Bizony, a Jobbikkal nem irogatunk alá!
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 28. csütörtök, 07:03
- Lánczos Vera
Bauer Tamásnak, a DK-nak és az MSZP-nek is igaza volt abban, hogy a Jobbikkal együtt nem kell aláírni, még vizsgálóbizottság ügyében sem. Ha van olyan, hogy értelmes elvi politizálás, akkor ez az. (Persze van értelmetlen, doktriner politizálás is, amikor az elvek életidegnek, és magukértvalóságuk olyan helyzetet teremt, mintha az ember lenne az elvért és nem az elv az értelmes életért. Ám ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó.)
A kérdés az, hogy ha valakit rasszista nézetei miatt szalonképtelennek tartunk, szalonképessé tehető-e időlegesen azért, mert valamely ügyben parlamenti együttműködéssel parlamenti eszköztárba tartozó megoldás könnyebben elérhető vele, mint nélküle.
A válasz: nem. Nem válhat szalonképessé, még ez okból sem. Az elvek nem akaszthatók szegre, jobb napokra. Már csak azért sem, mert jogosan tehet szemrehányást később az alkalmasint felhasznált politikai erő a következetlenség miatt, kikezdve ezzel fontosnak tartott elveink morális alapját. Márpedig a Jobbik nézeteinek elutasítása olyan morális alapról történik, amelyet nem hagyhatunk kikezdeni. Ezen túlmenően, a politikust arra tartjuk, hogy az ilyen helyzetekben adekvát megoldást találjon, amely akkor is eredményes, ha nem teszi szükségessé legfontosabb elveink szegre akasztását.
A Fidesz nem véletlenül alkotta meg úgy a házszabályt, hogy az ellenzéki pártok a Jobbik nélkül még egy vizsgálóbizottság felállítását sem képesek kezdeményezni. Éppen azért tette, hogy a demokratikus ellenzék ellenzéki jogosítványainak gyakorlását azzal is nehezítse, hogy erkölcsi dilemma elé állítja őket minden esetben, remélve, hogy így is, úgy is az erodálódásukat segíti elő.
Nem hiszem, hogy ennek a nemtelen nyomásnak engedni kéne. És nem értek egyet Andor Mihállyal (akivel különben szinte mindenben egyet szoktam érteni) abban, hogy nem aláírni egy ilyen kezdeményezést, egyet jelent azzal, mint elsiklani az áfa-csalást sejtető botrány felett, engedni nem kivizsgálni az ügyet.
Nem azok nyakába kell varrni a kudarcot, akik most helyesen és elvszerűen jártak el. Ha az LMP őszinte szándéka elsősorban a bizottság felállítása lett volna, akkor előbb kereste volna meg az MSZP-t és a független DK-s képviselőket – hiszen ismeri az álláspontjukat –, és figyelembe vette volna az igényüket, hogy a Jobbikkal nem óhajtanak közös aláírást. Begyűjtötte volna a PM aláírásait is, majd a még hiányzó aláírások érdekében felszólította volna a Fideszt. Elvégre ilyen botrány kivizsgálása mindenekelőtt a kormánypártok feladata lenne. Ha a Fidesz nem ír alá, nem csatlakozik, nyilvánvaló, hogy sáros, azaz így is igazolni lehetett volna az érintettséget, amiről Andor Mihály beszél. Ugyanakkor megőrizhető lett volna a Jobbikkal nem közösködünk elv is.
Vajon miért volt fontosabb az LMP-nek, hogy a Jobbikot megkeresse és csatlakoztassa, mint az, hogy a többiek óhajának eleget tegyen? Elég valószínűtlen, hogy a kívánt létszám elérése volt a célja. Hiszen az LMP eleve jelezte, hogy együtt akar működni a Jobbikkal, és miután emiatt elutasításra talált a másik két pártánál, gyorsan sajtótájékoztatót tartott arról, hogy az MSZP és a DK, illetve a Fidesz egyformán nem támogatja az ő javaslatukat. Nem véletlenül járt el így. Pontosan ez az álságos középen állás az LMP identitásának a lényege. Ennek bizonygatásához pedig semmi sem drága. Pedig az ár jelen esetben az volt, hogy a Fidesz nem maradt egyedül azzal a váddal szemben, hogy már csak az ő térfelén pattog a labda.
Bauernek abban is igaza van, hogy ha véletlenül a Jobbikkal együtt össze is jönne a vizsgálóbizottság felállításához szükséges számú aláírás, a Fidesz akkor sem hozna létre vizsgálóbizottságot. Ezt bizonyítja az is szerintem, hogy ha akarná, már megtette volna. Ráadásul csak arról van tapasztalatunk, hogy parlamenti vizsgálóbizottság érdemi eredményt még nem ért el. Akkor mi is a célunk? Mert a Fidesz képmutató és problémákat elkenő magatartása azzal is nyilvánvalóvá tehető, ha bizonyítható, hogy a bizottság kizárólag az ő aláírásuk hiányában nem alakulhat meg. Ami viszont a Jobbikkal való együttműködés után biztosan megmarad, az egyrészt az elvi álláspont feladásának morális feszültsége, másrészt a hivatkozási alap az elvtelenséggel való vádaskodáshoz.
Ha iránytűnk és közös nevezőnk a demokratikus értékrend, akkor nehéz körülmények között is lehet morálisan is elfogadható, hatékony megoldást találni.
Előzmények:
– Bauer Tamás: Ellenzékben, manapság
– Andor Mihály: Én meg Bauert nem értem
