rss      tw      fb
Keres

A szakma




Bár magam laikus vagyok a kommunikációs szakma terén, ez nem zárja ki, hogy véleményt alkossak ezen a téren is. Hála a sajtószabadságnak és a demokráciának. A memória kinek-kinek nem egyformán kiosztott isteni adomány. De mit is akartam mondani? Gyenge poén, de időnként igaz.


Emlékeimbe bevésődött Seszták Ágnesnek egyik hisztérikusnak mondható nyilatkozata, amikor még az elhunyt Napkelte résztvevőjeként azt vélte önmagáról, hogy ő a tárgyilagosság istennője. Egy apró hírecske közölte, hogy a Fidesz kommunikációs tréningjére Kálmán Olgát kérte fel, és a szakember eleget tett a felkérésnek. Seszták felháborodott, hogy nem ő lett a kiválasztott. Azt hiszem, a Fidesz akkor jól döntött. Azóta már évek teltek el, és az idő azt igazolta, hogy a legjobb szakembert találta mega Fidesz. Az újságírók szakmai etikájának alapkövetelménye (lenne) a tárgyilagosság. Seszták esetében ezt nehéz észlelni, Kálmán Olgánál meg, úgy érzem, időnként a ló túlsó oldalára átesés esete forog fenn. De akármilyen témában volt a riportalanya az Egyenes beszédben Molnár Zsolt, az MSZP kampányfőnöke, szégyelltem magam, hogy Molnár ilyen gyengén produkált. Nem Kálmán Olgától tanult. Az látszik. Amikor pillantásai csapkodók, csak időnként mer a kérdező szemébe nézni, még ha igazat is mond, a hazugság látszatát kelti. Ezzel szemben, a Fidesz politikus nyilatkozói olyan bátran hazudnak bele a kérdező szemébe, a kamerába, hogy a tájékozatlan és objektív nézőben az igazmondás látszatát keltik. Amikor akár lámpalázból, akár szűzies zavarból Molnár a Magyar Nemzet címen megjelenő napilap hírére vonatkozó kérdést nem tudta lecsapni, az már a politikai dilettantizmusról tanúskodik. Egy sima visszakérdezés (ami nem illő ugyan, bár ebben az esetben nem inkorrekt) – Ön szerint a Magyar Nemzet hírei megbízhatók? – s a csalafinta kérdés semmissé válik. Tanulni kell még a szem- és testbeszédet. Lenne kiktől.