A külhoni magyar állampolgárságról
- Részletek
- 2014. január 29. szerda, 05:49
- Mátrai István
Képzelt levél Orbán Viktor miniszterelnökhöz és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez
Tisztelt Miniszterelnök és Miniszterelnök-helyettes úr,
Meier Róbert vagyok, Kárpátaljáról, ahol 1949-ben születtem, tehát már 65 éve itt élek, és a családom még régebben, évtizedek óta lakott már a Bilek nevű kis településen.
Mint értesültem róla, Önök 2013. december 5-én megünnepelték az 500 ezredik külhoni magyar állampolgárt, aki a Parlamentben tehette le az esküt.
Önök szimbolikusnak nevezték a helyszínt, a személyt és az időpontot is: „Szimbolikus a nap, mivel ama 2004. december 5-ei nemzetárulásnak a szégyenét hivatott jóvátenni, arra hivatott, hogy begyógyítsa a sebeket, összeforrasszuk a kinyílt sebet, amennyire lehet, azt, ami akkor történt.”
Nos, több mint 60 évvel korábban egy komolyabb „nemzetárulás” részeseivé váltunk.
Mindenekelőtt csatolok egy akkor készült fényképet.
A fotón édesanyám két testvéröccse, a 9 éves Jákob Zielek és a 11 éves Jákob Zril látható, az auschwitzi koncentrációs tábor rámpájára Kárpátaljáról érkező deportáltak csoportjával, 1944. május 26-án. Pár órával később szinte valamennyien a gázkamrák áldozataivá váltak.
A rajtuk látható magyaros, paszományos kabátkát nagymamám vette nekik, hiszen az 1938-as I. Bécsi döntés értelmében – a trianoni elcsatolás után 18 évvel – újra Magyarországhoz került vissza a lakóhelyük, és ezt minden ott élő magyar nagy lelkesedéssel ünnepelte.
A magyar katonák bevonulása után azonban szembesülniük kellett azokkal a hazai zsidótörvényekkel, amelyek kirekesztették őket – származásuk alapján – az állampolgárok közül.
1944-ben pedig arra kötelezték őket, hogy sárga csillagot varrjanak a kabátjukra, hogy ezzel is megkülönböztessék őket – szégyenszemre – a többi helybélitől, majd hamarosan csendőrök kíséretében lettek tehervagonokba zsúfolva, és a vonatok végcélja a megsemmisítő tábor lett.
Édesanyám, Jákob Lili is velük volt, de őt hadiipari munkára különítették el, így túlélte a szörnyű megpróbáltatásokat. Amikor az amerikaiak felszabadították a tábort, meleg ruhákat keresve az elhagyott SS-szállás egyik fiókjában, egy fotóalbumra bukkant. Meglepődve ismerte fel, hogy épp az ő transzportjukat követte végig az ismeretlen fényképész, megörökítve őt is, családját is és kistestvéreit is. A világ később tőle ismerhette meg ezeket a szomorú képeket.
Önök felhívást tettek közzé valamennyi határon túlélő magyar számára, hogy éljünk a lehetőséggel, és kérvényezzük a magyar állampolgárságot az egyszerűsített honosítási eljárás segítségével – az Országgyűlés 2010. május 26-án hozott döntése alapján.
Értetlenül állok az előtt, hogy eközben a kormányzatuk hivatalosan is az 1944-es Horthy-korszakot és a háborús bűnös kormányzót állítja mintaképéül, a magyar irodalmi tantervbe a német náci-kollaboráns Wass Albert és Nyirő József írókat is beteszi, ez utóbbi újratemetését maga a magyar Parlament elnöke intézi. A holokausztot pedig kizárólag a német megszállók és nyilasok tettének próbálják beállítani, még az akkori állami felelősséget is csak körmönfont megfogalmazásokkal és történelemhamisító igyekezettel ismerik el néha.
A nagyszüleimet és a képen látható nagybátyáimat épp az ilyen gondolkozásmód miatt nem ismerhettem meg soha, és félmillió honfitársuk is ennek a szemléletnek lett az áldozata.
Most akkor, ezzel a családi múlttal, kérelmezzem-e a magyar állampolgárságot Önöktől?
Meier Róbert
Jacob Meier Lili fia
ukrán állampolgár
