Fizettem Orbánnak




Sok szó esik mostanában arról, hogy az Orbán-kormány által kivetett sarcokat a nagy cégek áthárítják-e a fogyasztókra vagy sem. Lehet, hogy díjaikban közvetlenül nem, de az ellátás romló színvonalában biztosan.


Például abban, hogy milyen minőségű szakembereket alkalmaznak. Itt lehet spórolni. A jobb szakember nyilván drágább, a gyengébb pedig olcsóbb. A cégnek.


A minap megrendeltem internetes szolgáltatómtól, a Magyar Telekomtól egy kis átalakítást: a modemet az egyik szobából át kellett helyezni a másikba, és az új helyen be kellett üzemelni egy vezeték nélküli routert. A kiszállási díj 3990 Ft, a munkadíj negyedóránként 1778 Ft. Mivel hozzáértő barátom szerint ez egy tizenöt perces munka, arra számítottam, hogy durván hatezer forintból megúszom.


Csakhogy a Magyar Telekom nem hozzáértő barátomat küldte, hanem egy olyan „szakembert”, akinek már az antréja sem sikerült túl jól. Nem találta a megfelelő kapucsengőt (amire pedig rá van írva, hogy én vagyok a csengő), és a kapuból rám telefonált. Az egyszerű villanyszerelő munkával, a dugalj (vagy ahogy ők mondják: ADSL végpont) áthelyezésével öt perc alatt végzett. (Itt csak egy apró hibát követett el: a telefonhoz csatlakozó riasztót rosszul kötötte vissza. Amikor próbariasztást csináltam, és nem működött, szétszedte, megnézte, és közölte, hogy jól van bekötve. Biztos a riasztóval van a baj. Másnap kihívtam a riasztóst, aki potom tízezer forintért három perc alatt a megfelelő drótokat átdugta a megfelelő helyekre.)


Miután megvolt az ADSL végpont, elkezdődött a tanulás. Sajátos konstrukcióban, mert ő tanult, de a tanulópénzt én fizettem.


Ilyen routert még nem láttam, közölte a tanulás elején. Elővette szolgálati tabletjét, és az interneten megkereste ezt a típust. Megtalálta, de a szöveg angol volt. Próbált magyart keresni, de nem talált. Akkor szolgálati okostelefonján hívta a központját, de az nem vette föl. Amikor végre fölvette, a főnöke épp nem volt telefonközelben. Javasolták neki az egyik kollégáját, de az azt mondta, hogy így hallomásból, telefonon keresztül nem tud segíteni. Erre felhívtam hozzáértő barátomat, és átadtam a „szakembernek” a telefont. Barátom hallomásból, telefonon keresztül instruálta, miközben az egyes etapoknál én fordítottam neki az angol szöveget. Nagy nehezen sikerült a routert beüzemelni.


De jött a második felvonás: a másik szobában lévő gépbe dugott WIFI-sticket is be kellett állítania. Amikor már egy órája nem sikerült, elvesztettem a türelmemet, és kértem a számlát. Ez a nálam töltött idő alapján tizenhatezer forintra rúgott. Mivel a Telekom-szerelvényhez már nem kellett hozzányúlni, másnap elhívtam hozzáértő barátomat, aki két kattintással megcsinálta a megfelelő beállítást.


Hát így fizettem ki Orbánnak a távközlési cégekre kivetett sarc rám eső részét.