Meghalt Jancsó Miklós
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2014. február 01. szombat, 07:33
Igen, igaza van Mészáros Mártának: egy zseni ment el, aki mindent tudott a filmről, a történelemről, az országról. És Cserhalmi Györgynek: nemcsak a filmekben adott szabadságot a színészeknek, hanem megtanította nekünk azt is, mi az a szabadság. És Mundruczó Kornélnak: minden történetével az emberi tisztesség kérdéseit feszegette, miközben a hatalom természetéről rajzolt kegyetlen történelmi tablókat, és miközben a műveivel is, a magatartásával is folyamatosan azt bizonyította, hogy az alkotói szabadság nem politikai berendezkedés vagy világnézet kérdése, hanem belső, morális kérdés. És Gyurcsány Ferencnek is igaza van: épp akkor hagyott itt bennünket, amikor a szókimondására, a demokrataságára, sőt a tekintélyére a legnagyobb szükségünk lenne.
Jancsó Miklós
Lassú folyású időben készítette világhírűvé vált első filmjeit a hatvanas években. Így aztán az én generációm számára, amely akkor még csak a kamaszkorát élte, tíz-tizenöt évvel később is revelatív érzelmi és intellektuális élményt jelentettek, sokkoló felismerésekre vezettek arról a világról, amely még mindig tartott, és még sokáig kitartott.
Nem voltunk közeli ismerősök, csak néha beszélgettünk. Egyszer nyilvánosan is, 2002. október 13-án a Klubrádióban, vasárnap késő este, a Hétzáró című műsor akkori szokásos adásidejében. A közélet aktuális eseményeiről volt szó, mert a műsor valóban közéleti-politikai „hétzáró” volt, és mert azt hiszem, nemcsak a filmjeiben, a mindennapokban is szenvedélyesen politizált.
Nyilvánosan nem tehetek többet, mint hogy Jancsó Miklós tiszteletére és emlékére közreadom ezt a beszélgetést. Jancsó hangját. És az utolsó mondatát:
„Mi mindig itt maradunk.”
(A beszélgetés letölthető változata - MP3, 15 MB)
Néhány emlékeztető információ a beszélgetéshez:
– 2002. október 9-én adta ki az Európai Bizottság a csatlakozásra váró országokról szóló az évi utolsó jelentését, amely Magyarországot és a kilenc másik tagjelöltet felkészültnek minősítette.
– Orbán akkor még a multiknak adott adókedvezményt védte – az Európai Uniótól: „A volt miniszterelnök másik példát is hozott melyben szerinte a jelenlegi kormánynak keményen kellene tárgyalnia. Ez a korábban megvalósult beruházások ügye. Az Orbán-kormány idején a multinacionális cégek ugyanis állami adókedvezményt kaptak a beruházásaikhoz. Ilyen azonban az EU-ban nincs, emiatt még nincs lezárva a versenyfejezet sem. Orbán szerint egy méltányos, átmeneti ideig még biztosítani kellene, hogy a cégek igénybe vehessék ezeket az adókedvezményeket. Ettől 150-200 ezer magyar kenyérkeresete függ.”
– A 2002-es országgyűlési választások két fordulója közt Orbán Viktor előbb a Testnevelési Egyetemen („mindenki hozzon magával még egy embert”), majd a Műegyetem rakparton mondott beszédet – ott talán élete egyetlen kétségbeesett beszédét. A választások elvesztése után elindult a „választási csalás”-hisztéria, hídlezárással fűszerezve.
– Az önkormányzati választások 2002. október 20-ára voltak kitűzve. Orbán és a Fidesz már a választások előtt csalást emlegetett („nem lehet hazamenni ebédelni, nem lehet kimenni cigarettázni, mert addig csalafinta dolgok történnek odabent”).
– 2002. szeptember 30-án kudarcba fulladt a tévéelnök-választás. A pártok küldötteiből álló kuratóriumi elnökség a harmadik körben kétharmaddal támogatta ugyan Baló György elnökjelöltet, de a hírhedt, 21 civil szervezetből álló nagykuratórium, beépített jobboldali többséggel, nem hagyta jóvá Baló elnökségét.
– 2002 szeptemberében a Millenáris Kht. új vezetője feljelentést tett a korábbi, a Fidesz által kinevezett vezető ellen, mert a Fidesz-kormány idején mintegy egymilliárd forint veszett el a kht. vagyonából (lásd még: Millenáris-karórák, illetve a Magyar Narancs írása: Vizsgálatok a Millenáris Kht. körül – Álombiznisz). A rendőrségi fogdában – ügyvédje szerint – megalázó bánásmódban volt része a korábbi vezetőnek.
– A németkéri házrombolás: 2002 szeptember elején a paksi önkormányzat életveszélyessé nyilváníttatott és lebontatott a városhoz tartozó Bedőtanyán álló házat, amely több roma család otthonául szolgált. Az önkormányzat később megvásárolta a tulajdonosoktól az ingatlant, amelyből ők a környező településeken szerettek volna házakat venni maguknak, de sehol sem fogadták őket. Az egyik roma család Németkéren vásárolt házat, ám szeptember 19-én mintegy 400-500 helybéli megakadályozta a beköltözésüket, majd egy kis csoport lakhatatlanná tette az épületet. Először a rendőrség rongálás, magánlaksértés és etnikai csoport elleni erőszak gyanúja miatt nyomozott, ám később ejtette a rasszista motívumot.
Mihancsik Zsófia
