Nemzeti buki
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 29. péntek, 07:23
- Huszár Ágnes
Teremnyi dohányboltok nyíltak a koncessziók új elosztásakor. A dohányneműk mellett márkás whiskyk, vodkák és drága energiaitalok várták a piros-fehér-zöld jelzéssel ellátott elsötétített üvegajtók mögött a nemzeti vásárlókat. De ezek még a jégkrémes hűtőpultokkal együtt sem töltötték be a teret. Mintha valamire még vártak volna.
És most azt is megtudtuk, mire. Sportfogadásokat is lehet kötni ezekben a tágas termekben. A totószelvények töltögetése nem sokakat hoz lázba, a lóversenyfogadás lehetősége sokkal inkább. A nemzeti trafikosok rövid átképzés után nyilván remek bukmékerként (becézve: buki) teljesítenek szolgálatot az egyre jobban benépesülő trafikokban.
Régi amerikai filmek rémlenek fel, ahol barázdált arcú férfiak teszik fel utolsó dollárjaikat füstös bukmékerirodákban. A buki – aki nemcsak felveszi a fogadásokat, hanem tuti tippeket is osztogat – telefonon lógva továbbítja a téteket. A zsúfolt helyiségben állandóan szól rádió, közvetíti a futamok állását, a fogadók lázas tekintettel várják a híreket, amelyek életről vagy halálról, meggazdagodásról vagy tönkremenésről szólnak.
A sokfunkciós nemzeti terekben a füstölnivaló a polcon marad. A nemzeti érzelmű polgárok tiszta levegőben vitatják meg, tétre vagy befutóra szánják a pénzüket. Tárgyilagos vita bontakozik ki arról, kire érdemesebb fogadni: az első futamban Emese Álmára, a fürge almásderesre, vagy a másodikban Turulfiára, a tüzes sötétpej csődörre.
Lovas nemzet vagyunk elvégre. Magyar ember, ha már nem is üli meg szőrén a paripát és fogatot sem hajt, legalább fogad rá. Szigorúan nemzeti alapon.
