Jávor Benedek Úrnak! – Lehet naiv a politika?




Bocsánat, a cím áthallása egy kicsit sántít. Igen, tudom, Ön már egy másik párt tagja, de mintha bizonyos szemléletet áthozott volna.


A tapasztalható naivitás valódi, vagy „csak” a parlamenti út, a demokratikus jogrend által megkívánt lépések követése?


Ön és régi pártja valóban hittek abban, hogy kérdéseikre az atomerőmű bővítéséről


valódi, igaz válaszokat fognak kapni a kormánytól? Valóban hittek abban, hogy a választási bizottság zöld utat ad valamelyik népszavazási kérdésüknek? Hittek abban, hogy a parlament nem fogadja el a paksi bővítésről szóló törvényt? Valóban hitték, hogy az államfő nem írja alá ezt a törvényt? Hisznek abban, hogy a jelenlegi összetételű alkotmánybíróság megállítja a folyamatot?


Ha mindebben őszintén hittek, illetve hisznek, akkor elég rossz az ellenzék helyzete. Ha nem, és mégis teljesen hiábavaló szócsépléssel töltötték, töltik a drága időt, akkor még rosszabb.


A kormány és az államfő bezzeg értékeli az időt.


Szerintem Önöknek az alternatív népszavazásban kellett volna hinniük, és azt villámgyorsan megszervezniük. Az utcákon kellett volna megkérdezniük az embereket erről a kérdésről. Úgy tűnik elmulasztották a politikailag döntő pillanatot, de talán még most sem késő. Most jól tetten érhető, még a politika iránt egyáltalán nem érdeklő választók számára is, hogyan működik a jelenlegi, korlátlan hatalom.


Elmagyarázható a hatalmas szakadék a hatalom szavai és tettei között. Elmagyarázható eddigi szavaik hiteltelensége államadósságról, orosz elkötelezettségről, rezsicsökkentésről. Elmagyarázható, mennyivel növelné az államadósságot, az egyoldalú orosz függőséget, az áram árát a kormányfő egyszemélyes megállapodása. Elmagyarázható, hogy az áram árát ezután az orosz fél engedélyezi; hogy visszakapjuk a sugárzó hulladékot; hogy lehetséges, hogy a Dunán vízduzzasztót kell építeni. Számokkal bemutatható, mennyibe kerül mindez minden egyes embernek, és a ma még meg sem születetteknek. Bemutathatók a bevallott és a ténylegesen várható költségek. Felvethető, miért titkos a legtöbb részlet, ha az jó a magyar embereknek. Elmagyarázható, hogy ebben is mondott közérdek egyenlő a „közgépérdek”-kel, és az is, hogyan működik a maffiaállam.


Bős-Nagymaros politikai példája bizonyítja, hogy lehet és kell beszélni az emberekkel.


Nem üzengetni kell az egyébként is nagyon kevés, kormány által nem bitorolt médiafelületen, jórészt az értelmiségnek, kevéssé közérthető nyelven.


Be kell mutatni az embereknek, hogy az ellenvéleményen lévőket a „Békemenet” fő szervezője fenyegeti: lelövetést emleget. Talán nem véletlen a véres példálózás. Száz és ezermilliárdok kisajátítása túl nagy hatalmi tét. Sokkal, de sokkal kevesebbért is ontottak már vért.


Az atomerőműről szóló antidemokratikus döntésével a fékevesztetten elvakult hatalom nagy lehetőséget nyitott a demokráciát helyreállítani akaró erők számára.


Élni kell vele!


Embertől emberig járva fel kell világosítani a magyar társadalmat a valóságról, hogy a választásokon jól döntsön saját jövőjéről.