Számoljunk!

• Nyomtatás

Részletek

2014. február 03. hétfő, 06:55

Rátesi Margit

Nem tudom, más hogy van vele, de nekem is egyre jobban hiányzik a dolgozók, alkalmazottak, bérből, fizetésből élők – kinek mi tetszik – érdekeit nemhogy képviselni, de legalább felismerni képes politikai alakulat. Ennek a rétegnek az érdeke nem az, hogy „ingyen” juthasson bármihez – természetesen az éppen esedékes kormányától –, hanem az, hogy a munkáját tisztességesen megfizessék. A közmunkásét is: mert munkáért nem segély jár, hanem munkabér, munkavállalói jogok.

Itt van például ennek a felcsúti gázszerelőnek az esete, aki nyilván már régóta nem a gázbojlerek meg cirkók saját kezű istápolásából él. Börtön jár neki, vagy kötél? Szerintem egyik sem. De egy alapos adóellenőrzés ráférne.

A 800 milliós osztalékát kísérő polémiákat sem értem. Sok ez a pénz, persze: egy teljes munkaidőben dolgozó közmunkásnak nagyjából 1500 (!) évig tartana egy ekkora összeg bezsebelése.

Az meg egészen furcsa, hogy ennek az információnak egy másik aspektusát még egyetlen baloldali párt sem fedezte föl. A Magyar Nemzetben persze megírta egy készséges írogató, hogy az emberbarát gázszerelő – és polgármester – mintegy 600 családnak ad régóta biztos megélhetést.

Nos, az osztalékot kísérő információkból megtudhattuk azt is, hogy alkalmazottai fizetésére ez az altruista gázszerelő évente 250 milliót (meg még néhány tízmilliót) szán.

Számoljunk! (Kerekítsük az összeget fölfelé, 260 millióra, a munkások számát meg lefelé, 600-ra.) Akkor a Mészáros alkalmazottai mindegyikének (!) évi 433 333, azaz évi négyszázharmincháromezer forint biztosítja a „tisztes megélhetést”. Azaz havonta több mint 36 ezer forint üti a markát! Mivel ez nem éri el a hivatalos minimálbér szintjét sem, a dolog csak úgy lehetséges, hogy a Mészáros-cég munkásainak jó része nincs teljes munkaidőre bejelentve, vagy nem dolgozik egész évben. Nagyon jó hatékonysággal dolgozhatnak, ha ebből a tulaj három év alatt a milliárdosok sorába küzdötte föl magát.

Nagy baj, hogy vezető politikusaink, megmondó embereink csak a mindannyiunkban szunnyadó SI (sárga irigység) faktorra hajtanak! Valószínűleg vannak a magyar gazdagok között számosan, akik még ennél is nagyobb összeget vágnak zsebre évente. Normális ember nem azt nézi, hogy a másiknak mi jut, hanem azt, hogy ő maga a munkájából ki tudja-e a fizetni a számláit, tud-e a gyerekeinek enni adni (hogy ennél nagyobb igényekről ne is beszéljek).

Volt ennek a nemzetes írásnak egy másik árulkodó kifejezése: hogy tudniillik, a cég nem „inproduktív” munkával éri el impozáns nyereségét. Mészáros úr akkor nyilván azért kaphatja a 2400-szorosát munkásai bérének, mert ő ássa a leggyorsabban az árkokat a vízvezetéknek.