Unortodox nemzeti dohányzás




A felvilágosult Európában néhány évszázada közmegegyezésen alapuló hagyomány, hogy az intelligens ember csak ott dohányzik, ahol hamutartó van. Aki csak írni-olvasni tud, annak kiírják, ha tilos a dohányzás, míg az egyre ritkábban előforduló analfabéták köztudottan ösztönös mintakövetőként képesek intelligensen dohányozni.


De Magyarország jobban teljesít! Mert Werbőczy balkézről fogant, öntelt kései fattyai hatalmi mámorukban törvényt ülének és kimondák; a NER a dohányzásra is kiterjed! Azóta a középületek bejáratától 5,1 méterre bűzlő rozsdás konzervdoboz centrális erőterében – a természet erőivel dacolva – riadtan zsigereli a csempész bagót a jogállami eszközökkel porig alázott bíró–ügyész–ügyvéd-, beteg–nővér–orvos-trió, az egyetemi professzor és tanítványai, a rendőr–katona–tűzoltó, a janicsár létre kényszerített importmagyar közalkalmazott, a folyamatos gerincropogtatással jutalmazott pedagógus, és szorgos tevékenységüket tiszteletteljes áhítattal figyelik a csikkre váró, demokratikusan kényszermunkára kihajtott munkanélküliek és a szegénységi küszöb alá demokratizált hajléktalanok.