Jövőféltés




Nagyon aljas dolognak tartom, hogy széleskörű társadalmi vita nélkül történt meg a paksi bővítéssel kapcsolatos döntés. Az, amit Wittner Mária a témában kijelentett, miszerint a döntés joga nem a zembereké, hanem a szakembereké, olyan primitív demokrácia-felfogásról árulkodik, ami az említett képviselőnő egész ötvenhatos, pozitív, demokratikus múltját annulálja. Ugyanis a kijelentése azt igazolja, hogy csak a döntés pártján álló szakemberek a szakemberek, és a más véleményen lévő szakértők nem autentikusak. Tehát a döntés szakmailag megalapozott. Magam teljesen laikus vagyok, de nem csak a közmédiából és a Fidesz-közeli médiumokból tájékozódva azért merem állítani, Wittner Máriától sokkal objektívebben látom a kérdést. Az energiaforradalom küszöbén állunk. Miközben a környezetszennyezés veszélyeit akarjuk kizárni. Ez nem hiszem, hogy vitás. A jövő útján, amikor olyan komoly hatásai vannak a globális felmelegedésnek, a mezőgazdasági termelés jelentősége fokozódik. Az élelmiszerárak nőnek. Magyarország geográfiai helyzete (termőföldek, vízbőség) alkalmassá tenné az országot, hogy mint egykor, a világpiacon visszaszerezze azt a pozíciót, amit elfoglalt a téeszek jóvoltából a mezőgazdasági exportban. A geotermikus energiában rejlő lehetőségek kihasználása révén (aminek ára a technika fejlődése miatt egyre olcsóbb lesz) olyan mezőgazdasági nagyhatalommá válhatnánk, ami a GDP-ben jelenleg nem meghatározó, de stabilizált standard tényezővé válhatna, ami nincs annyira kitéve az időjárás szeszélyeinek. Nos, mi van akkor, ha akármilyen ok miatt zavar keletkezik Pakson, és a magyar mezőgazdasági termékek eladhatatlanná válnak emiatt? És ez csak egy szempont, amihez nem kell szakembernek lenni. Magyarországnak a német mintát kellene követni az energiapolitikában. Csak éppen ez a csókos cégeket fosztaná meg a lezsírozott munkáktól, nemkülönben a paksi fejlesztést támogató pártokat a fekete pénzektől. Nem beszélve a maroktartó politikusokról. Ilyen döntést így meghozni, a demokrácia gyalázata. És a társadalmunk nem fogja fel ezt, hanem a jobb és baloldali médiumok kórusban csócsálják a – szerintem időzített- Simon-ügyet, ami, ha úgy van, ahogy ma kinéz, mélységesen elítélendő. De a szemléltetés kedvéért számokkal leírom a paksi ügy és a Simon-ügy anyagi volumenét.


Simon: 250 000 000


Paks: 3 000 000 000 000



A Simon-féle összeg 0,00833 százaléka a paksi összegnek. 100 forintra nézve kevesebb, mint egy fillér. Nálunk a korrupciós ráta százalékosan 10-20 százalék körül mozog. Ami a politikusok és a körülöttük sündörgők zsebében, titkos számláikon landol. Nahát ezért féltem én, nem a magam, hanem gyermekeim unokáink jövőjét, ha a dolgok így mennek tovább.