Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 10. 24.

Válogatás az elmúlt hetek fontosabb írásaiból


FÓKUSZBAN:

2010. október 23.
Európa idióta
Index

„A tudományos és politikai élet kiemelkedő alakjai vettek részt azon az írországi konferencián, amit az Intel rendezett, és ami arra a kérdésre próbált választ adni, hogy merre haladjon a kontinens. A bajok egyre nagyobbak, látjuk, mi a cél, csak nem biztos, hogy képesek vagyunk tenni érte.”

„Az egész kontinens el van telve magától, és jobbnak hiszi magát a világ többi részénél, de Thierry Van der Pyl, az Európai Unió szakértője szerint ez óriási hiba. Tessék csak megnézni a táblázatokat, ha már olyan büszkék vagyunk az oktatásunkra: hány európai egyetem van a legjobb húsz között? Kettő. Hány amerikai? Tizenhét. Mi a helyzet a Nobel-díjakkal? 318 vándorolt az Egyesült Államokba, az angolokhoz, németekhez, franciákhoz összesen 192, és az ötvenes évek óta egyre jobban lemaradunk. Hogy az amerikai díjazottak közül sokan Európában születtek? Az senkit sem érdekel.”

„Az infrastruktúránkon is lenne mit fejleszteni: a huszadik században persze kiváló volt a helyzet a kontinensen, a 21. század erőpróbáinak azonban már csak néhány ország felel meg, míg Ázsia digitális infrastruktúrájával senki sem versenyezhet.”

„Az uniós szakértő szerint észre kell venni, hogy a felszabdalt európai piac a net előtt jött létre, és a net korában már nem versenyképes… Amíg a hivatalok és a nagyvállalatok képesek fenntartani ezeket a mesterséges korlátokat, addig aligha lehet versenyképes, egységes piacról beszélni.”

„Neelie Kroes, az EU még hetvenévesen is versenyképes elnökhelyettese egyetértett vele. Szerinte mienk a világ legnagyobb és legfontosabb piaca, ideje, hogy ez az ötszázmillió ember valóban egységként legyen kezelhető.”

„Malcolm Penn, a Future Horizons vezetője szerint viszont …a kontinens legnagyobb baja nem ez, hanem az eltunyulás. ’Sokan még mindig azt hiszik, hogy hamburgert csinálni ciki, pedig az üzletben csak egy kérdés van: a profité’.”

„Penn szerint ideje leszámolni azzal a nézettel, hogy elég csak a szolgáltatásokra támaszkodni, igenis újra foglalkozni kell az európai iparral és gyártással… Márpedig ahol a gyártás, ott a fejlesztés, ahol a fejlesztés, ott a pénz, és ahol a pénz, ott van szükség jó mérnökökre, szakemberekre.”

„Abban a legtöbb előadó egyetértett, hogy a kutatás-fejlesztésre több pénzt kell áldozni. Az EU céljai közt már régóta szerepel a háromszázalékos GDP-arányos k+f-ráfordítás elérése, most épp 2020-ra kéne elérni ezt a szintet, de a korábbi próbálkozások mind elbuktak.”

„Dan O’Brien, az Irish Times gazdasági szerkesztője viszont inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy nem is olyan nagy a baj. Bár a válság erőteljes, mégsem indultak meg azok a folyamatok, amelyek a harmincas években, nem fordultak a kétségbeesett emberek a kisebbségek ellen. Nincs bezárkózás, közös gondolkozás van, éppen ezért a kilábalás is hamarabb érkezett el, Európának meg óriási lehetősége van a megerősödésre.”

„Sokan azt gondolják, hogy már mindent Kína gyárt, pedig csak minden tizedik dollár köthető a kínai exporthoz… Harcba kell tehát szállni.”

2010. október 9.
Seres László: Hol marad a magyar Tea Párt ?
Hírszerző

„Hogy ez a fényességes vasárnapi nap pontosan mit eredményez majd helyben, illetve hogyan alakul majd kormány és önkormány immár meghitt, nemzetileg is együttműködő viszonya, hamarosan kiderül; a legjobb, hogy Budapest most már végre ’szellemi és lelki értelemben is az ország fővárosa lett’, mindig is gyanítottam, hogy csak közigazgatásilag az, miközben valójában, a kulturális és szellemi mélyrétegekben valami más volt Magyarország fővárosa, Esztergom vagy Felcsút talán, ja nem, mindkettő elesett. Mindegy, lassan a helyükre kerülnek a dolgok.”

„A kérdés ezzel szemben leginkább az, mi lesz most a köztársaság maradékával, 88/89-es demokráciánkkal a még (minimum) három és fél évig tartó intézmény- és piacellenes kormányzati össztűz idején és azután.”

„Pártszempontból az MSZP szolid győzelemként is értékelhető kiadós bukása az igazán érdekes fejlemény. Az LMP szinte értékelhetetlen teljesítménye május óta tartó parlamentáris láthatatlanságuk (illetve a tudatos választók esetében: nagyon is látható simulékony helyezkedésük) és gondolati káoszuk eredménye. Az ökopárt nem bojkottálta az őt – és a nagy pártokon kívül mindenki mást is – diszkrimináló új önkormányzati választási rendszert, persze, ideje sem volt rá, annyira fontos volt demonstrálni szekértáborokon felüliségüket, ami valójában nettó MSZP-fóbia, hiszen a Fidesz kormányfője azért szívesen látott vendég volt körükben.”

„Mit mond ez egyébként az országról, hogy a Magyar Szocialista Pártban most is Gyurcsány Ferenc az, aki képes félezres Belső Pártot szervezni? Saját szempontjából, pláne normális, polgári konz.lib. párt híján, teljesen racionális dolog a részéről, hogy hosszú távra megpróbálja megszólítani azt a gazdátlanul maradt ’modernizáló’ réteget, amely nem vevő ugyan az MSZP régi/új balos populizmusára („kisemberek” védelme, átkos ’neoliberalizmus’, stb.), de semmi gázt nem talál mondjuk a közpénzen underground zenét támogató PANKK programban.”

„Akik most Gyurcsány mellé állnak, a hazai provincializmus-skálán nyilván inkább a nyugatos-felvilágosult oldalon találhatók, de jogállam alatt azt értik, ha az ügyészség nem tartozik az állam alá, és helyeslik az osztogatást, ha azt ’jó’ emberek végzik ’jó’ célok érdekében.”

„…nincs is igény liberális pártra? Akik a más területeken totálisan állambarát Fidesztől elfogadják az egykulcsos adót, a kisebb parlamentet, a közszolgálati bürokrácia tervezett leépítését, azok mindezt a Kőszeg által joggal hiányolt, Donald Tusk-féle konz.lib. váltópárttól eleve el is várnák.”

„Konz.lib.? Hát, nevezzük így, tág értelemben. Sorolhatnánk ide a nem fideszes konzervatívokat, a klasszikus liberálisokat, gazdasági libertáriusokat, a volt CEMI szakértőit, az egyénben és a magántulajdonhoz való jogban hívő antikollektivistákat, a racionális gondolkodás híveit, vagy csak egyszerűen azokat, akik nem akarják, hogy túladóztatott és alulkvalifikált társadalomban éljenek. Akik ’szolidaritáson’ nem az újabb és újabb állami szociális programokat, privát bankok állami megsegítését, majd utána a bankadót értik. Azokat is idevehetjük, akik nem veszik be, hogy a ’neoliberalizmus’ okozta a legutóbbi világválságot, és az bukott volna meg…”

„Ha nem akarjuk, hogy a három, piacon lévő ellenzéki szocialista párt (MSZP, LMP, Jobbik) valamelyike legyen a jelenleg kormányzó polgári szocialisták váltópártja, akkor el kell gondolkodnunk azon, mi lehetne egy új konzervatív-liberális párt létrehozásának oka, legitimációja, már azon túl, hogy mindig jó, ha van ilyen a spájzban. Mondok két érvet: a Fidesz jogállam- és piacellenes nyomulása.”

„Tény, hogy kevés hiteles ember maradt állva ma Magyarországon egy ilyen projekt elkezdéséhez, de hogy Hack Péter az elsők között van, az biztos.”

Kéne meríteni az amerikai konzervatív-libertárius ’Tea Party’ mozgalomból is, ha már a The Budapest Timesból azt kell megtudnunk, hogy az osztrák Hayek Institut és a magyarországi Volksbank minapi konferenciáján felvetették ezt az ötletet. ’Európában is eljött az ideje egy Tea Party mozgalomnak. Ideje megállítanunk a politikusokat és megvédenünk a polgárok szabadságát’ – követelte a beszámoló szerint Barbara Kolm, az intézet főtitkára, teljes joggal.

Az amerikai teadélutánosok az alapító atyák szellemiségét, az egyén alkotmányos jogait kérik számon az egyre szocialistább Obama-adminisztráción. A teadélutánosok nem hisznek az állami mentőcsomagokban, az állami egészségügyben, a kötelező társadalombiztosításban, viszont sok minden másban igen, amit mi is megismerhetnénk. Ha érkezésünk volna rá.
Amíg nincs, addig elég hátradőlni és úgy tenni, mint ha nem lenne helyzet. Pedig az van.”

2010. október 7.
Lévai Katalin: Backlash - A történelem visszavág
Népszabadság online

„A történelem visszavág. Szabadon így fordítanám a címet, mely az angolszász genderirodalomban korábbi korszakok visszatérésére utal.”

„Senki nem állíthatja rólam, hogy a konzervatív nőpolitika híve lennék, de rémálmaimban sem jelennek meg a kormány által felállított női munkatáborok. Maradok inkább a ’backlash’ kifejezésnél, amikor a kormányzati nőpolitikát jellemzem: a múlt visszatér. Valóban, újra sokat hallunk családi tűzhely mellett gyermeket nevelő ’anyukákról’, gondoskodó államról, a gyes visszaállításáról, a nők életét megkönnyítő részmunkáról, ideális családmodellről és a genetikai különbségek elsődleges szerepéről a társadalmi szocializációval szemben.”

„Ugye milyen ismerős mindez? …a jobb- és a baloldali politikai elit láthatatlan szövetséget kötött a nőkérdésben. Csak az időpontot véti el. Ez a szövetség nem a rendszerváltás után jött létre, hanem jóval hamarabb – az államszocialista nőpolitika és a mindenkori konzervatív ideológia között. A rendszerváltás után egészen más lett a kép.”

„Az államszocializmus központosított nőpolitikáját azért nem fogadtuk el, mert saját ideológiájának ellentmondva egyenlőtlenségeket produkált; a mindenkori munkaerő-szükséglet függvényében terelgette a nőket az otthon és a munka világából ki és be; a magán- és a közszférát szétválasztotta; a család és a gyermeknevelés feladatait a nőkre hárította; munkaerő-piaci pozíciójukat gyengítette; hagyományos társadalmi szerepüket erősítette. S mivel ezeken a pontokon az államszocialista paternalizmus és a konzervatív családpolitika összeér, az utóbbit sem tartottuk követendőnek.”

„Mindkettő egyenlőtlenségbarát. Egyik sem veszi figyelembe, hogy a demokrácia a szabadság és az egyenlőség egyensúlyán alapul. A nők szabadságjogai, a szabad választás lehetősége mindkét ideológiában és gyakorlatban elsikkad. Új politikára volt tehát szükség. Ez a két nem közötti viszonyt az élet minden területén partneri, nem pedig hierarchikus kapcsolatnak tekinti. A nők és a férfiak közös felelősségét hangsúlyozza a családi élet és a gyermeknevelés területén is, és nem jelöl ki egyetlen ideálisnak tartott családmodellt. Elismeri az egyének és a családok szabad döntési jogát életmódjuk megválasztására. Olyan tabukat tör meg, mint a családon belüli erőszak, a prostitúció, a rejtett munkahelyi diszkrimináció és a szexuális abúzus. Mindez alaposan felborzolta a kedélyeket, mert ellentétben állt az addigi közgondolkodással.”

„A mai szocialistákon nem azt kell számon kérni, hogy soha nem rendelkeztek ’értékelhető nőpolitikai stratégiával’ (ami nem igaz), hanem azt, hogy miért nem vállalták következetesen a fent jellemzett európai genderpolitikát. Hol maradtak az esélyteremtő képzési formák, az egyéni szükségletekhez igazodó, munkába visszavezető programok, a pozitív akciók? Miért nem lett erősebb az antidiszkriminációs politika 2004 után sem, amikor már törvényünk is volt rá? Miért nem mérsékelték sokkal jobban a tőkés rend szülte egyenlőtlenségeket, miért csak a versenyt és a vállalkozás szabadságát hangsúlyozták?...”

2010. október 5.
Évek óta megoldatlan probléma a futball-huliganizmus, de mi a jó ellenszer?
Az Este vendége Hadas Miklós szociológus és Pajor Gyulai László, az MLSZ szóvivője
MTV online, videóval

Pajor Gyulai László: - Az MLSZ nem vár el semmit a kormánytól, az MLSZ szeretne a kormánnyal együttműködni, annak az érdekében, hogy rendet lehessen teremteni a stadionokban. …az alapvető kérdés az, hogy a szurkolóknak az anonimitása megszűnjön, tehát lehessen őket azonosítani, ha rendet bontanak, akkor megbüntetni, az igaz, de utána viszont távol tartani a stadionoktól, hogy egész egyszerűen ne mehessenek be többet.

– Akkor nézzük egy picit sorban, Btk. szigorítás, ez például mennyiben jelenthet megoldást?

Hadas Miklós: - Én ezt egy kicsit szűk horizontnak érzem. Mert kicsit hasonlatos ez a kérdés ahhoz, mint amit a közelmúltban megfigyeltünk, hogy a fiatalkorú bűnözést szigorúan próbálják büntetni, és 2000 Ft-os kozmetikumokat ellopó kislányokat zárnak börtönbe. Tehát itt az egész jelenséget kéne együttesen vizsgálni. Például az egész szolgáltatás színvonalát, a futball-szórakoztatás színvonalát emelni, valóban a stadionok felújítását elkészíteni, a szurkolókkal együttműködni, a szurkolói klubok létrehozását segíteni…”

„Pajor Gyulai László:  - … Itt inkább azzal van baj, hogy sok meglévő jogszabályt sem alkalmazunk. Tehát pl. most én erre a beszélgetésre készülve utánanéztem, a Btk-ban szereplő rendbontásért évente összesen 15­–20 ember ellen indul eljárás, úgy összesen és az utóbbi 10 évben mindössze egyetlenegy ember kapott letöltendő börtönbüntetést ezen a címen.”

„Hadas Miklós: - …Azt gondolom egyébként, hogy nagyon sok múlik pl. a rendfenntartók szakértelmén is. Tudjuk, olvashattuk, hallhattuk, hogy a Moldova elleni válogatott mérkőzésen a rendfenntartók hibájából olyan szurkolókat bántalmaztak, akik csak azt tették szóvá, hogy miért engedik be őket ilyen lassan. Egyébként most láttuk éppen az UTE-stadionnak ezt a körülkerített beengedő rendszerét. Ez az, amit az angol örvény megtilt. Nem  lehetnek rácsok, hanem az embereknek önmagukat kell fegyelmezni, és a kamerák arra szolgálnak, hogy kiszűrjék azt, aki nem képes az önfegyelem megvalósítására…. Nagyon ritkán fordul elő Angliában premierligás mérkőzéseken, ahol  80 ezer ember szurkol, hogy rendbontás lenne. Ugyanis ez egy szórakoztatóipari üzem, látványsport, ahol apukák, anyukák, nagymamák a kislány unokájukkal vesznek részt. Az erőszak kiszorult a stadionokból 10-15 évvel ezelőtt mindenhol, és a stadionokon kívül zajlik, városi terekben, parkolókban, előzetesen egyeztetett  koreográfia szerint, ahol egyébként a férfias fair playnek bizonyos elemeit betartják a verekedő felek. … A legfontosabb az hogy a játék színvonala olyan legyen, hogy az ember kimenjen a stadionba és ott biztonságban érezze magát. Amíg nem lesz olyan futball, amíg nem lesz 6-8 olyan elsőosztályú futballcsapat, amely kifejezetten magas színvonalú küzdelmet tud folytatni, addig nagyon kevesen lesznek a stadionban, és a kis, szűk körű rendbontóknak az aránya az igen erőteljesen érvényesül.”

2010. október 4.
Debreczeni József: „Szegény” Gémesi
Népszava online

„Midőn e sorokat írom, még nem tudom, ki lesz a jövő héten Gödöllő polgármestere. (Az olvasó már tudhatja.) A várost 1990 óta vezető Gémesi György, vagy valami új fideszes káder. Az eredményre kíváncsi leszek – noha a magam részéről egyiküknek sem szurkolok. A dolog mint politikai jelenség érdekel. Egyrészt, hogy melyik bizonyul nagyobbnak: az országos főhatalom birtokában lévő párt húzóereje vagy a húsz éve birtokon belül lévő helyi főnöké.”

„Azért írok Gémesiről, mert láttam áldozatként siránkozni az ATV-ben… A polgármester mélységesen föl volt háborodva, mint mondta, nemcsak őt és a családját sértették meg (beleértve a lánya méhében fejlődő, három hónap múlva megszületendő unokáját!), hanem magát Gödöllő városát is – és ő el se tudta volna képzelni, hogy ilyen elvetemültség, ilyen aljasság létezhet egyáltalán.

Na, ekkor döntöttem el, hogy írok erről a szegény áldozatról, aki egy igazi politikai túlélőművész – ám aki húsz év után magára maradt, s ebbe most bele is halhat…”

„Gémesi 1996-ban még Lezsákkal tartott Szabó Iván ellenében, 1999-ben viszont már Dávid Ibolyára tett Lezsákkal szemben – és mindkét partiban nyert.”

„Ám Gémesi egy évre rá elbizonytalanodott. Úgy érezte, a gyengébb lapra tett. Úgy látta, az MDF 2004-ben hiába jutott be az Európai Parlamentbe, a magyar Országgyűlésbe aligha fog.” „2006-ra – nem kis mutatványként – sikerült a cinkelt kártyát előhúznia: Fidesz-MDF-es közös jelöltként állt rajthoz Gödöllőn a parlamenti választáson. Aminek az ára persze az volt, hogy renegátként nem kapott befutó helyet az MDF országos listáján, de Gémesi ezt a lapot nem tartotta nyerőnek. Pechére! Mert az MDF-lista befutott, ő pedig hiába boltolt az asztal alatt a Fidesszel: közös jelöltként alulmaradt szoci riválisával szemben. A cinkelt lap lett a vesztő, így Gémesi csak egyet tehetett: kilépett az MDF-ből, jól bevágva maga után az ajtót. 2006 őszén megkapta a vigaszdíjat: a Fidesz nem indított polgármester-jelöltet Gödöllőn (ez nyilván a tavaszi alku része volt), így Gémesi ott ötödször is befuthatott. A parlamentből végleg kiesett, de városát négy évig még megtarthatta.”

„Így értünk vissza a jelenbe, cikkünk kiindulópontjához. Amikor is Orbánék ejtették Gémesit: nemcsak jelöltet állítottak vele szemben, de jól le is buzizták. (Nyilván közvetlenül akarják birtokba venni Gödöllőt).”

„A vele végeztetett munka valóban ’iszonyatos’ volt, visszanéztem például Gémesi 2010. januári hírtévés szereplését, ahol Csermely Péter így vezette föl: ’egy igazán undorító témával: az MDF-fel kezdjük’. Gémesi buzgón parírozott. ’Mit érez most’, az MDF láttán – így Csermely. ’Sírni volna kedvem’ – így Gémesi. Aki most levelet is írt Orbán Viktornak, hogy emlékeztesse őt az ígéretre, az adott szó szentségére – amire a nagyfőnök persze nem válaszolt (bizonyára el se jutott hozzá a levél). Hogy Gémesi mennyire ki van bukva, azt jelzi, hogy képes volt még a lánya hasában fejlődő embrióval is előhozakodni az ATV-ben. (2006-ban, mikor Dávid Ibolyát a fián keresztül rágalmazták ennél is aljasabb módon, valahogy elfelejtett tiltakozni, inkább kilépett a pártból.)”

„Nem értem Gémesit. Hisz tudhatná, milyen hitvány eszközökkel dolgozik Orbán: ilyen eszközként szolgált eddig ő maga is. Most, mint haszontalant, megpróbálják elhajítani: mit csodálkozik ezen?”

2010. október 1.
„A tanulás felelőssége a diáké”
Elekes Mihály pszichológussal, a Színes Iskola – Személyközpontú Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium szakmai vezetőjével Virágh Szabolcs készített interjút
Élet és Irodalom online

„A tatai Színes Iskola … nagykorú lett, és most már óvodától az érettségiig fogad gyerekeket, akiket a Carl Rogers amerikai pszichológus nevéhez fűződő személyközpontú szemlélet jegyében igyekszik támogatni önmegvalósításukban.”

„- Előfordult, hogy önöknek kellett megválni valamelyik diáktól?

- Igen, épp a múlt héten küldött el az iskolatanácsunk egy gyereket. Az ok az volt, hogy tönkreteszi az órát, és félelemben tart másokat. Tehát akadályozza a tanár munkavégzéshez és a többiek tanuláshoz való jogát. Többször súlyosan megszegte alkotmányunk legfőbb alapelvét, azt, hogy ’ne zavarj másokat!’…Szóval, ha kialakul egy ilyen visszatérő probléma, akkor általában a mediáció eszközéhez fordulunk, azaz leültetjük az érintetteket semleges mediátorokkal – ők erre kiképzett tanárok vagy akár én magam –, hogy közösen beszéljék meg az ügyet, és csak aztán jönnek a szankciók. Ez utóbbi minden esetben az iskolától való elzárást jelenti: első lépcsőben egy napra, utána háromra, ötre és így tovább, az út vége pedig az eltanácsolás… Vannak – Ranschburg Jenő kifejezésével élve – ’hőre keményedő gyerekek’, akik semmiből sem tanulnak, és nincs lelkiismeret-furdalásuk, tőlük sajnos muszáj megválnunk.”

„- …az itteni tanárok felkészültebbek, vagy legalábbis türelmesebbek, strapabíróbbak, mint az állami oktatásban dolgozók.

- Ez így persze nem igaz, vagy legalábbis leegyszerűsítő. A tantestület… nagyon összetartó közösség. Minden héten kétórás megbeszélést tartunk a hét eseményeiről, ami baráti hangulatú, de egyben szakmailag is tartalmas. Kéthavonta tartunk encounter-csoportfoglalkozásokat (Rogers által kifejlesztett, a spontán, találkozásra építő terápiás módszer - V. Sz.), ami az önfeltárásról, csoportközi viszonyokról szól... Ezt a fajta munkát ugyanis csak akkor lehet csinálni, ha a tanár maga is hisz az alapelvekben, tehát meg van győződve arról, hogy a hatalom nem túlságosan nagy erény, és mellette persze nagyon türelmes, bírja a nyüzsgést – mert hát a gyerekek tízen tízfelé mennek –, sőt integrálni tudja ezt a tanításba. A lényeg azonban az, hogy a gyerekek jelentős személynek érzékeljék a tanárt, akire azért kell odafigyelni, mert érdekes, és nem azért, mert ha nem figyelsz, akkor megbüntet. Nálunk nincs intő, sőt ellenőrző füzet sincs, és a dolgozattal fenyegetőzést sem használjuk, alsó tagozatban egyáltalán nem is írnak beszámolót a gyerekek. Helyette van sok relaxáció, meditáció, festés és játék, így a gyerekek ellazultak, valamint intenzíven fejlődik az önkifejezési és koncentrációs készségük is. Az aronsoni értelemben vett kooperatív módszerrel tanítunk már az első évtől kezdve, nincsenek padsorok, és természetesen igyekszünk minimalizálni a kiközösítéseket is. …”

„A jegyekre visszatérve: nekem csak az a fontos, hogy milyen kapcsolatban vagyok a gyerekekkel, az nem annyira, hogy ki hogyan tanul. Ugyanis a legfontosabb alaptételünk az, hogy a tanulás felelőssége a diáké. A tanár a saját felkészültségéért és emberségéért felelős. Amúgy sem lehet rákényszeríteni a gyerekeket a tanulásra, és azt is számtalanszor kimutatták, hogy az iskolai osztályzat nem korrelál a későbbi érvényesüléssel.”

„Ha azt mondja egy diák, hogy ma nincs kedve iskolába jönni, bízunk abban, hogy nyomós oka van rá. Megkérdjük, miért, és azt mondjuk, hogy rendben. Nem feltételezünk semmit, mert a „lógásnak" nincs értelme. Fontos, hogy bízzunk benne… A hiányzás egyébként egyáltalán nem probléma, a tatai gyerekorvosoktól például azt halljuk vissza, hogy a gyerekek azt kérik, ne írja ki őket, mert iskolába akarnak menni. Sokan jobban szeretnek iskolában lenni, mint egyedül otthon vagy bárhol másutt.”

2010. szeptember 30.
Iványi Zsófia: Időbűnözők - A Jobbik kampányfilmjéről
Magyar Narancs online

„Az 1940-ben készült Az örök zsidó (Der Ewige Jude) című, valamiért gyakran dokumentumfilmnek nevezett mű a zsidók ’igazi arcának’ leleplezésére törekszik, mely magasztos cél érdekében szépen levezeti nevezettek más népeken intézett élősködésének évezredes történetét, különös figyelmet fordítva az asszimilációt segítő ’álcázási módszerekre’ és a hasznos munkavégzés iránti hajlam teljes és genetikai alapú hiányára. S hogy a néző még jobban értse, hogy miről is van szó, ízléses párhuzamot von a zsidók és a patkányok között, melyet vizuálisan is megsegít: egy hömpölygő patkányhordára rávágja egy szűk sikátorban menetelő, meglehetősen slampos és rosszarcú emberek képét, miközben a narrátor a sunyiság, a gonoszság és a parazita lét mindkét ’fajra’ jellemző megnyilvánulási formáit taglalja.”

„A Jobbik - mára sokat emlegetett - kampányvideója valamelyest finomított ezen a már bevált képleten: náluk rágcsálók helyett szúnyogok jelennek meg erőteljes szimbólumként, de azért így sem bíztak sokat potenciális választóik fantáziájára. A kisfilmben szemlátomást jóravaló magyar emberek, többek között egy dolgos munkás és egy harcsabajszú kistermelő búslakodnak a honi igazságtalanságok felett, mindig ugyanazzal a kérdéssel zárva pár másodperces szereplésüket: ’A bankoknak/a politikus bűnözőknek/a multiknak/a cigány bűnözőknek mindent szabad?’ Problémáikat tetézi néhány szúnyog jelenléte, melyeket hasztalan próbálnak elhessegetni, majd a fináléban jön Vona Gábor, aki kedélyesen lecsap egy vérszívót, és mellé az üzenet: ’Elegünk van az élősködőkből. Ha önnek is, október 3-án szavazzon a Jobbikra!’”

„A nyugat-európai országok szélsőjobboldali pártjainak kampányanyagai mondandójukat és szándékukat tekintve semmivel sem különbek a mieinknél, a különbség lényegében annyi, hogy ők ’a kendőbe bugyolált’, ’sötét bőrű’, ’a külvárosokban lakó’ embercsoportokra húzzák rá nagyjából ugyanazt a mesterségesen kreált és alapjaiban hazug sablont, mint amit a Jobbik hazánk cigány állampolgáraira. Az más kérdés, hogy Nyugaton legalább odáig nem süllyednek, hogy egy számos országban betiltott náci propagandafilmből merítsenek ihletet.”
A Jobbik kampányvideója „önmagában elfogadhatatlan. Nem is csupán azokra nézve sértő, akikről szól (hisz azok jó része nyilvánvalóan csak a szélsőjobb fantáziájában és szóhasználatában létezik), de azokra nézve főként, akikhez szól, akikhez elér. Ha elfordítjuk a fejünket, mondván, hogy semmi vész, nem mi állunk a célkeresztben, meg ez csak szófia beszéd, ráadásul a patkány, lám, szúnyoggá finomodott, akkor magunk is visszautaztunk hetven évet az időben.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!