Vircsaft a Marx-szoborral
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2014. január 22. szerda, 05:44
Rétvári Bence – ki is ő? momentán a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, vagyis felelős beosztású ember – nyílt levélben követeli Karl Marx szobrának eltávolítását a Corvinus Egyetem aulájából.
Ki is Karl Marx, avagy Marx Károly? Egy olyan társadalomtudós, filozófus, korszakos gondolkodó, akinek életműve a világ egyetlen valamire való egyetemének képzéséből sem hiányozhat. Rétvári Bence szerint viszont nyíltan fajgyűlölő és osztályharcos nézeteket valló egyén, akinek szobra megdöbbenést vált ki – mármint szerinte – azokból, akik abba az egyetemi csarnokba lépnek, ahol kb. 60 éve áll Marx szobra.
Külön felhívom a figyelmet a két jelzőre: fajgyűlölő és osztályharcos – így, egy sorban. Vagyis osztályharcosnak lenni, Rétvári szóhasználatából következtethetően, olyan elítélendő és aljas dolog, mint fajgyűlölőnek lenni. Hangsúlyozom, egy államtitkár szövegét olvashatjuk.
Én meg is állnék itt, mert ez jó kiindulópont annak megértéséhez, hogy mi ez a vircsaft, mi az, amit a kurzus Marxszal is rendez.
Teljesen felesleges mélyebb értelmet keresni – minthogy nincs is – az indokolásban, mert itt egy nagyon cinikus és sekélyes politikai kommunikációs termékről van szó csupán. (Rétvári levele alatt amúgy akad olyan komment, amely kimutatja a kontextusból kiragadott szöveg önkényes értelmezésének tényét.) Érdekesebbek a peremfeltételek és a szimbolikus üzenet. Egy olyan korban készült ez a kommunikációs produktum, amikor lehet számítani arra, hogy Marxról, a tudósról, konkrét ismeretek már alig vannak az új nemzedékekben. A neve mint áruvédjegy össze van kapcsolva a komcsizással, szitokszóvá lett téve. A NER skalpkészletéből még hiányzik Marx szobra. A választások előtt teljesíteni kell a múltelfoglalási terv kitűzött céljait. Rohamtempóban emlékművet kell még állítani a Szabadság téren a német megszállásnak, hogy legyen tárgyiasult lenyomata az alaptörvény korszakhatárokat kijelölő rendelkezéseinek, és el kell takarítani Marx szobrát a Corvinusról.
Ez utóbbi is több légy egy csapásra, amellett, hogy figyelemelterelésre, de legalábbis az elaprózására is jól megfelel a választás előtti hónapokban, mondjuk a paksi megállapodás körülményei miatti felháborodás időszakában. Volt már ugyanis terítéken ez a téma 2012 tavaszán, de elenyészett. Most fel lett támasztva.
Miért éppen egy fajgyűlölő Marxot kellett a kommunikációs vegykonyhán előállítani? Egyrészt azért, mert a mai jobboldallal szemben az egyik legfőbb vád, hogy összekacsint a szélsőjobbal, hogy nem határolódik el konzekvensen az ilyen nézetektől. Mi sem kézenfekvőbb az „osztályharcos” gondolatokat gyűlölő félfeudális, klerikális világot visszahozó kurzusemberek számára, mint hogy ezzel a váddal illessék azt a személyt, akinek életművélt vulgarizált formában amúgy már sikerült lejáratniuk a bolsevik típusú rendszereknek, amelyekkel viszont a mai hatalom szeretné egy kalap alá vonni a mai ellenzékét. Azt remélik, a tájékozatlan nyilvánosságban ezzel sikerül relativizálni az ellenük viszont jogosan felhozott vádat, egyszersmind a képtelen Marx-váddal szemben kialakuló tiltakozás révén védekező pozícióba szoríthatják mindazokat, akik a történelem átírása ellen felemelik szavukat. Marx miatt tiltakozni eleve kínos, vélik, és meg is lovagolják. Másrészt egy másfajta vulgarizálást alkalmaznak, egy nagyon is bolsevista logika jegyében. Ezért gondolják természetesnek, hogy dönthetnek ideológiai meggyőződésről vagy ízlésbeli kérdésekben is, hogy hatalmi nyomást gyakorolva előírhatják, kiről nevezhetők el a közterületek, és az egyetemi autonómiát sem tisztelve beleszólhatnak, milyen szobor álljon az intézmény területén.*
Rétvári keresztény államtitkár kedvenc relikviái közt – kormany.hu
A jelenlegi egypártrendszer számára is az öntudatos polgár a legzavaróbb tényező, ezt a kurzust is éppen az a polgár zavarja nagyon, aki még képes érdekérvényesítésre, aki elutasítja, hogy alattvalóként kezeljék, aki képes önszerveződésre. A baloldal, bár kritizálja Marxot, a jelentőségét nem vitatja el. Lejáratni igyekeznek tehát vele azt a világnézetet, amely – szocialista és liberális elvek és értékek alapján – szemben áll a félfeudális, avítt klerikális vallásossággal fémjelzett gondolkodással és hatalomgyakorlással, amit a jelenlegi rendszer megtestesít, miközben amúgy a keresztény elveket is meghazudtoló módon használja ki az embereket, elemi jogaiktól megfosztva őket.
Sokadszor érhető tetten, hogy a Fidesz és függelékei azzal támadnak, amit elkövetnek: még mindig bíznak a szómágiában.
* Érdemes megnézni ezt a videót, amelyen a tiltakozó szervezet egyik öntudatos képviselője érvel a saját szempontjaik mellett. Rónay Egon kérdései remekek voltak. A válaszok önmagukért beszélnek. No komment!
