DEFICIT = a szándékon túli eredmény
- Részletek
- 2014. január 18. szombat, 05:57
- Csillag István
Csillag István: DEFICIT = a szándékon túli eredmény
(Jövedelemegyenlőtlenség, újraelosztás, államháztartási hiány)
Kalligram, 2013., 304. old. 2990 Ft.
deficit
A kötet előszava
A tartós államháztartási hiány minden ország életét, fejlődését kényszerpályára tereli. Ezen a kényszerpályán elsősorban a kormányok egyensúlyoznak a hiány és a miatta felhalmozódott államadósság mérséklése, az emiatti népszerűtlen lépések és a kormányzóképesség megtartása, a hatalmon maradás között. A hiány nem véletlenül alakul ki, mérséklése és a mérsékléssel szembeni társadalmi ellenállás azonban jóval tudatosabb, mint a hiányhoz vezető folyamatok. Nem Magyarország az egyetlen, ahol ez a küzdelem végtelen történetté vált, és végigpillantva más országok példáit egyáltalán nem egyediek azok az okok, amelyek a deficitet létrehozták, az azonban már a sajátos magyar viszonyokat tükrözi, ami miatt Magyarország nem képes kiszabadulni ebből a béklyóból. Ha csupán az államháztartási hiány kialakulására vonatkozó nemzetközi irodalmat tekintjük át és nem is veszünk el a gazdaságtörténet, vagy a közpolitikák történeti alakulásának feldolgozásában, akkor is meglepetéssel fedezhetjük fel, hogy a nagyon egyedinek, nagyon magyarnak hitt döntések mennyire ismerősek más kormányok, más országok államháztartási eseményeinek alakításában. Mégis – ahogy ebben a könyvben látni fogja az olvasó – a hasonlóságok ellenére, a magyar államháztartás és a magyar gazdaságpolitika alapbetegségéhez: a képződő bevételeket meghaladó kiadásokhoz, így a tartós és kizárólag külföldről finanszírozható deficithez a sajátos magyarországi történések, a sajátos magyar politikai viszonyok voltak szükségesek.
„A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – kezdi Tolsztoj Anna Karenina történetét. Hasonló a helyzet a felszámolhatatlan államháztartási hiány miatt boldogtalan kormányokkal, országokkal is. Látszólag azonosak az okok, amelyek az államháztartási hiányhoz, az eladósodáshoz, az állandó kiigazításhoz, a megszorítások és kiengedések egymást váltó periódusaihoz vezetnek, látszólag azonos ütemű a „húzd meg-ereszd meg” politika lüktetése is, mégis a magyar kormányok deficit és adósság miatti boldogtalansága egyedi. Nem látunk hasonló jelenséget a többi, a társadalmi-gazdasági átalakulás korszakát velünk hasonlóan átélő kelet-közép-európai országban, nem azonosak a gondok a valahai Osztrák-Magyar Monarchia területén lévő, azonos kulturális örökséggel bíró országokban sem.
Mi közös és mi az egyedi az államháztartási hiány újratermelődésében? Mi a szükségszerűen ismétlődő és mi a véletlen szerepe abban, hogy újra és újra visszakanyarodunk a sokszor már meghaladottnak hitt problémákhoz? Gazdaságszerkezeti, társadalmi, politikai, etikai tényezők játszanak abban szerepet, hogy az állami akol melegét keresi szinte a magyar társadalom valamennyi csoportja, valamennyi rétege? Miért nem akarnak az egyének, háztartások és vállalatok saját lábukra állni, miért tartják inkább célszerűnek megélhetésük forrásainak a biztosításában az államkassza megcsapolását, a piacról származó jövedelmek, a piacon elismertetett teljesítményekből származó bevételek szerzése helyett? Miért lesz a „fél” jelzőből, így a fél-államiból, fél-magánból, fél-állású vállalkozóból ige: hogy azokról szóljon, akik félnek saját autonóm döntéseik következményeitől, és ezért a jövedelembiztonság, az állásbiztonság, a bevételszerzés biztonsága érdekében részben szövetségesükké, részben rabszolgatartójukká, részben zsákmányukká teszik az államot.
Hazám, Magyarország polgárai sokáig büszkék voltak arra, hogy a tábor országai közül elsőként próbálták lerázni vállukról 1956-ban a szovjet-kommunizmus igáját, elsőként kísérleteztek a piaci mechanizmusok, a vállalkozói ethosz meghonosításával. A leginkább individuálisnak hitt Magyarország sajátos önellentmondása, hogy az államiság hazug közösségisége, hazug szolidaritása egy húszéves kitörési kísérlet, a rendszerváltás húszéves története vége felé újraépült, az államháztartás közel hetvenéves, letűntnek hitt mechanizmusai visszaépültek. A könyv erről: az örökölt múlt meghaladhatatlanságáról, az államháztartási hiány, az állami újraelosztásba való beleakaszkodás magyar útfüggőségéről szól.
Lehet, hogy akik ismerik Antal László vagy Kornai János korszakos írásait, akik forgatták Bauer Tamás, Mihályi Péter elemzéseit, azok számára ismerősen hangzanak a kötet megfogalmazásai. Valóban Antal László és Kornai János, akik állhatatos kíváncsiságukkal, igényességükkel és rendszerező gondolkodásukkal ösztönöztek, hogy próbáljam összerakni ennek a kirakós játéknak a darabjait, amire már két emberöltő is ráment. Szeretném megköszönni barátaim, kutató kollégáim, mindenekelőtt Mihályi Péter és Deutsch Antal (McGill University, Montreal) észrevételeit és tanácsait, amit a könyv kéziratához fűztek. Egyiküket sem terheli semmiféle felelősség a könyv hibáiért, vagy egyáltalán azért, ami ebben a műben olvasható.
Ezt az előszót Mihályi Péterrel közösen írott „Kettős kötés” című könyvünkhöz fűzött személyes utószóm gondolataival zárom: „Elemzőként, programíróként, kormánytagként és a kormányon kívül is egyaránt irtózom attól, hogy hazánkban az ésszerűséget, a józan paraszti észt egyre inkább háttérbe szorítja a populizmus. Az ezredforduló óta a politikai elit folyamatosan azt hirdeti: „Csak akarni kell és az ÁLLAM segítségével minden sikerülhet! Amire szükség van, ahhoz az ÁLLAM megteremti a feltételeket-csak akarni kell.” ….harmadik évtizede dolgozom azokon a javaslatokon, amelyek megvalósításával az állam fojtogató gúzsait lefejthetjük mindennapjainkról. De belátom, valahai kormányzati emberként még a saját portámon is kevesebbet értem el, mint reméltem… harag és elfogultság nélkül mondom, személyes sorsom érdektelen.” Most 2013-ban, ahogy korábbi közös könyvünk megírása (2006) idején is a kérdés az, hogy lesz-e olyan helyzet, lesz-e olyan kormány, és benne lesznek-e olyan hazafiak, akik együtt és valamennyien abban elkötelezettek, hogy ne hagyják unokáikra mai döntésképtelenségük adósságait? Ha ez a kis könyv segít megérteni, mit lehet és mit kell tenni, akkor érdemes volt megírni.
