Fót tanulsága

• Nyomtatás

Részletek

2013. november 27. szerda, 05:57

Bauer Tamás

A fóti polgármesterválasztás eredményének örülhetünk. Győzött a demokratikus pártok közös jelöltje, a leadott szavazatok 25 százalékával. Ismét megmutatkozott, hogy van értelme az MSZP, Együtt 2014–PM és DK közös fellépésének. Érdemes azonban az eredményt kicsit továbbgondolni.

A győztes mögött három jelölt végzett, 20 százalék körüli eredménnyel: két független és a Fidesz által támogatott CÖF-jelölt. Ha három demokratikus párt összesen 25 százalékot kap, az aligha fényes győzelem: ha nincs annyira rossz állapotban a helyi Fidesz, akkor ez biztosan nem elég a győzelemhez. Ha a közös jelölt 35–40 százalékot szerez, ennyivel már eséllyel lehet nyerni egyéni választókerületben az országgyűlési választáson is a Fidesszel és a Jobbik jelöltjével szemben, ha más kis pártok jelöltjei el is visznek néhány százalékot.

Ha tovább nézzük a fóti eredményt, azt látjuk, hogy az ötödik helyen a Fodor Gábor vezette Liberálisok jelöltje, Varga Nóra Mária végzett, 13 százalékkal. Ha teljes lett volna a demokratikus pártok összefogása, talán elérhető lett volna a 35–40 százalék. (Varga Nóra Mária nem minden szavazója szavazott volna feltétlenül közös jelöltre, de talán olyanok is szavaztak volna rá, akik külön-külön egyikükre sem, ezért nem adom össze mechanikusan a 25 és a 13 százalékot.) A liberális jelölt eredménye a választás igazi meglepetése. Elindult a korábbi polgármester lemondásával megüresedett egyéni választókerületben, ahol egy független jelölt nyert, és nem a jól ismert szocialista politikus, és ott is elért 5 százalékot. Annak a pártnak a jelöltje, amelynek a nyáron ajtót mutattak a szocialisták, s amelyet rendre nem létezőnek minősítenek a nagy demokratikus pártok politikusai.

Mondhatnánk, hogy ez a meglepő eredmény országos szempontból semmit sem jelent, a jelölt volt jó. A jelölt valóban kitűnő volt, de nemcsak erről van szó.

A Medián utóbbi két kutatásába beillesztett egy szokatlan kérdést, és a válaszok fölöttébb tanulságosak. Azt kérdezte meg 1200 felnőtt válaszadótól, hogy ha a demokratikus pártok egyetlen listával indulnának a jövő tavaszi választáson, melyik öt politikust helyeznék a lista élére. (Az októberi eredmény a Medián honlapján, a novemberi az intézet Facebook-oldalán látható.) A kormányváltást kívánó választók körében novemberben a legtöbben, 77 százalék Bajnai Gordont, 66 százalék Mesterházy Attilát, 45 százalék Gyurcsány Ferencet látná szívesen a lista első öt helyének valamelyikén. Ebben nincs semmi meglepő, ők vezetik a három, mérhető támogatottságú és együttműködésre kész demokratikus pártot. Ami miatt fontosnak tartom az eredményt, az az, hogy utánuk Kuncze Gábor következik, akit a megkérdezettek 33, Bokros Lajost 27, Fodor Gábort 25 százaléka javasolja a feltételezett közös lista elejére. Pedig Kuncze és Bokros már kijelentette, hogy a szervezete nem is indul a választáson. Csak ezután következik 18 százalékkal három szocialista politikus, Lendvai Ildikó, Botka László és Szanyi Tibor, majd őket követi 17 százalékkal Karácsony Gergely, 14 százalékkal Schiffer András és 13 százalékkal Vadai Ágnes. A „megújult MSZP” olyan frontembereit, mint Horváth Csaba, Tóbiás József vagy Kunhalmi Ágnes csak 7, illetve 6 százalék említi, az Együtt 2014 olyan fontos vezetőit, mint Kónya Péter és Juhász Péter szintén csak 8, illetve 7 százalék, a harmadik társelnököt, Szigetvári Viktort viszont csak 1 százalék említi.

Mi következik ebből? A választásokon egy politikai erő vonzereje programon, üzeneteken, de legalább annyira a politikai erőt a közvélemény előtt megszemélyesítő vezetőkön múlik. Van eset, hogy egy választáson egyetlen ember is sikerre tud vinni egy pártot, ahogy az MDF-et 1990-ben Antall József, az MSZP-t 1994-ben Horn Gyula, 2002-ben Medgyessy Péter és 2006-ban Gyurcsány Ferenc, illetve a Fideszt 1998-ban és 2010-ben Orbán Viktor vitte sikerre. De azért az MDF 1990-es győzelmében ott volt Csurka István és Für Lajos is, az 1994-es MSZP-győzelemben Békesi László, Kósáné Kovács Magda és Németh Miklós is. Mindenki oda tudott állítani mást is a győztes párt mellé. Most pedig, amikor a demokratikus oldal egyik politikusának sincs – persze különböző okokból – átütő mozgósító ereje, a sikerhez nélkülözhetetlen, hogy az Orbán-rendszerrel szemben állók mozgósítására csatasorba álljon Bajnai és Mesterházy mellett nemcsak a DK élén álló Gyurcsány, de Kuncze, Bokros és Fodor is. Jócskán vannak demokratikus választók, akiket éppen ők tudnak elvinni az urnához Orbán ellen szavazni, ehhez az MSZP és az Együtt–PM szövetség nem elég.

A fóti választás tanulsága tehát: teljes összefogásra van szükség a Fidesz legyőzéséhez, amelynek a Műegyetem rakparton megjelent valamennyi szervezet részese. Ebből viszont az összefogás formájára nézve is adódik következtetés. A Fidesz által konstruált választási rendszerben az ún. koordinált indulás (amikor a pártok nem indulnak egymás ellen az egyéni választókerületekben, és külön-külön listákat állítanak) legfeljebb három párt összefogására alkalmas, teljes összefogáshoz bizony közös egyéni jelöltekre, közös listára és az annak élén álló közös listavezetőre van szükség.

Bauer Tamás közgazdász, a Demokratikus Koalíció alelnöke