rss      tw      fb
Keres

Nem baj Pista országa




Ó hát ezek nagy emberek! „Viktor erős vezető, nekimegy Amerikának is ha kell!” – mondta egy fideszrajongó hölgy. Aki nem mellesleg szidta az oroszokat mint a..., meg mindenki tolvaj kommunista..., meg... meg, és közben mesélte, hogy a múlt rendszerben mennyit lehetett hazavinni az állami cégnél, ahol dolgozott, mert akkor még jobb volt a dolgozóknak. Folytatta: Viktor erős országot teremt, mehet mindenki börtönbe, aki kommunista volt, és az sem igaz, hogy nincsen elég munkahely.


Mindezt ausztriai munkavégzés közben hallatta, mialatt otthon közalkalmazottként épp táppénzen volt. Hát, úgy az idénymunka időtartamára. Az előadás végére összekeveredett, már csak a hangos „éljen a Fidesz!” jött ki belőle, ragacsos kézzel az ausztriai szőlőtőkék között.


Miután az ellenérveim lepattantak vaskos fideszes páncéljáról és már az „ez az agymosás eredménye” sem használt, úgy éreztem, a saját agyam fogja lassan felmondani a szolgálatot. Kezdett relatívvá válni a formális logika, és egyáltalán az emberi gondolkodás minimális teljesítményébe vetett hitem. Egyszer csak valahogy Csurka rajongótáborának a reakciója jutott az eszembe, miután kiderült hogy III/3-as ügynök volt a vezérük. Na és megkönnyebbültem!


NEM BAJ PISTA, NEM BAJ!


Most, hónapokkal később újra eszembe jutott az eset. Vajon miként éljenzi most a fideszrajongó hölgy az oroszokat? A választ nem tudom kikerekíteni. Ez számomra kibogozhatatlanul bonyolult. Arra gondolok, hogy ez az amúgy sokak által alkalmazott eszmerendszer talán nem egymáshoz kapcsolódó egységeknek valamilyen követhető gondolati folyamatban való összeállásával kel életre, hanem mintegy az események egy csomagba való behajigálása, ahol maga a csomag a stabil rendszer, az események másodlagosak. Az persze, hogy ez a csomag maga is miért változó, és mi okozza a változást, na, az még nem tiszta. Nem látom egyelőre tisztán, de be is fejezem, hátha tényleg ennyi az egész és megint segít:


NEM BAJ PISTA, NEM BAJ!