egy elegáns eszközrendszert – lehet, hogy mégis kötelező tartalékot kellett volna képeztetni a devizahitelekre, hogy legalább homok kerüljön a banki gépezetbe, és lassuljon a rohanás. Más eszközünk ezen és a kiabáláson kívül nem volt, jogszabály-módosítást hiába kezdeményeztünk, az mindig elbukott. Személy szerint tiszta a lelkiismeretem, de mint döntéshozó mégsem voltam elég erélyes.”
A Matolcsy-féle MNB növekedési hitelprogramjáról
„Nem szeretnék a magyar bankrendszerért felelős döntéshozó lenni négy-öt év múlva. Akkor jön el az igazság órája, a most nyújtott hitelek egy nem elhanyagolható része be fog dőlni.”
„Az eddigi információk alapján megkockáztathatom, hogy a most kiáramló hitelek nem fogják azt a beruházási többletet hozni, amely elég lenne ahhoz, hogy a magyar gazdaság a most jellemző 0 százalékos vagy annál alig nagyobb potenciális növekedési ütemről a felzárkózáshoz szükséges magasabb növekedési pályára kerüljön. Így marad a gyér növekedési képesség, a lassú lefele sodródás, ez pedig hosszú távon konszolidálandó bankrendszert fog örökül hagyni. Nem gondolom, hogy jéghegynek megy az ország, nem hiszem, hogy bármi nagy tragédia történik, de nem látok semmit, ami módosítaná azt a véleményemet, hogy egy leszakadó, lefele sodródó gazdaságban élünk, ami talán rosszabb, mint egy nagy válság.”
