rss      tw      fb
Keres

Összenőttek




Az a döntés, amelyet január 22-én hozott a belvárosi, Rogán Antal által vezetett önkormányzat, mondhatni, arról tanúskodik, hogy a Fidesz összenőtt a Jobbikkal. Ha az internetes fórumokat vagy az interaktív betelefonálós műsorokat tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a magukat jobboldalinak mondó (valójában elv nélküli) aktivisták vitakészsége abban merül ki, hogy érvek helyett ex katedra közlik, hogy a tények nem igazak. Ide vezet a fanatizmus. De ez a döntés, amely szentesítette azt a gyalázatos tervet, hogy a Szabadság-téren egy olyan emlékművet állítsanak a német bevonulás mementójaként, amely várhatóan a valódi szélsőjobboldali nézeteket vallók kegyhelyévé válhat, arról tanúskodik, hogy a Jobbik felé gyakorolt gesztust a Fidesz vezetésű önkormányzat. Emlékezhetünk még arra, hogy Rogán Antal milyen beszédet mondott az után a jobbikos parlamenti skandalum után, amikor a zsidó képviselők listázását vetette fel egy jobbikos képviselő. Cinikus, álszent hazugság volt az az elhatárolódás, amit anno tett a polgármester. Amikor a Fidesz-gömböc bekapta a kereszténydemokratákat (a KDNP ma csak egy kvázi párt) és a kisgazdákat, igen vegyes összetételű szavazóbázisra tett szert. Sajnos a felmorzsolt pártokban a valódi jobboldali konzervatív erők kerültek kisebbségbe. De már akkor is látszott, hogy a Fidesznek azokra a radikális jobboldaliakra van szükségük, akik képesek történelemhamisításra, ízig-vérig antiszemiták, és érvrendszerükben a komcsizás vezető helyen áll.


Sokan találgatják, mi lesz, ha a Fidesz nem tud többséget szerezni az áprilisi választásokon. Számomra nem kétséges, hogy amennyiben az ellenzéki szövetség nem tud legalább 51 százalékos parlamenti arányt elérni, Áder János a Fideszt fogja megbízni kormányalakítással. És ebben az esetben akár nyílt koalícióval, akár egy színfalak mögötti paktummal a Fidesz hű szövetségese lesz a Jobbik. Csak éppen radikálisabb módját fogja elérni az ellenzék kiiktatásának, mint a Fidesz „szolid” karaktergyilkolása. Így aztán a szavazók felelőssége sokkal nagyobb, mint azt a jelenben gondolkodva, a későbbi várható történelmi hatásokkal számolva józanul eldöntsünk. A döntés leegyszerűsítve: demokratikus Európa, vagy egy olyan keletre nyitott nacionalista ország, ahol a demokrácia huszadrangú kérdés, ahol a rasszizmus az állami politika szintjére emelkedik. Aminek kegyhelyét, a Horthy-éra bűneinek bagatellizálásával, ez a bevezetőben említett döntés szentesítette. A kialakult demokratikus összefogásnak ezért azt javaslom, a civil és kormányozni nem akaró szervekkel, szövetségekkel, pártokkal is vegyék fel a kapcsolatot, hogy az emlékműállítás gyalázatát ne kövesse egy újabb, és a magyarság, Magyarország sorsát eldöntő újabb gyalázat, vagyis a már összenőtt Fidesz-Jobbik-kompániának újabb hatalmi pozícióba jutása.