Bátor vagy kockázatos?
- Részletek
- Napi apró
- 2010. október 27. szerda, 05:44
- Lánczos Vera
(Az IMF jelentésének margójára)
Számos híradás volt hallható olvasható arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) magyarországi tárgyalódelegációjának vezetője sajtótájékoztatót tartott. Ezzel zárta le a szervezet éves gazdaságpolitikai konzultációját. A helyszín a Nemzetgazdasági Minisztérium volt. Szinte minden sajtótermék Christoph Rosenbergnek azt a kijelentését emelte ki címként a híradása élére, amellyel a sajtótájékoztatón – az MTI szerint – „a kormány eddig bejelentett intézkedéseit… ’bátor, de kockázatos’ lépéseknek nevezte”.
A Privátbankár online például így: „IMF: a kormány bátor, de sokat kockáztat”, a Napi Gazdaság így: „IMF: A kormány lépései bátrak, de kockázatosak”, a Népszabadság így: „IMF: a kormány bátor, de kockáztat”, és lehetne sorolni még, de felesleges, mert a kép azonos: van a cím, és az ahhoz képest más üzenetet közvetítő tartalom. A magyar híradások ugyanis a fenti címek alatt általában korrekten összegzik az IMF megállapításait, miszerint abban közeledtek az álláspontok, hogy a kormány már egyértelműen kitart a hiánycél teljesítése mellett az idén és a 2011-es évre vonatkozóan, egyébként viszont az IMF nevében tárgyalók szinte kizárólag aggályokat és további elvárásokat fogalmaztak meg, utalva arra, hogy nem látják az elképzelések hosszabb távú megvalósításának garanciáit.
A sajtótájékoztatón elhangzott és központi üzenetté vált mondathoz képest, ha magát az IMF-jelentést vesszük kézbe, óvatosabb fogalmazással találkozunk: ott csak a kormány programjának bátorításra érdemes elemeiről olvashatunk, a kockázatok sorolása mellett.
Amit felvetek, első látásra kommunikációs kérdés, de csak látszólag az. Mit jelent ma az Magyarországon, hogy az IMF magyarországi tárgyalódelegációjának vezetőjét úgy idézik, hogy a kormányról ez a két jelző kerül be a kommunikációs térbe fő üzenetként? (Mert tudjuk, a főcímek önálló életet élnek.) Milyen viszonyba kerül a két jelző egymással ebben a közegben, ahol a kormánynak az IMF ellen vívott „szabadságharcát” pozitív tettként sulykolták a közvéleménybe? Vajon mennyien hallják meg csak a „bátor” szót, és mennyien figyelnek fel a „kockázatos” szóra? (Akik a gazdasági szabadságharcot helyeslik, azoknak a „bátor” megerősítés. A kockázatok értelmezése csak keveseket érdekel. Megértésük feltételez bizonyos előismereteket.)
Nem mondhatjuk, hogy a tájékoztatás nem volt teljes. Nem mondhatjuk, hogy ne lenne megismerhető az IMF álláspontja részletesen is. Utóbbiból kitűnhet, hogy mit tekintettek ők bátorítandónak: éppen nem azokat az intézkedéseket, amelyeket a cím alapján bátornak tartanának azok, akik a „szabadságharcot” helyeslik. Azok ugyanis a kockázatok közt szerepelnek.
Valami tehát mégsem stimmel, mert a hírfogyasztók többségéhez – akik rendszerint megállnak a főcímeknél – nem jut el a hír valódi üzenete.
(Lánczos Vera)
