rss      tw      fb
Keres

A holokauszt egy kisiskolás emlékeibenA holokauszt egy kisiskolás emlékeiben




Nemrégiben egyik osztálytársammal régi, második-harmadik osztályos iskolás csoportképet nézegettünk. Jómagam a sor végén ülő egyik kisfiút nem tudtam hova tenni. Osztálytársam megmondta. Ő egyike azoknak, akiket szüleikkel együtt 1944-ben elvittek a csendőrök. Akkor kilencéves voltam. Jól emlékszem arra az időszakra, amikor Budapestről – már menekülés közben – a dunántúli faluban megkerestek bennünket távoli rokonok, akik a nyilas párt „aktivistái” voltak. A faluban négy vagy öt zsidó család élt, akiket akkor marhavagonokba raktak a csendőrök. „Rokonaink” azonnal beköltöztek egyik zsidó család lakásába, amelyet egyben pártirodának is használtak. A lényeg az, hogy nekünk kellett odakísérni őket és megmutatni nekik, hogy melyik az a ház. Amikor beléptünk, a látvány önmagáért beszélt. Az ebédlőasztalon még ott voltak a kékmintás edények, amelyekből talán éppen elfogyasztották vagy csak félig fogyaszthatták el az ételt.


A háború után az ott lakó család férfitagja és másik utcában lakó testvére hazajött, a többiek – köztünk a kis osztálytársunk – a holokauszt áldozatai lettek.