Csirke, kakas, takony, lószar

• Nyomtatás

Részletek

Napi apró

2014. január 29. szerda, 05:21

Aczél Endre

Legjobb emlékezetem szerint az MSZP kongresszusát és nagygyűlését vasárnap rendezték meg a Papp László Sportarénában. Tizenháromezer ember volt jelen. Közülük egy – miközben Mesterházy Attila pártelnök beszélt, alighanem a három év alatt milliárdossá lett, obskúrus felcsúti polgármesterről – bekiabált valamit. Kötelet, börtönt neki, tökmindegy. A tömegrendezvényeknek az a „szokásuk”, hogy valaki valamit – általában sértőt – bekiabál, ’oszt annyi.

De nem annyi. A közszolgálatinak mondott, valójában a Fidesz sajtórészlegének, spin-doktorainak fogságában vergődő magyar televízió (most éppen kedd este van) le nem száll erről a „témáról”. Több mint 48 órája minden híradás azt rágcsálja hosszasan, hogy vajon kötelet kért/követelt-e a bekiabáló vagy csak börtönt? A cinizmusban felülmúlhatatlan Kósa Lajos – Brüsszelből – már bocsánatkérésre szólította fel Mesterházyt. Valamiért, amit nem is ő mondott, hanem egy ismeretlen MSZP-aktivista. Vagy vendég. Vagy tudomisénki.

Ismerek két magyar mondást. Az egyik a csirke és a takony, a másik a kakas és a lószar viszonyáról szól. És mind a kettő azzal kezdődik, hogy „..úgy kapott rá, mint…”. A képletemben a Fidesz a csirke és a kakas. Lévén kampányidőszak, úgy, de úgy várták, hogy a túloldal hibázzon. S íme , bármilyen szánalmas formában is, de ráleltek. Néhány főokos észrevette a reváns lehetőségét Kövér László (nem egy bekiabáló, hanem ő maga) valóban elhangzott, sőt elhíresült „köteles beszédéért”, és a Fidesz kampánymenedzserei azt is kitalálták, hogy ugyanazzal a mozdulattal ellentámadásba is lehet lendülni. Demokráciában nem fenyegetőzünk kötéllel, mondotta Kósa tanár úr, aki, ha bárki feltette volna neki a kérdést, nyilván azt mondja, nem is emlékszik rá, hogy dr. Kövér valaha is „kötelezett” volna. Ennyi minimum kitelik tőle. De hogy Mesterházynak miért kéne bocsánatot kérnie valamiért, amit (ellentétben Kövérrel) nem ő mondott, legfeljebb reagált rá, azt végképp nem értem.

Illetve dehogyisnem. Itt már nincsenek gátlások. Ha egyszer a köztévé parancsba kapja, hogy EZ A TÉMA, akkor rágnia kell, mint egy rossz gittet. Vég nélkül, hiszen dr. Goebbels fedezte fel a vég nélküli ismétlésekben rejlő erőt. Esküszöm, az MTV járatlanabb, politikai értelemben kevéssé edukált nézői kedd este már bizonyosak voltak afelől, hogy Mesterházy kötelet kért… kinek is? Orbánnak, természetesen. Nem a felcsúti polgármesternek, noha az eredeti vádban az fogalmazódott meg. De 48 óra alatt sok minden változik. Szépen lesimítjuk az éleket. Marad a színpadon Mesterházy meg a kötél. A bekiabáló lassan lesuttyog. Na és ha Önt, kedves tévénéző, megkérdezi majd egy közvéleménykutató, hogy vajon a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Orbán kihívója – mert a kérdésnek utalnia kell erre a szembenállásra – kinek szán kötelet, természetesen „élből” azt mondja, hogy Orbánnak. Megvan a gyilkos. A potenciális.

Mindig mondják, nincs lejjebb. Uraim és hölgyeim, mindig van. És az elkövetkező hetekben csodákat fognak látni, erre fogadok. Na nem a felcsúti repülőtérről szóló riportokat, arra ne is számítsanak. (A köztévé vagy a Hír TV riporterei a világ végére elmennek, hogy földerítsenek egy balliberálisnak vélt disznóságot, de a közeli Felcsút nincs a látókörükben. Még a Népstadion se volt, azzal a bizonyos antiszemita flottatüntetéssel, Magyarország szégyenével. Hiányzik a benzinpénz?) Holott ha én a köz szolgálatában állnék, volna néhány szavam arról – és egyáltalán nem viccelődnék mint manapság szokás –, hogy ez az ország egy torz ábrándokkal, még torzabb önképpel megvert, föltehetően nem is egészséges ember markában vergődik, aki a felcsúti háza köré valóban vasutat, metrót, repteret, szállodát, ha nem fővárost álmodik, és teljesen igaz az, amit a Népszabadság (hosszas gondolkodás után) kimondott: a szakadék felé rohanunk, s a kérdés nem az, van-e szakadék, hanem az, milyen messze.