rss      tw      fb
Keres

Kötéllel a pincébe



A tankerületi igazgatókra fontos és hatalmas feladat vár. A legnagyobb értelmiségi csoportot, az állami iskolákban dolgozó 97 ezer pedagógust kell kordában tartaniuk. Bármennyit is rontott a több évtizedes kontraszelekció a pedagógustársadalom minőségén, nincs még egy ilyen nagy létszámú, szellemi javakkal felvértezett, tehát önálló gondolkodásra képes foglalkozási csoport. Nem mindegy tehát, hogyan működnek.


Az egyközpontú hatalomnak, mint amilyen a Rákosi- vagy Kádár-rendszer is volt, mindig szüksége van valamilyen listára, amelyben a hozzá lojális személyek adatait rögzíti, valamint azt, hogy céljai érdekében mire tudja őket használni. Ez hívták annak idején káderfejlesztési tervnek. Az Orbán-rendszer káderfejlesztési tervének alapjait a Kubatov-lista rakta le, majd a nemzeti konzultációk bővítették és finomították. Kiegészítő anyagot szolgáltattak még különböző Orbánhoz lojális civil szerveződések névsorai, több ezer értelmiségi által aláírt hűségnyilatkozatok (például a „Mi, ennek a nyilatkozatnak a megfogalmazói kijelentjük, Orbán Viktort a XX-XXI. Század Európa-szerte legkiemelkedőbb politikusának tartjuk” kezdetű), és – ellenkező előjellel – az alkalmatlanságot bizonyító különböző ellenzéki petíciók névsorai, az ellenzéki tüntetéseken készült felvételek és a Facebookon való kutakodás. Ezért aztán annak, aki a tankerületi igazgatókat kiválasztotta, nem volt nehéz dolga, amikor biztosítani akarta, hogy hűséges és megbízható káderek kerüljenek a posztra. Fontos szerepük van: nekik kell biztosítani a megfelelő szelekciót tovább, lefelé, egészen az alapokig, hogy a rendszer légmentesen zárjon, véletlenül se kerülhessen homokszem a gépezetbe.


Minthogy nem vagyok egy Kubatov Gábor, és nem vagyok közel a nemzeti konzultációk tüzéhez sem, ezért nem rendelkezem káderfejlesztési tervként használható listával. És a hatalom sem könnyíti meg a dolgomat: Hoffmann Rózsa már több mint egy éve kinevezte a tankerületi igazgatókat, de minisztériuma (vagy kreatúrája, a KLIK) még mindig adós a 198 igazgató bemutatásával. Még mindig nincs olyan lista, amelyből megtudhatná a nagyérdemű, hogy ki fia borja, honnan jött, mit tud, mit csinált eddig az a személy, aki – közvetve – a gyerekei sorsa felől fog dönteni.



A 2013-as „nemzeti tanévnyitó” – MTI

Persze az ember nem azért élte le kutatóként az életét, hogy ne próbálja meg rekonstruálni, miért is lett tankerületi igazgató, aki az lett. Hivatalos adatok híján a kutató kénytelen beérni az interneten föllelhető morzsákkal, de ez nem kevés, ha nem is az összes szükséges információ. 198 tankerület van, ehhez képest viszonylag kicsi azoknak a száma (14 fő), akikről semmilyen információ nincs. Összesen 200 igazgatóról próbáltam adatot gyűjteni, mert két igazgatót már lecseréltek.


Ismerve az orbáni egyeduralom természetét, abból a hipotézisből indultam ki, hogy a szakértelemnél fontosabb az Orbánhoz és politikájához való lojalitás, és ennek a lojalitásnak olvasható jelei vannak. A legegyértelműbb jelek az egyházakhoz, a Fidesz/KDNP pártszövetséghez és az ideologikus civil szerveződésekhez való viszony. Ezért különösebb elemeznivaló nincs azon a 13 személyen, aki egyházi iskolából került a tankerület élére, és azon a 6 főn sem, aki úgy lett tankerületi igazgató, hogy előtte nem folytatott oktatási tevékenységet, hanem főállású Fidesz-politikus volt: polgármester vagy megyei önkormányzati bizottság elnöke. Az ő lojalitásuk vitán felül áll.


A legtöbben – 85 fő – az önkormányzati tanügyigazgatásból jöttek, őket követik – 74 fő – a volt iskolaigazgatók vagy igazgatóhelyettesek.


Ismerve a Fidesznek a portással bezárólag mindenkit lecserélő személyzeti politikáját, abban biztosak lehetünk, hogy fideszes polgármesteri hivatalban baloldali vagy liberális beállítottságú osztályvezető nem maradhatott. És az utolsó nyolc évben baloldali vezetésű város csak elvétve akadt: 2006 után a városok 24 százaléka, 2010 után mindössze 5 százaléka, a huszonhárom fővárosi kerületből pedig csak egy. A polgármesteri hivatalok – változatos elnevezésű – oktatási osztályain dolgozók tehát már keresztülmentek egy szigorú szelekción. Helyben persze mindenki tudja, hogy a tankerületi igazgatónak kiválasztott Józsi (akinek vendéglátásra berendezett otthoni pincéjében egy kivilágított Nagy-Magyarország térkép van, benne kardot markolászó turulmadár, fölötte felirat: „Rendületlenül”) vagy János (az egyházközség világi elnöke) vagy Editke (a polgármester élettársa) hogyan került korábban az oktatási osztályra. Az interneten kutakodó azonban csak véletlenül botlik ilyen információkba. De ha nincs is ilyen adat, az nem jelenti azt, hogy az illető nem ment át a lojalitás-vizsgán. A meglévő adatok mind egy irányba mutatnak. A 85 tanügyérből lett tankerületi igazgató közül 18 főnél találhatók olyan jelzések, amelyekből egy főnök következtetni tud jobboldali elkötelezettségükre: valamilyen egyházi funkció; Fidesz- vagy KDNP-tagság; fideszes politikus férj; otthon kiakasztott székely zászló; polgári köri tagság; a már említett hűségnyilatkozat Európa „legkiemelkedőbb politikusa” mellett stb. Bármennyire is véletlen, hogy rábukkanunk az interneten ilyen lojalitás-jelekre, az nem véletlen, hogy egyetlen olyan tankerületi igazgatót sem találunk, aki valamilyen baloldali jelet eregetett volna ki magából.


Ami az iskolaigazgatókat illeti, bármilyen színezetű volt is az önkormányzat, a pályázók közüli választásban már 1990 óta érvényesült némi elfogultság. De amíg a baloldali kormányzati ciklusok alatt volt esélye igazgatói pozícióba kerülni jobboldali beállítottságú pedagógusnak is, a fideszes érában baloldali érzelmű pályázóknak már semmi esélyük nem volt. Az iskolaigazgatók is szigorú szelekción mentek keresztül. Helyben róluk is tudja mindenki, hogy kiféle-miféle a tankerületi igazgatónak kiválasztott Ilonka néni (az általános iskola igazgatója volt, mellesleg fideszes önkormányzati képviselő) vagy Árpi bácsi (gimnáziumigazgató volt, mellesleg szintén fideszes önkormányzati képviselő) vagy Kati néni (az általános iskola igazgatója volt, aki hitoktatóként meg egyházi tanácstagként segítette a Római Katolikus Plébánia munkáját, mellesleg fideszes önkormányzati képviselő). A véletlenek itt is egy irányba mutatnak. A már említett 74 iskolaigazgató közül 26 főnél találhatunk olyan jelzéseket, amelyekből a feljebbvalók következtetni tudnak lojalitásukra: városi vagy megyei képviselőség Fidesz/KDNP színekben; egy tanulmány arról, hogy miért általános nomád népek között a hátrafelé nyilazás; polgári köri tagság; a Facebook-szerű „Magyar vagyok” csoporthoz tartozás; adventi koncert szervezése; kiállítás és előadás „Székelyföldi élményeim”-ről; belépés a Nagycsaládosok Országos Egyesületébe; presbiteri funkció valamelyik gyülekezetben stb. Olyan volt iskolaigazgatók azonban nincsenek a tankerületek élére kiválasztott személyek között, akik MSZP-színekben indultak volna az önkormányzati választáson, vagy aláírták volna az interneten kerengő számtalan ellenzéki petíció valamelyikét.


Az ily módon jól kiválasztott tankerületi igazgatók legfőbb feladata, hogy az iskolákat megfelelő működésre szorítsák. Ezt három eszközzel érik el: az iskolaigazgatók jó kiválasztásával, a pedagógusok megfélemlítésével és a renitensek eltávolításával a pályáról. Az iskolaigazgatókat már eddig is jól választották ki a fideszes vezetésű önkormányzatok, itt tehát nagy változást nem jelent az államosítás. A másik két eszköz azonban friss fejlesztésű és nagy hatású fegyver. Ameddig az iskolák az önkormányzatok kezében voltak, és az igazgatók munkáltatói jogkörrel rendelkeztek, addig egy pedagógusnak volt esélye másik iskolába menni, ha konfliktusa támadt igazgatójával vagy nem felelt meg neki a tantestület légköre. Ez még a szocializmus idején is így volt. Amióta azonban az ország összes állami iskolájában dolgozó pedagógusnak egyetlen munkáltatója van, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, azóta a „nem megfelelő” viselkedéssel azt kockáztatja, hogy végleg kilökik a pályáról. Ha nincs konvertibilis szakmája – és a nyelvtanárokon kívül senkinek nincs –, akkor a végleges és reménytelen munkanélküliségbe hullik. Mivel számon tartják, mit telefonozik, mikor, miért és kinek; aktákba írják, miről álmodozik, és bármikor előkotorhatják azt a kartotékot, amely jogát sérti meg, lakóhelye önkormányzata még a közmunka lehetőségétől is megfoszthatja.


Mehet a pincébe a kötéllel.




Andor Mihály, szociológus