Beleszületünk a birodalmi sasba (is)?




Már megint.


Már megint sikerül a téma leglényegtelenebb részeire fókuszálni.


Érdekel bárkit is, hogy a szobor már rég egy raktárban porosodva várja felavatását, vagy csak most fogják gyorsan megszoborni? Érdekel bárkit is, hogy közbeszerzés nélkül készül vagy készült? Még Schiffer sem tett feljelentést a közbeszerzés elmaradása miatt, úgyhogy tök érdektelen momentumokról van szó.


Ennél lényegesebb az időpont. Március 19.


Nem egyszerűen a választás időpontjához való közelsége miatt, hanem mert később van, mint március 15.


Március 15-én lesz egy szép nagy ellenzéki nagygyűlés, a dús fantáziára valló „Összefogás” elnevezéssel. Utána 1-2 napig elemezgetik a beszédeket, a „hivatásosok” – Kéri, Ceglédi, TGM – rutinból lefitymálják őket, majd következik az „igazi”, a lényeges produkció: Orbán Viktor március 19-i szoboravató beszéde. Amelyről aztán az „elemzők” nyomhatják a szuperlatívuszokat, dicsérve a retorikai képességet, bagatellizálva a nacionalizmust vagy még rosszabbat.


Egyszeriben feledésbe merül a Mesterházy-beszéd, eltelt a 3 nap, új csoda adódik, ami nem 3 napig tematizálja majd a közbeszédet, megint nem arról lesz szó, mit mondott az ellenzék, hanem arról, hogy miért kell félni Orbántól.


Mert Orbán beszéde megint tele lesz „poénokkal”. Emlékezzünk vissza a turulavató agymenésre. A rengeteg marhaságra, amelyben a ballib értelmiség hetekig próbált értelmet, jelentést, üzenetet találni, tökéletesen kitöltve a rendelkezésre álló szűk médiateret ezzel a hiábavaló kísérletezéssel, észre sem véve, hogy az efféle beszédek célja éppen ez. Hogy fals elfoglaltságot biztosítson a ballib oldalnak.


Mert a turulszobor vagy ez a mostani szörnyemény önmagában is üzenet a célközönségnek, az pedig felavató beszéd nélkül is érti, nem kell nekik magyarázni, gondolkodás nélkül is be tudják és be is fogják fogadni. Lásd még „Békemenet az orosz-magyar barátságért” címszó alatt.


S ebből a szempontból nézve még az is lényegtelen, hogy mit ábrázol a szobor.


Itt azért nem állom meg, hogy ne szúrjam közbe: ha valóban a német megszállás pillanatát akarják „elkapni” ezzel a szoborral, akkor úgy kellene módosítani a kompozíciót, hogy a német sas, mielőtt Gábriel hátába mélyesztené a karmait, leszállás közben előbb félrerúgja onnan a már régóta ott ügyködő magyar turult.


Így lenne teljes a kép.