Mese a pénzről



A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) nemcsak a diákok és az iskolák fölötti totális kontrollra jó, hanem arra is, hogy újraossza az iskolai élettel kapcsolatos üzletek piacát. Pontosabban olyan törvényt hoztak, hogy erre is jó legyen. És ha már kéznél van ez a pompás eszköz, használják is.


Itt van rögtön az iskolatej-program, egy évi majdnem kétmilliárdos üzlet. Az állam 2014-ben 1,7 milliárd forintot szán erre, és egy vadonatúj miniszteri rendelet szerint a lebonyolítással kapcsolatos feladatokat a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ meg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal látja el. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy ők fogják eldönteni, ki szállítsa a tejtermékeket az óvodákba és az iskolákba. Ismerve a trafikok pártbizottsági elosztását, senkinek nem lehet kétsége, hogy ez is valamiféle Kubatov-lista alapján fog megtörténni. A nem kellő hőfokon lojális termelők, akiknek eddig ezen alapult a megélhetésük, levághatják az állataikat, fölapríthatják gyújtósnak az istállót, eladhatják bagóért a felszerelést, és új munka után nézhetnek.


Mindazt, amit az iskolák eddig maguk vásároltak, a papírárutól a nyomtatópatronon keresztül az irodabútorig, ezentúl a KLIK veszi meg az iskolák által leadott rendelés alapján. (Paradox módon az egyetlen pozitív elem, ami ebben a szabályozásban található, az az, hogy bizonyos dolgokat csak a büntetés-végrehajtástól lehet megvenni, ami fölélesztheti az elhalt börtönmunkát.) A rendelet nemcsak papírra, bútorra, eszközökre vonatkozik, hanem sokkal szélesebb körre: hardver-, szoftver-, irodatechnikai és vizuáltechnikai termékek üzembe helyezését és az üzemeltetésükhöz kapcsolódó szolgáltatások igényét is a KLIK-nek kell leadni. Mivel eddig mindent az önállóan gazdálkodó iskolák szereztek be, nehéz megbecsülni, hogy ez mekkora piac, de az biztos, hogy az 1,7 milliárdos iskolatej programnak a többszöröse. Senkinek nem lehet kétsége, hogy ezzel is a Fidesz-hű kereskedőket és szolgáltatókat fogják jutalmazni.


Újraszervezték a 69 százalékban EU-s pénzből finanszírozott iskolagyümölcs-programot is, amely évi 9 milliárd forintos piacot jelent. Ez a program 2009-ben indult, és egészen 2013 januárjáig az iskolákra bízták, hogy kikkel szerződnek. Mindössze két feltételt szabtak: a gyümölcsöt szállító ne kereskedő, hanem termelő legyen, és a szállítandó termékek közül legalább egynek a termesztésére kapjon területalapú támogatást. Az iskolák államosításától kezdve azonban a szerződéskötés a KLIK hatáskörébe került. A KLIK-nek nem volt kedve a sok aprómunkával járó Kubatov-listákkal babrálni (vagy a főnökség ezt a pénzt nem a talpasoknak szánta, hanem maga akarta lenyúlni), inkább kiírt egy amolyan fideszes-közgépes stílusú közbeszerzési pályázatot, amelynek feltételeit egyetlen cég tudja teljesíteni – a sok kistermelő, aki eddig szállította a zöldséget és gyümölcsöt, semmiképp. Ez a cég a néhány héttel a közbeszerzési kiírás előtt alakult Magyar Iskolagyümölcs Kft., amelyben érdekelt Simonka György, Pusztaottlaka fideszes polgármestere, országgyűlési képviselő, a magyar zöldség-gyümölcs termékek népszerűsítésével megbízott miniszteri biztos, a Zöldség-Gyümölcs Terméktanács Hajtatási Tagozatának vezetőségi tagja, a Magyar Dinnyeszövetség elnöke, a Magyarországi Görögkeleti Ortodox Egyházmegye Püspökségének tanácsosa, aki mellesleg arról híresült el, hogy polgármesterként a saját földjén dolgoztatta a közmunkásokat – vagyis több paramétert tekintve is megbízható fideszes káder.



Forrás: Pusztaottlaka polgármestere és Magyarország miniszterelnöke – forrás: simonkagyorgy.hu

Csakhogy a sok „sikeres közbeszerzés” láttán fejükbe szállt a dicsőség, túlságosan magabiztossá váltak, elhalványult a veszélyérzetük, és a szokásos hosszas ködösítést mellőzve gyorsan a lényegre tértek. A pályázati föltételeket egyedül teljesíteni tudó reménybeli nyertes még a pályázat eredményhirdetését sem várta meg. Rögtön a közbeszerzés kiírása után e-mailt küldött az iskolagyümölcs-programban érdekelt termelőknek, és felajánlotta, hogy tíz százalékért beveszi őket a buliba. Ez akkora fölháborodást keltett, hogy a KLIK gyorsan visszavonta a közbeszerzési pályázatot. Ismerve azonban a maffia kreativitását, nem lehet kétséges, hogy meg fogják találni a kevésbé átlátszó megoldást a pénz kiszivattyúzására.


Van azonban egy sokkal nagyobb piac, az iskolai közétkeztetés, amelyet évi 200 milliárdra becsülnek. Az iskolák államosításáig maguk az iskolák döntötték el, hogyan oldják meg az iskolai étkeztetést. Ezt a piacot nem lehetett egyetlen huszáros rohammal bevenni, mert bonyolultabb, mint az eddig tárgyalt termékek és szolgáltatások. Ez az üzlet a telephelyek, étkezdék, főző- vagy melegítőkonyhák sokféle kombinációjából áll össze, amit tovább bonyolít az étkeztetéssel kapcsolatos adminisztrációs munka, az előjegyzés, a hiányzások és a pótjegyzések intézése. Ezért 2013 januárjától még csak egy köztes megoldást sikerült találni: az iskoláktól elvették és az iskolafenntartó önkormányzatokhoz telepítették a feladatot. Az ennél tovább menő központosítás még annál is nagyobb zavart okozhatna, mint amit a tankönyvelosztásban láttunk. Csakhogy tankönyv nélkül néhány hónapig elvánszoroghat a tanítás, reggeli, uzsonna és ebéd nélkül egy hétig sem. Lehet, hogy a várható káosz miatt nem is fognak ennél továbbmenni, mert ameddig az önkormányzatok túlnyomó többsége fideszes, addig uralkodhatnak a maffia törvényei.


Kedves gyerekek! Eddig tartott a ma esti mese. Holnap este majd a nyelviskolákról és a tankönyvkiadásról fogok mesélni. Aludjatok jól! Álmodjatok szépeket!




Andor Mihály, szociológus